Trash Talk - Amikor a királyok székhelyet váltanak
A Trash Talk a Hálaadás után visszatér a rendes kerékvágásba (Sport1HD, 21:30), és a csütörtök esti adásban többek között olyan játékosokról lesz szó, akik egy csapatnál már a csúcsra (vagy annak közelébe) értek, majd ezt húzóemberként megismételték egy másik alakulatnál is.
Az NBA-ben pozitív és negatív példákkal is bőségesen találkozhatunk – már a kezdetektől fogva.
Wilt Chamberlain sok mindenben úttörő volt az NBA-ben, többek között ebben is. A Warriors színeiben 1959 és 1962 között játszott Philadelphiában, ám hiába az 1961-62-es, mai ésszel felfoghatatlan, 50.4 pontos átlagot hozó szezonja, ezt követően a gárda elköltözött San Franciscóba. Chamberlain, aki ezer szállal kötődött Philly-hez (és legalább ennyire a közeli New York éjszakai életéhez), 1965 januárjáig bírta a nyugati parton, majd a legenda szerint megzsarolta a Warriors vezetőségét: vagy visszaengedik Philadelphiába, a 76ers gárdájához, vagy azonnal átszerződik az akkor indult kalózligába, az ABA-be. Engedtek neki, így visszatérhetett a keleti partra, ahol 1966-67-ben bajnoki gyűrűig vezette a csapatot. Chamberlain azonban duplán is kiérdemli az úttörő nevet, hiszen 1968 nyarán Los Angelesbe, a Lakersbe szerződött, ahol teljesen átlényegült a játéka, és a védekezésben nyújtott kimagaslót – így lehetett tagja az 1969-ben és 1970-ben döntős, az 1971-72-es évadban 69-13-as alapszakaszt repesztő, majd bajnoki címet szerzett Lakersnek.
Oscar Robertson az NBA játékosszakszervezetének elnökeként 1970-ben nyújtott be keresetet a liga ellen, amelyben azt követelte, hogy a csapatoknak ne lehessen élethossziglani rendelkezési lehetőségük a játékjogok felett. Ez a kereset 1976-ban zárult csak le, ennek nyomán jött létre a modern szabadügynök-státusz, és ennek köszönhető, hogy az NBA és az ABA már nem 1970-ben egyesült, csak 1976-ban. Robertsonnak sűrű éve volt az 1970-es, mivel 10 év után ekkor cserélték el a Cincinnati Royalsból a Milwaukee Bucksba. Cincinnati éveit nem taglaljuk, hiszen a ’liga történetének legsokoldalúbb játékosa’ titulust ezekben az években alapozta meg. Milwaukee-ba kerülve még 4 szezont húzott le Kareem Abdul-Jabbar oldalán, ezalatt 1971-ben bajnoki címet nyert, 1974-ben pedig még nagydöntőig ment a Bucksszal.
Kareem Abdul-Jabbart nem kell bemutatni, a liga történetének meghatározó centere. 1969-ben a Bucks draftolta az első helyen, és gyakorlatilag azonnal a liga legjobb középjátékosa lett a levédhetetlen horgaival operáló nagyember. Ahogy fentebb említettük, nagyon sikeres éveket töltött a Bucksnál, amelyet 1968-as alapítása után 3 év múlva már bajnoki címmel ajándékozott meg. 1975-ben fogyott el mellőle végleg a komolyabb csapat, őt pedig a Lakersbe cserélték – innen a történet közismert, 1989-es visszavonulásáig olyan rekordokat állított fel, amit csak megközelíteni tudtak.
A 80-90-es években már gyakoribbá váltak a sztárok csapatváltásai. Charles Barkley 1992-ben friss olimpiai bajnokként, a liga egyik legjobb erőcsatáraként szerződött Phoenixbe, ahol rögtön első évében MVP lett és nagydöntőig menetelt csapatával. Dennis Rodman Detroitban lett a liga legjobb védője és kétszeres bajnok, majd San Antonióban szorgalmasan gyűjtögette a lepattanókirályi címeket, hogy végül a Chicagóban régi ellenlábasai oldalán szerezzen újabb három bajnoki gyűrűt. Clyde Drexler 1995 elején került vissza Houstonba 12 év portlandi sikersorozat után, és rögtön nyert egy bajnoki címet a Rocketsszal. Shaquille O’Neal 1996-ban, egy nagydöntős és egy főcsoportdöntős év után szerződött Los Angelesbe, ahol három bajnoki címet szerzett – majd továbbállt Miamiba, ahol 2006-ban még egy gyűrűt nyert. A legutóbbi korszakban Jason Kidd (Phoenix-New Jersey útvonalon), Steve Nash (Dallas-Phoenix útvonalon), LeBron James és Kevin Garnett új csapatba szerződése volt egyértelmű sikertörténet.
Mint láthatjuk, igazán sikeres váltásból nincs túl sok – negatív, sőt elrettentő példákat viszont hosszasan sorolhatnánk…