Trash Talk - Második körből a csúcsra
A Sport Televízió csütörtök esti élő műsorában, a Trash Talkban ezen a héten a nagy alulteljesítőkről és a nagy túlteljesítőkről lesz szó. Számtalan olyan játékost tudunk felsorolni, akik óriási reményekkel érkeztek az NBA-be, aztán a süllyesztőben vagy a kispadon végezték (a legfrissebb példa az idei 1/1-es, Anthony Bennett eddigi teljesítménye). Ugyanakkor sok ismert játékos van, aki All-Starig, sőt Hall of Fame-ig vitte, pedig a draft első körében nem szólították a pódiumra.
Dennis Rodman. A Féreg 1986-ban a 2. kör elején kelt el, Chuck Daly látta meg benne a csiszolatlan drágakövet. 5 bajnoki címe mellett kétszer volt az Év Védője, kétszer All-Star, 7 alkalommal az Év Védőötösének tagja és lepattanókirály. A Pistons visszavonultatta 10-es mezét, 2011-ben pedig beválasztották a Hírességek Csarnokába. Az extravagáns kosaras hihetetlen energiákat volt képes a parkettre tenni, igazi bajnoknak bizonyult – amellett, hogy az NBA történetének valaha volt legnagyobb pszichoterroristája.
Ben Wallace. Big Ben sok szempontból méltó utódja Rodmannek, hiszen ő is Detroitban teljesedett ki, és a 2000-es évek legjobb védőjátékosa volt – bár ő inkább csak a játékkal foglalkozott, nem az ellenfelekkel, igaz, a 2004-es nagy Pistons-Pacers balhéban alaposan benne volt. Wallace-t egyébként nem draftolták, 1996-ban a Wizards adott neki lehetőséget az edzőtáborban, és onnan küzdötte fel magát: négyszer volt az Év Védője, négyszer All-Star, 2004-ben pedig bajnoki címet nyert a Pistonsszal. Ő is átigazolt később Chicagóba, de ez neki annyira nem jött be, mint Rodmannek – ennek ellenére akire Shaquille O’Neal azt mondja, hogy a liga legkeményebb játékosa, az már elért egy szintet. A későbbiekben kinéz neki egy Hall of Fame tagság.
Gilbert Arenas. Ma már sokan csak legyintenek a botrányhős irányítóra, pedig a 2000-es évek közepén óriási sztár volt Washingtonban. 2001-ben a második kör első helyén húzta ki a Warriors, második évében már a liga legtöbbet fejlődött játékosának választották. Washingtonban 6 évre 60 millió dollárt adtak neki, és ezt maradéktalanul megszolgálta: playoffokba segítette a csapatot, háromszor volt All-Star, 2007-ben Vince Cartert szorította ki a keleti kezdőötösből. 2007-ben viszont megsérült a térde, ennek ellenére 2008 nyarán a Wizards 6 évre 111 millió dollárt ajánlott neki – utóbb ezt a kontraktust előkelő helyeken jegyzik a ’minden idők legrosszabb szerződései’ összeállításokban. 2009 decemberében történt a hírhedt fegyveres incidens az öltözőben közte és Javaris Crittenton között (utóbbit egyébként jelenleg gyilkossággal vádolják…), ami után teljes lejtmenetbe került a pályafutása, elcserélték Orlandóba, 2011 decemberében új csapata amnesztálta is. A még mindig csak 32 éves irányító alaposan felkavarta az állóvizet a ligában (sokan emlékezhetnek arra, hogy a liga honlapján sikeres blogot vezetett), de tündöklése nem volt hosszú életű, jelenleg Kínában pattogtat. Érdekesség, hogy az orlandói csereértéke, Rashard Lewis hasonló utat járt be, mint Arenas – legalábbis a kosárpályán.
Cedric Ceballos. A Phoenix 1990-ben a 2. körben drafolta a swingmant, aki azzal vált ismertté, hogy 1992-ben bekötött szemű zsákolásával megnyerte a zsákolóversenyt. Később a gála főmeccsén is felléphetett volna: 1994-ben igazolt a Lakershez, és rögtön első évében All-Star lett, sérülése azonban megakadályozta, hogy pályára léphessen. 1995-ben volt egy 50 pontos meccse is, utána azonban egyre több egészségügyi gondja miatt lassan kikopott az NBA-ből. A 2000-es évek elején Izraelben, Oroszországban és a Fülöp-szigeteken is kosarazott, visszavonulása után a USA Legends turnécsapat egyik tagja lett. Ceballos igazi showman volt a pályán, és azon kívül is, közel 20 éve rappel, Phoenixben rádiós műsort vezetett – és időnként játszik az Arizona Scorpionsban, egy ABA-s csapatban, amelynek résztulajdonosa.
Nick Van Exel. Ceballos csapattársa volt a Lakersben Nick The Quick, az irányítót 1993-ban draftolta a Lakers. Mondhatni, hogy a Magic Johnson és a Shaq-Kobe fémjelezte korszak közötti időszak emblematikus figurája volt, sok emlékezetes megmozdulással, de annál kevesebb csapatsikerrel. Nem volt egy egyszerű eset, nekiment O’Nealnak, Bryantnek, Derek Fishernek, a bíróknak, sőt az edzőinek is – végül Del Harris vezetőedző állítólag annyira berágott rá, hogy 1998-ban ő cseréltette el Denverbe, holott abban az évben Van Exel All-Star volt. Denverben négy évet játszott, majd még négy évet, négy különböző csapatban, végül 2006-ban vonult vissza a Spursből. A sors fintora, hogy az egykori nehézfiú, az edzők rémálma átállt a másik oldalra, idén nyártól a Milwaukee Bucks segédedzője.