Triplakirályok ünnepe
Két nagyon hasonló játékstílusú, nagyra nőtt kiscsatár ünnepli ma születésnapját: Rashard Lewis és az olasz Danilo Gallinari is posztjához képest elég magas, remekül dob kintről-bentről, ugyanakkor egyikük sem egy védőzseni.
A kor okán kezdjük a sort Rashard Lewis-zal, akit fiatalabb NBA-követők csak úgy ismernek, aki óriási pénzeket tett el a semmiért – holott a 34. életévét betöltött veterán a kései orlandói és washingtoni évek előtt kiváló játékos volt. Lewist mindössze 19 évesen, az 1998-as draft 32. helyén hozta el a Seattle – úgy, hogy abban az évben az Egyesült Államok legjobb középiskolás játékosának választották. Első, lockoutos évében még csak szokta a felnőttmezőnyt, de második szezonjában már markáns perceket kapott a padról – A 2000-es playoffban nyújtott remek teljesítménye után pedig kirobbanthatatlan volt a Sonics kezdőjéből. 2007-ig fokozatosan emelkedett a pontátlaga, 2004 és 2007 között 20 pont felett termelt (2005-ben az All-Starra is meghívták).
Lewis igazi rémálom volt az ellenfeleknek, mert 208 centiméteres magassága ellenére egy kiscsatár lakozott benne: az alacsonyabb védőket átdobta, a magasabbakat megverte egy-egyben. 2007-ben robbantották szét Ray Allennel alkotott párosukat, és amíg Allen 2008-ban bajnokságot nyert a Celticsben, addig Lewis Dwight Howard oldalán "csak" a nagydöntőig jutott az Orlando Magic-kel 2009-ben (és másodszor is All-Star lett). A 2009-10-es évadtól kezdve a hatalmas szerződéssel bíró Lewis teljesítménye egyre romlott, 2010-ben el is cserélték Washingtonba, ahol egyre kevesebbet és egyre rosszabbul játszott. 2012 nyarán aztán veterán-minimumért leszerződött a Miami Heathez, ahol megszerezte a bajnoki gyűrűt (Ray Alennel együtt) – bár nagyon sok köze nem volt hozzá, a playoffban átlag 4 percet kapott.
A fénykorból egy összeállítás:
A másik ünnepelt, Danilo Gallinari még csak a 25. életévét tölti, de már elég sok mindenen túl van az NBA-ben, és azon kívül is. 2008-ban a Knicks a 6. helyen draftolta, ám első évében óriási bustnak tűnt a 208 centis kiscsatár: alig 15 percet játszott meccsenként, ráadásul mindössze 28 találkozón léphetett pályára hátproblémái miatt. Pedig Gallinari a 2007-08-as szezonban az Olimpia Milanóban majdnem 15 pontot átlagolt az Euroligában, és a legjobb fiatal játékosnak választották – hamarosan az NBA-ben is megmutatta, hogy mit tud. Ebben nagy segítségére volt Mike D’Antoni vezetőedző, aki megadta neki a lehetőséget második szezonjában – talán az is közrejátszott a bizalomban, Gallinari édesapjával, Vittorio-val együtt játszott annak idején a Milanóban. Gallinari a 2009-10-es évad harmadik meccsén rögtön berámolt 30 pontot, és 8 triplájával majdnem beállította a franchise-rekordot.
Az értékes fiatal játékos azonban nem teljesedhetett ki New Yorkban, mivel a 2011 februári Carmelo Anthony-csere keretein belül Denverbe cserélték. Bár itt is sokat bajlódott sérülésekkel (a 2013-as playoffot például keresztszalag-szakadás miatt volt kénytelen kihagyni), a Nuggetsnél már 2012 januárjában hosszabb távra lekötötték: 2016-ig szól a szerződése. Kíváncsian várjuk, a fiatal játékosok menedzselésében a Pacersnél már kiválót nyújtó új vezetőedző, Brian Shaw alatt milyen szintre jut majd el.
Ezek a tavalyi alapok: