Visszajátszásban az elcserélt sorsok

Egy lockout és egy csonka szezon után volt a liga az ezredforduló nyarán. Az Orlando Magicnél kipucolták a keretet, miután a Shaquille O'Neal és Penny Hardaway fémjelezte társulat kudarcot vallott a gyűrűéért folytatott hajszában még a '90-es évtized közepén. A '99  - '00-ás idényben gyakorlatilag a szemétből válogatva épített 50 százalékos csapatot Doc Rivers, aki meg is kapta ez Év edzője díjat tettéért, bár a playoffról lemaradt a gárda. A pénzügyi helyzet lehetővé tette, hogy a remek kiegészítő játékosokból verbuválódott Magic igazi sztárokat szerződtessen vagy azokért cserélhessen a következő nyáron. Sokan rebesgették, hogy összeállhat egy fantasztikus sztárgárda, de Tim Duncan szerződtetéséről lemaradtak. Ám augusztus 3-án valószínűleg egy Orlando-fan sem fanyalgott, amikor Ben Wallace-ért és Chucky Atkinsért cserébe megkapták a Detroit Pistons prototípus bedobóját, Grant Hillt, akiről akkor még sejteni sem lehetett, hogy milyen mértékben sérülékeny, pedig azon a nyáron éppen egy, az előző playoffban szerzett bokasérülés miatt kellett kihagynia az olimpiát. Ez persze nem sokakat foglalkoztatott akkoriban, főleg, miután egy jövőbeli első körös draftcetliért megkaparintották a Toronto Raptors üdvöskéjét, Tracy McGrady-t is. Mindenki arról beszélt, hogy bajnokcsapat lehet a feltörekvő floridai gárdából, ám az égiek ezt máshogy akarták. Már a második alapszakasz mérkőzésen jött a feketeleves. Hill bokasérülése nem akart javulni és olyannyira rosszabbodott az állapota, hogy négy meccsnyi próbálkozás után már nem léphetett pályára abban az évadban! Közben T-Mac elindult az igazi sztárrá válás útján, hiszen amellett, hogy a Magic első számú embere lett, meghívást kapott az All-Star Gálára, majd az idény végén őt választották meg a Legtöbbet fejlődött játékosnak.

 

Hill a következő esztendőben továbbra is csak vergődött, több részletben játszott 14 meccset a szezonban, de a 2002 - 2003-as évadban jött el számára a legsötétebb időszak. Az orvosok már annyira nem tudtak mit kezdeni a rakoncátlankodó bokájával, hogy egy műtét során szándékosan eltörték - bízva abban, hogy utána már jól forrnak össze a csontjai. Ám ekkor hajszál híján végzetes baj történt! Napokkal a beavatkozás után Hill 40 fok feletti lázzal és ijesztő panaszokkal fordult orvoshoz. Kiderült, hogy a műtéti sebe elfertőződött és kevésen múlt az élete! Hat hónapos antibiotikum kúrára volt "ítélve" és az egész 2003 - 2004-es évet ki kellett hagynia. A Magic ekkor a liga legrosszabb csapatává romlott, 21 - 61-es mérleget produkálva a mélypontra jutottak... Időközben T-Mac az egész NBA egyik legnagyobb sztárjává fejlődött, már másodszor nyerte meg az alapszakasz pontkirályi címét. Viszont ezzel párhuzamosan az igényei megnőttek, a csapat iránti alázata viszont jelentősen csökkent. Az elcserélését kérte és a Houston Rockets gárdájánál kötött ki, cserébe a hirtelen leszállóágba kerülő addigi ünnepelt all-star, Steve Francis és Cuttino Mobley érkeztek Floridába. Egy szerencsétlen időszak zárult le Orlandóban és egy új kezdődött, hiszen az 1-es cetlivel elhozták a draftról Dwight Howardot, de ez már egy másik epizód története... Közben Grant Hill szerencséje is szépen lassan kezdett megfordulni, már 67 mérkőzést játszhatott, melyeken 19,7-es pontátlagot tudott felmutatni és újra szerepelhetett az idényfelező gálán.

 

Azon a 2000-es augusztusi napon mindenki úgy hitte, hogy Grant Hill lesz a franchise arca és a feltörekvő McGrady-ből lehet egy jó másodhegedűs, aki esetleg valamikor all-star szintre fejlődik. Nem egészen így lett és valószínűleg most minden Orlando szurker elcserélné McGrady szupersztárrá válását és gólkirályi címeit egyetlen Magic bajnoki címre, amit Hill vezetésével szerez meg a floridai alakulat. Persze hiba lenne átsiklani a kor (egyik) ugrócsodájának félelmetes fejlődésén, hiszen fantasztikus dolgokat mutatott be a pályán és estéről estére ejtette ámulatba a kosárszerető közönséget. Érdekes váltás a 2004-es esztendő, hiszen ő pedig az Orlandóból való elkerülés után kezdett szépen lassan lecsúszni a lejtőn - Hillhez hasonlóan a makacs sérülések miatt.

 

Míg a Keleti Konferencia déli régiójában ennyire "alászállt" egy sokra hivatott franchise, addig az északi autóvárosban, azaz Detroitban egy igazi ékkövet kaparintottak meg Grant Hill elcserélése után, de erről még minden bizonnyal sejtésük sem volt augusztus 3-án. Ben Wallace irtózatosan nehezen vetette meg a lábát a ligában. Nem elég, hogy az NBA draftján nem kellett anno senkinek és csak szabadügynökként került be a profiligába egy kis olaszországi kitérő után, de korábban még középiskolás korában sem keltette fel az NCAA egyetemek érdeklődését. És mégis. A Pistonsnál annyira megtalálta a számításait, hogy előbb stabil kezdő lett, majd nem sokkal később az Év védőjének választották (2002, 2003, 2005, 2006) - nem érdemtelenül, hiszen második és harmadik Pistons mezben lejátszott szezonjában is ő lett az egész liga legjobb lepattanózója és blokkolója! 2003-ban már az All-Star Gáláról sem hiányozhatott a közben a klub arcává váló center, majd 2004-ben (minő véletlen, pont akkor, amikor a Magic lett a liga legrosszabb mérlegű csapata) a detroiti bajnokcsapat egyik legfontosabb alapembereként juthatott fel a csúcsra.

 

A Pistons a Grant Hill-féle trade után rengeteg kritikát kapott, mivel világszerte egyoldalúnak tartották a cserét. Természetesen ekkor még nem arra gondolt senki sem, hogy egy, a sérülései miatt teljesen használhatatlan bedobó helyett kapnak egy olyan csupaszív csapatembert, aki felvezeti az autóvárosiakat a csúcsra, hanem arra, hogy egy zsák szotyiért adták oda a legjobb játékosukat. A történelem közben hihetetlen fordulatot vett és a Detroitnál összeállt egy rendkívül egységes társaság - olyan kosárlabdázókból, akik korábban sehol sem számítottak pótolhatatlannak. A 2003 - 2004-es évadban megérkezett az utolsó két hiányzó puzzle-darab. A társaságot gyakorlatilag összerakó, de fiatal Rick Carlisle helyére egy olyan tréner ült le Larry Brown személyében, aki meg tudta adni azt a pluszt, ami hiányzott a Pistonsnál a csúcsra éréshez, Rasheed Wallace személyében pedig egy olyan veterán nagyembert kaptak, aki a kellő pillanatokban a csapat élére tudott állni és játékstílusával teljesen belepasszolt a Joe Dumras által megálmodott konstellációba. A történet innentől ismert, a keleti oldalról a döntőbe jutó Pistons szembekerült a szezon szupercsapatával, azaz a Shaq, Kobe, Malone és Payton vezette Los Angeles Lakers-szel. Miután mindenki hollywoodi diadalmenetet várt, a "melósok" 4 - 1-el intézték el Phil Jackson legénységét és a kosártörténelem egyik legegységesebb csapataként ülhettek fel a trónra!

 

Egy biztos: 2000 és 2004 között valami olyan párhuzamos sorsfordulás történt két, teljesen más "röppályán álló" klub életében, ami gyakorlatilag példátlan az NBA históriájában. Az, hogy ráadásul egy napon esett meg az a két tranzakció, mely átírta a sportág történelmének fél évtizedét, továbbá a Pistons mennybemenetelének és a Magic pokoljárásának időpontja is egybe esett, felettébb bizarr. Azt gondolom, mindenféle reklámozási szándék nélkül erre mondják, hogy NBA - Where amazing happens!