A Chelseatől az egyetemi parkettig: Andrew Lawrence

Öt évvel azután, hogy feladta álmát, miszerint profi focista legyen, Andrew Lawrence ma már a College of Charleston elismert hátvédje. Lawrence nagyon hamar megbarátkozott a sporttal, s britként természetesen a labdarúgás volt az, amely a leginkább vonzotta. Tehetsége hamar megmutatkozott, így tinédzserként már a neves Chelsea utánpótlásgárdáiban rúghatta a bőrt. Ígéretes csatár volt, aki rendre vágta a gólokat, szállította övéinek az eredményeket. Nagyon jól tudta, hogy rengetek kitartásra, és szerencsére van ahhoz szüksége, hogy idővel akár az angol másodosztályig jusson. Szeretett focizni, ám egy napon mégis másfelé terelődtek gondolatai.

15-16 éves korában néhány haverjával nyaranta lejártak a grundra dobálni, csak úgy unalmukban. A 180 centis Andrewnak olyannyira jól ment a játék, hogy úgy gondolta, ebben a sportágban talán több keresnivalója lehet, mint a hazájában telített fociban. S valljuk meg az angol kosárlabda ligát ismerve, talán igaza is volt. Édesapjával egyeztetve kezdték meg a munkát, amely kezdetben az NBA oktatófilmekből ellesett dolgokra fókuszált. Naphosszat lesték Michael Jordan mozdulatait, amelyeket, persze nem nagyon sikerült leismételni. Andy végig a földön járt, nem az NBA-be akart bekerülni, célja csupán az volt, hogy esetleg eljusson egy egyetemi csapatba, majd Európába szerződjön, amellyel megélhetést biztosíthat családjának. Amire kettőt pislantott máris az angol U18-as válogatott irányítója volt, amelynek színeiben remekelt az Európa Bajnokságon. Hirtelenjében több tengerentúli felsőoktatási intézmény is kereste, ösztöndíjat ajánlottak neki. Mivel még egy éve volt az érettségiig, így egy virginiai középiskolába került, ahol felvehette a ritmust. A szezon végeztével két komoly kérője maradt, a Southern konferencia két elitebb alakulata a College of Charleston és az Appalachian State. Andy első útja a dél-Karolinai Charlestonba vezetett, ami után már nem is volt kérdés, hogy hol folytatja pályafutását.

Első két évében nem sok babér termett számára, hisz a remek irányító Andrew Goudelock cseréje volt. Harmadikosként azonban eljött az ő ideje, amelyet átlag 13 ponttal 5,5 gólpasszal és 2 labdalopással hálált meg. Nem is csoda, hogy idén ő pályázik a legnagyobb eséllyel a konferencia legjobb játékosának címére.

Nyáron az Olimpiára készülő Brit válogatott összeállított egy úgymond „B” csapatot, amelyben Lawrence is helyet kapott. Az albioniak Houstonban edzőtáboroztak, ahol rendre az A csapat mérkőzött a B-vel. Elégedettek voltak a teljesítményével, így közölték vele, hogy esetlegesen esélye lehet bekerülni a London-i 12-be is.

„Iszonyatosan ideges voltam. Nem aludtam egy másodpercet sem. Tudtam, hogy keményen dolgoztam, de túl fiatalnak éreztem magam, ahhoz, hogy ott lehessek a játékokon. Az edzők egyesével hívattak mindenkit és úgy közölték a jó, vagy az éppen rossz hírt.” – mondta visszagondolva Andy.

Ott lehetett.

A St Mary’s játékosának az ausztrál Matthew Dellavedovának a társaságában ő volt az NCAA kosárlabda osztályának másik játékosa, aki szerepelhetett az ötkarikás eseményen. Ráadásul hazai pályán, a szülővárosában. 80.000 ember előtt vonult fel a megnyitón, olyan sztárok álltak mellette a fényképeken, mint Michael Phelphs, Usain Bolt vagy éppen a britek futófenoménja Mo Farah.

Az első két meccsen Oroszország és Brazília ellen nem sok lehetőséget kapott, de az utolsó három összecsapáson Spanyolország, Ausztrália és Kína ellenében már meccsenként több mint 20 percet töltött a parketten. Az ázsiai ország ellenében Nagy Britannia megszerezte fennállása első Olimpiai győzelmét. Andrew Lawrence, hat ponttal és hat zsugával járult hozzá a felejthetetlen sikerhez.

Visszatérve az NCAA-ben, Anthony Stittel kiegészülve egy remek hátsóudvart alkotnak majd. A Charleston a konferencia élmezőnyébe várható, így vélhetően most is harcban lesznek a bálba szóló jegyekért.

Szép történet, pláne úgy, hogy még mindig a foci a nagy szerelem…