A Connecticut történelmének 10 legjobb játékosa

Felbuzdulva a Connecticut tavalyi sikerén, szeretnénk bemutatni nektek az egyetem történelmének 10 legjobb játékosát. Sokak közülük még most is a profik között pattogtatnak, viszont vannak a listán olyan egykori UConn tanoncok, akik felett már eljárt az idő. Érdekes sikertörténetek és irigylésre méltó karrierek a jelenkor egyik legjobb egyetemének históriás könyvéből. Lapozás után beleássuk magunkat a Huskies történelmének ezen fejezetébe.

A 80-as évek végéig egyáltalán nem lehetett tradicionálisnak vagy kiemelkedőnek nevezni a Huskies kosárlabda programját,aztán 1986-ban eljött a felemelkedés ideje. Jim Calhoun ebben az évben kapta meg a Connecticut Huskies kosárlabda csapatának tejhatalmú irányítását. A fantasztikus vezetői és toborzói képességeinek köszönhetően soha nem látott magasságokba emelkedett a UConn férfi kosárlabda programja, mára már mondhatni, hogy Amerika egyik legvonzóbb egyeteme a fiatal tehetségek számára. Kinevezése óta 3 alkalommal is NCAA bajnoki címet szerzett az egyetemnek (1999, 2004, 2011), a 90-es évektől szinte mindig a legjobb 32 csapat közé vezeti a srácait a márciusi őrületben. Számtalan olyan őstehetséget sikerült felfedeznie, akik az egyetemi bajnokságban maradandót alkottak és később az NBA-ben is bebizonyították, hogy fantasztikus játékosok. Természetesen a Jim Calhoun fémjelezte időszak előtt is voltak klasszis kosárlabdázói az egyetemnek, de a listánkból világosan ki fog derülni mindenki számára, hogy nem hiába az ő időszakából került ki a legtöbb játékos a Gampel Pavilion díszes falára. Ezen a bizonyos falon szerepelnek a UConn férfi és női kosárlabda történelmének legjobbjai. A Huskies of Honor névre hallgató elit csoportot kivételes képességű egykori és ma is aktív játékosok alkotják, akik a Huskies család máig megbecsült tagjai. A mi tízes listánkról kilencen is kikerültek arra a bizonyos falra. A játékosok között mi nem szándékozunk különbséget tenni, ezért ez nem egy ranglista, mindegyik játékos ugyanakkora elismerést érdemel az egyetemi karrierje miatt. Merüljünk hát el a történelemben és nosztalgiázzunk egy picit.

Art Quimby (1951-1955)

Quimby egyike volt azoknak a játékosoknak, akik még Calhoun színrelépése előtt elkápráztatták a Huskies és az egyetemi kosárlabda fanokat. Nagyon kevés olyan nagyember volt az 50-es években, aki annyira domináns tudott lenni, mint ő. Center poszton játszott, de mai szemmel nézve ez nagyon furcsa lehet sokak számára hiszen „csak” 196 cm magas volt (6’5 ft). 1954 és 1955-ben is ő lett a bajnokság legjobb lepattanózója és a 4 éves egyetemi karrierje alatt négyszer nyerték meg a vezetésével a Yankee Konferenciát. Az első NIT szereplését is neki köszönheti elsősorban a UConn. 1955-ben a Rochester Royals draftolta de akkoriban még nagyon kevés pénz volt a profi kosárlabdába, így oktatónak szegődött és elkezdte szolgálni hazája hadseregét. 2010. december 6-án, 77 évesen távozott el az élők sorából.

Walt Dropo (1942-1947)

Az ő személyében megszületett az egyetem történelmének első igazi kosárlabda sztárja. Amikor abbahagyta a tanulmányait, ő volt a legtöbb pontot szerző játékos az egyetem történelmében. Hihetetlenül sokoldalú játékos volt, hiszen nem csak kosárlabdában, de baseballban és amerikai footballban is kiemelkedőt tudott nyújtani. 1946-ban draftolta a Chicago Bears az NFL-ben, 1947-ben pedig a Providence Steamrollers a Basketball Association of America-ban. Végül azonban úgy döntött, hogy a baseballt választja és aláírt egy amatőr szabadügynök szerződést a Boston Red Sox csapatával. 12 évet húzott le a „bázislabda” legmagasabb szintjén, megfordult a Detroit Tigers, Chicago White Sox, Cincinnati Redleggers és a Baltimore Orioles színeiben is. 1950-ben őt választották az év újoncának és beválasztották az All-Star csapatba is. Megérdemelt egy helyet a Gampel falán és a mi listánkon. 2010. december 17-én, 87 évesen halt meg.

Wes Bialosuknia (1964-1967)

Ebben az időszakában ő tartotta az egyetemen az egy szezon alatt, illetve karrierje során szerzett legtöbb pont rekordját. Fantasztikus távoli dobó volt és ezt a rekordot úgy érte el, hogy ebben az időszakban nem volt hárompontos vonal az NCAA-ben, szóval úgy isten igazán nem tudta kamatoztatni ezt az erényét. „Poughkeepsie Popper” – így becézték akkoriban- az 1966-1967-es szezonban az ország 5. legjobb pontszerzője volt a maga 28 pontos meccsátlagával. Wes volt az egyetlen olyan játékos a Huskies történelmében, aki minden szezonjában 20 pont felett tudott átlagolni, ráadásul az egy meccsen szerzett legtöbb pontok tekintetében is a második helyen szerepel a maga 50 pontjával, egyedül Bill Corley előzte meg csekélyke 1 ponttal. A rövid profi karrierje csupán egy évig tartott, a St. Louis Hawks draftolta az NBA-ben, de végül az ABA-ba szerződött a Oakland Oaks csapatába. Abban az évében ő volt az ABA második leghatékonyabb hárompontos dobója, ráadásul megdöntötte a liga rekordját azzal, hogy 9 hárompontost dobott be kihagyás nélkül. A Huskies legendás guardja jelenleg 66 éves és állítólag makkegészséges.

Donyell Marshall (1991-1994)

Marshall az egyetem történelmének első olyan játékosa aki All-American elismerésig jutott. Az 1993-1994-es szezonban 25,1 pontot átlagolt (855 pontot szerzett összesen). Ugyanebben az évben ő lett a Big East konferencia legjobb játékosa, ritka egyhangú szavazással. 1994-ben a UConn a Sweet 16 között vereséget szenvedett a Florida csapatától, sokan azóta is az ő kihagyott büntetőinek következményeként tartják számon ezt a vereséget de ezzel most ne foglalkozzunk, hiszen sokkal többet köszönhetnek neki mint amennyit veszítettek ezekkel a kihagyott büntetőkkel. NBA karrierjét a Minnesotában kezdte, a 4. helyen kelt el a drafton. A későbbiek folyamán igazi vándor volt, megfordul többek között a Golden State Warriors, Utah Jazz, Chicago Bulls, Toronto Raptors, Cleveland Cavaliers, Seattle Supersonics és a Philadelphia 76ers csapataiban, mígnem 2009-ben visszavonult. Jelenleg segédezőként munkálkodik a George Washington Egyetemen.

Ben Gordon (2001-2004)

Gordon az egyetlen olyan játékos a listánkon, aki nem tagja a Huskies of Honor-nak. Fontos láncszeme volt minden idők talán legtehetségesebb Huskies csapatának, amelynek másik mozgatórugója Emeka Okafor volt. Junior szezonjában (2003-2004) végig dominálták az egész bajnokságot, megnyerték a Big East konferenciát és meg sem álltak a bajnoki címig. A UConn történelmének hatodik legtöbb pontot szerző játékosa a maga 1795 pontjával. A Chicago Bulls a 3. helyen draftolta, újonc évében máris megszavazták az év újoncának és emellé bezsebelte a legjobb 6. embernek járó elismerést is. Jelenleg a Detroit Pistons játékosa.

 

Chris Smith (1988-1992)

Smith volt a Calhoun féle korszak első Huskies sztárja. A mai napig ő az egyetem legtöbb pontot szerző játékosa, ráadásul nincs még egy olyan egykori Husky, aki 1140 pontot tudott volna szerezni a konferencia mérkőzések alkalmával. Az ő 2145 pontja egy olyan rekord, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Smith négy évig koptatta a parkettet (és a padokat) a connecticuti egyetemen, nagy valószínűséggel már megdöntötték volna ezt a rekordját, de a mai világban nagyon ritka az, hogy a kiemelkedő képességű játékosok 2-3 évnél tovább maradjanak az egyetemen, általában már előbb profi kosárlabdázónak állnak. Persze ez semmit sem von le az érdemeiből, csupán érdemes szem előtt tartani ezt is. Pályafutása során jelölték a Wooden Award-ra ami azelőtt nem volt jellemző UConn játékosokra és az All-Big East első csapatába is beválasztották. 1990-ben az amerikai válogatottal bronzérmet szerzett a világbajnokságon. 3 évet húzott le az NBA-ben, később pedig a CBA-ben és Európában is szerencsét próbált, de a sorozatos sérülések véget vetettek a karrierjének. Jelenleg pénzügyi területen dolgozik a People’s Bank kötelékében. Smith rokona a Miami Heat kiváló játékosának, Mario Chalmersnek.

Ray Allen (1993-1996)

Ő volt az a játékos akinek köszönhetően tényleg felfigyeltek a UConn-ra, elismerést és megbecsülést szerzett az egyetemnek, hála neki felkerültek az NCAA kosárlabda térképére. Három alkalommal is All-American lett, erre soha nem volt példa azelőtt a Huskies történelmében. Kétszer a legjobb 16 közé vezette a csapatát, egyszer az elit 8 mezőnyébe is sikerült bekerülniük, sajnos mindhárom alkalommal szívszorító és egyben felejthetetlen mérkőzésen maradtak alul az aktuális ellenfelükkel szemben. Amikor otthagyta az egyetemet ő volt a csapat történelmének legtöbb hárompontost szerző játékosa. Manapság már nem ő ül ennek a kategóriának a csúcsán, viszont jelenleg ő az NBA legtöbb hárompontost szerző játékosa, miután az előző szezonban a Lakers ellen megdöntötte Reggie Miller rekordját.

Kemba Walker (2008-2011)

Fantasztikus újonc szezont futott, egészen a Final Four-ig jutott a csapatával, a következő szezonban viszont nem sikerült kvalifikálni magukat a March Madness mezőnyébe. Gondolom kárpótolta az, hogy rá két évre részese lehetett a UConn történelmének legfényesebb szezonjának. 965 pontjával ő a Huskies történelmének egy szezonon belül legtöbb pontot szerző játékosa. Beválasztották a Big East és az All-American legjobb csapatába, nem sokkal maradt le az év játékosa díjról sem, (Jimmer Fredette elhappolta előle a díjat), viszont Cousy díjat nyert, amit a legjobb irányítónak szoktak odaítélni. A Big East Tournament alatt 130 pontot szerzett, 5 nap alatt 5 győzelmet zsebeltek be és négyet ezekből top 25-be rangsorolt csapat ellen. Ezután nem volt megállás és egy 11 győzelemből álló fantasztikus szériával konferencia győzelmet és NCAA bajnoki címet szerzett a csapatával. Soha nem láttam még olyan játékost, aki ennyire vezére tudott volna lenni a csapatának az egyetemi bajnokságban. Sosem fogják elfeledni a Huskies szimpatizánsok a felejthetetlen tavalyi idényét. Jelenleg a Charlotte Bobcats szolgálatában áll.

Richard Hamilton (1996-1999) 

Rip volt a UConn első NCAA bajnoki címet szerző csapatának elsőszámú vezére, ha maradt volna még egy évet az egyetemen akkor biztosan ő lenne jelenleg minden idők legtöbb pontot szerző Huskies játékosa. Chris Smith mögött csupán 109 ponttal maradt le, így ő a második ebbe a kategóriában. Kétszer választották meg a Big East konferencia legjobb játékosának, 1998-ban tagja volt az All-American második csapatának, 1999-ben viszont már az első csapatban is helyet kapott, ebben az évben a Final Four legjobb játékosának is megválasztották. Hamilton messze az egyik legjobb és legsikeresebb játékos, aki valaha is a Connecticut színeiben pályára lépett. 1997-ben a Washinton Wizard draftolta a 7. cetlivel, 2002-ben került át a jelenlegi kenyéradójához, a Detroit Pistonshoz. Azóta 3 All-Star címig és egy NBA bajnoki aranygyűrűig (2004) jutott.

Emeka Okafor (2001-2004)

2004-ben Big East bajnok lett, megnyerte az NCAA-t, ő lett az év játékosa és a Final Four legértékesebb játékosa is, ráadásul kimagaslóan jó eredménnyel diplomázott. Kevés olyan domináns magas játszott az egyetemi bajnokság történelmében, aki ennyire befolyásolni tudta a mérkőzések alakulását. Minden évében ő volt a bajnokság legjobb védője, ami a blokkjainak számában tökéletesen kimutatkozott. Szó szerint rettegtek tőle, fantasztikus pontszerző volt, egy igazi dominátor, egy példás diák, egyszóval egy tökéletes példakép. A 2004-es drafton egykori egyetemi csapattársa előtt (Ben Gordon) kelt el a második helyen. Az akkoriban alakult Charlott Bobcats választotta ki, később a New Orleans Hornets csapatába került. NBA karrierjére nem lehet azt mondani, hogy fényes lenne, mondhatni, hogy elcsordogál már évek óta a profik között, de az igazi áttörés nem jött neki még össze. Ennek ellenére példaértékű amit csinált az egyetemi karrierje során, minden elismerést megérdemel amit valaha is kapott, nem lőnék bakot ha kijelenteném, hogy ő minden idők legjobb Huskies játékosa, de egy ilyen lista végén inkább nem bátorkodom ilyen kijelentéseket tenni.