A gépezet ereje...

(A betyár-blogger-becsület azt kívánja, azokból a csapatokból szemezgessek, akiket volt szerencsénk élőben látni a DIGI SPORT képernyőjén...)

Következzen az "Ezüstkanalasok" - "Lesajnáltak" derbi:

Hátvéd poszt: 

Az Elkényeztetettek Bandájában a szervezés felelőssége a Texas villámlábú irányítójáé. Myck Kabongo esetében azonban a sebesség az egyetlen kirívó pozitívum, amit kritikus elemzés után el lehet mondani. A fakezűség még bocsánatos bűn, de a sokszor"inkább meghalok a szépségben, mint egy sallangmentes variáció" döntési vezérelv, egy fazonszabásznál nem fest túl jól. Biztos vagyok benne, megtanul idővel átlagosan dobni, hiszen az jórészt gyakorlás. Ettől függetlenül eszméletlen mélységekben járt e tekintetben idén. Mivel eltiltás miatt az idény nagy részét öltönyösben ugrabugrálta végig a padon (akkor is több kamerafigyelmet kapva sokszor, mint a pályán megfeszülő társak...) a konferencián belüli meccsek igazán fontos rangadóin (Kansas, Oklahoma State, Texas Tech) idegenben értelmezhetetlen, 4/31-es mezőnymutatót szerencsétlenkedett össze. Becsületes, az igyekezetét jelző számadat a lepattanó (5,1) és a gólpassz mutató (5,3).

Mindez azonban édeskevés a Michigan fantasztikus 1-esével összevetve. Trey Burkenél a tavasszal kirügyező kéz elképzelhetetlen. 48% mezőny, 40% tripla és 79% büntető százaléka. Ráadásul a gyengécske BIG12 ellenfelekkel ellentétben Burke és csapata az NCAA legkiegyensúlyozottabb konferenciájában, a BIG10-ben brusztol. Fantasztikus sebességgel közlekedik a pályán, nem egy mérkőzést nyert meg kritikus pillanatokban bemutatott védekezésbeli bravúrral (MSU ellen két szerzett labda az utolsó fél percben). Ritkán vállalja túl magát, kiválóan olvassa a labdás 2-2-ből adódó lehetőségeit. Korát meghazudtoló érettséggel él az ellenfél védekezése által felkínált lehetőségekkel. A 6,8 gólpassz remek, pláne a 19,2 pontátlag mellett. Számomra teljességgel érthetetlen miképp emlegethetik egyenrangú félként őket...

(további opciók: "E" Team: Phil Pressey (Missouri), Peyton Siva (Louisville), Pierre Jackson (Baylor) ---"L" Team: Shane Larkin (Miami), Larry Drew II (UCLA), Aaron Craft (Ohio State) )

A kettes poszton Brandon Triche az egyik üdvöskéje a kinti szakembereknek. A Syracuse dobógépjével nincs különösebb baj, viszont kicsit színtelen szagtalan. Irányítónak sótlan és ötlettelen, dobóhátvédnek, -főleg NBA mércével- alacsony, a maga 187 centijével. De nem is a fizikai hendikep a legnagyobb gondom vele kapcsolatban. A tavalyi Orange csapatban kiválóan töltötte be a fontos epizódista szerepet. Jórészt kezdett, néhány percig agresszíven és legtöbbször eredményesen játszott, majd átadta a helyét az idei profi szezon egyik kellemes meglepetésemberévé előlépő Dion Waitersnek. Trichenek idén azonban húzóemberként kellene cipelnie a gyengécske 'Cuse-t. Erre azonban hol alkalmas, hol nem. Jórészt az utóbbi. Kulcsfontosságú meccseken sokszor dob kilátástalan százalékkal. Mivel játékszervezőként gyenge, azokon a napokon szinte használhatatlan. Sem lepattanóban (3,6), sem a többi játékelemben nem domináns. A védekezését pedig hagyjuk, hiszen szeretett Boehiem mesterének ultraalibi 2-3-as zónájában ez az oldala nem derülhet ki.

Ellentétben a másik csapat "piócájával", akinél kiválóbb mezőnyvédőt nem láthattunk az idei NCAA szezonban. Ő nem más, mint a friss BIG12 bajnok, Travis Releford, a Kansas Jayhawks gárdájából. Bekerült a konferenciája legjobb védő5ösébe, nélküle elképzelhetetlen lenne a Kansas hátsóudvara. Sőt, ez csak a jéghegy csúcsa. Már az is meg kell(ene) dobogtassa a profi játékosmegfigyelők szívét, hogy megtalálták a következő évtized Bruce Bowenjét, Releford több, mint egyszerű árnyék. Kiválóan dob, fantasztikusan érzi a gyorsindításokat, emellett kifejezetten fegyelmezett játékos. 56% mezőny, 41% tripla, 80% büntető. Mindehhez mindössze 1,6 eladott labda mérkőzésenként. Bill Self együtteseiben immár harmadik esztendeje lép egyre előrébb a ranglétrán. Komoly tapasztalattal bír, ami szintén előny lehet vele kapcsolatban. Ezek fényében, számomra megdöbbentő, hogy nem találkoztam a nevével egyetlen rangsorban sem. Való igaz, nem egy csillogó-villogó sztáralkat, ám egy szervezett, céltudatos, csapatjátékot erőltető gárdában helye van.

(további opciók: "E" Team: Archie Goodwin (Kentucky), Michael Snear (Florida State), Kenny Boynton (Florida) ---"L" Team: Reggie Bullock (North Carolina), Scott Wood (North Carolina State), Jerian Grant (Notre Dame) )

Mezőnyök: 

Van olyan oldal, ahol a következő úriember vezéri képességeit kiemelik. Na most, ott vagy kosárlabda szakbarbárok vagy North Carolina State ultrafanatikusok dolgoznak. Mert C.J.Leslie kapcsán lehet néhány pozitívumot kiemelni, de a "Dolgos Népünk Nagyvezíre"státusz annyira távol áll tőle, mint jómagamtól a "szélmalom tömés". Szép magas gyerek, bambácska ábrázattal és 23-as izgalmi pulzussal. Nincs jó keze, jórészt izmozós centermegmozdulásokból és palánkszaggató zsákolásokból él. A 62%-os büntető hízelgő adat, nem egy, nem két alkalommal láttuk homályt eregetni onnan. Triplát csak hébe-hóba vállal, gólpasszt szinte alig ad (1,4), labdát el viszont annál többet (3). A 7,4-es lepattanó vállalható, ám NCS-es kedvencem, Richard Howell 10,7-vel szembeállítva már az sem az igazi. Azonban nem a számok a valódi mutatók vele kapcsolatban, hanem a pályán való viselkedés. Aki látta az amerikai sportok egyik legkomolyabb rivalizálásának számító North Carolina elleni lélektelen, nemtörödöm, pontatlan játékát, az érti miért nem vagyok kibékülve az ajnározásával. 

Lehet, Solomon Hill nem annyira atletikus, mint "ezüstkanalas" Leslie. Nem zsákol akkorákat, nem is oszt annyi téli fejfedőt. De. Sokkal jobb (45-37-78%) és változatosabb dobási arzenállal bír. Kiválóan viszi be a nálánál kisebb védőket a palánk alá, ahol képzett magasember repertoárral bír. Ha lassabb, nehézkesebb ember kerül szembe vele, remekül 1-1-ezik, kihasználva nagyszerű labdavezetési technikáját. Korrekt pattanózó és kiszolgáló, 5,5 és 3 meccsenként. Hibája a sok labdaeladás (2,8), de mentségére válljon, számos estben neki kell a végső döntést meghoznia kritikus szituációkban a hátvédek helyett. Az Arizona vitathatatlan vezére, aki megalkuvást nem tűrő elszántsággal és elhivatottsággal dolgozik estéről estére. Természetesen őt sem kerülték el a rosszabb szériák, ám mindösszesen hat alkalommal (ebből 5-ször mégis győztek) maradt tíz pont alatt a dobóteljesítménye 32 meccsen. Immár negyedik esztendeje játszik 30 perceket átlagban, ami szintén hatalmas pozitívum vele kapcsolatban.

(további opciók: "E" Team: James Southerland (Syracuse), Alex Poythress (Kentucky), Glenn Robinson III (Michigan) ---"L" Team: P.J. Hairston (North Carolina), DeShaun Thomas (Ohio State), Doug McDermott (Creighton)

Erőcsatárban van kínálat rendesen. Sokat gondolkodtam ki legyen a "Selyemköntösösök" igazságosztója, mire megtaláltam a megfelelőt. Ryan Kelly szerepe skizofréniára hajaz. Egy Óriás Pocok, aki a Duke közönség elsőszámú kedvence. Az amcsi U20-es bajnokság sokszor gyermekien káoszos kosárlabdájában kiemelkedő játék IQ-val bír, mindehhez precíz kéz és jóadag rafkó társul. Eszméletlen, de igaz, a Maryland elleni, konferencia rájátszásbeli vereség volt az egyetlen, amit a Kék Ördög Sereg elszenvedett, mikor játszott! A többi négy zakónál a kispadon, zakóban tapsikolt. Elvitathatatlan vezér szerep az öve. Mégis valami azt súgja, nem teljesen megérdemelt a TOP 50 egyetemi játékosba történt beválogatása.

Számomra döbbenetes, mennyire lebecsülik C.J. Fair-t a Syracusenál. Tavaly volt Waiters, Jardine, Joseph és Melo. Mind-mind nagyobb rivaldafényt kaptak, mint szorgos, balkezes hősünk. Idén van Southerland, Triche, Williams. Megint az "ott van velünk mindig" szerep. Holott a legeredményesebb dobó (14,4 pont), lepattanózó (7,1) és a legpontosabban célzó (49% tripla ill. 76% büntető) a csapatában. A kiegyensúlyozottság nála is fontos összetevő, viszont óriási mínusz jel vele kapcsolatban az "eltűnedezés". Előfordulnak olyan összecsapások, mikor hosszú percek telnek el egy-egy akciója között. Ez egyfelől megkérdőjelezi vezéri képességeit és felelősségvállalásra alkalmas személyiségképét, ám másfelől a többiek értékítéletét a csapathierarchiával kapcsolatban. Ettől függetlenül úgy érzem rengeteg kiaknázatlan terület van még a Fejpántos Balossal kapcsolatban.

(további opciók: "E" Team: James McAdoo (North Carolina), Isaiah Austin (Baylor), Cody Zeller (Indiana) ---"L" Team: Richard Howell (North Carolina State), Adrien Payne (Michigan State), Kevin Davies (BYU) )

Centerek:

Összefolynak a posztok. Már a bedobók között sem egyszerű szelektálni. Ez hatványozottan igaz a "magas bedobó" - center átmenetnél. Az idei NCAA felhozatalban kevés a klasszikus középjátékos. Akit az "E" csapatba kiszemeltem szintén nem tipikus 5-ös. Amolyan "fregoli", mint elődje, Anthony Davis, kihez előszeretettel hasonlítják. Nerlens Noel megosztó srác. Ölremenő vitákat generál a kosárlabda fanatikusok táborában. Lesz-e belőle normális NBA spíler? Vagy jócskán nagyobb a füstje, mint a lángja? Ér-e annyit, amennyit Szemöldök Tóni vagy sem?  Fizikálisan nem lehet kérdés, embertelen adottságai vannak a kölyöknek. Csupa keze, csupa lába. Ugrik, mint a turbó szöcske, aztán, háát, nagyjából ennyi. Sapkák, zsákok, azt slussz. Persze, a Stern Cirkuszba sokszor ennyi is bőven elég a vörös szőnyegen történő bemasírozáshoz, ám Noel a tipikus példája (lehet...) az elsietett osztályváltásnak. Simán gyűrhetne még 1-2 szezont az egyetemen erősödés és tapasztalatszerzés céljából. A sajnálatos sérülése csak erősíti bennem ezt az érzést. Tudom, irtó nehéz lehet Calipari mágus negédesen csábító szavai és a Monopoly társasjátékkal álmodó menedzserek gyűrűjében józanul látni, de akkor is.

Gyökeresen ellentétes utat mondhat magáénak Kelly Olynyk, minden kanadai favágó kedvence. Két csendes, padmelegítős év után kihagyta a tavalyit, hogy aztán valami olyat pirítson idén, amire nincsenek nagyon jelzők. Mindössze 25 perc alatt, 17,5 pont, közel 66%-kal mezőnyből! Mindezt 210 centisen, kiváló labdakezeléssel, magabiztos leütéssel és hárompontos dobással. Ehhez jön még mellékesként 7,2 lepi és 78%-os büntetőzés. Igazi rémálom az ellene védekezőknek. Erős, képzett, agresszív, vagány és önzetlen. Ja, igen majd elfelejtettem a nagy "egyéni sportolásban", a Gonzaga hosszú és eredményes múltja ellenére sohasem birtokolta az első kiemelést. Néhány hete ez is megtörtént, nagyban köszönhetően Loboncos K-nek. A két legrosszabb meccsén 8 pont-8 lepattanó volt a mutatója. Természetesen nála sem sokat ér a statisztika, ha a March Madnessben idő előtt elvérezne. Viszont, ha döntőig vezetné a Bulldogokat...

(további opciók: "E" Team: Mason Plumlee (Duke), Gorgui Dieng (Louisville), Jeff Withey (Kansas) ---"L" Team: Jack Cooley (Notre Dame), Willie Cauley Stein (Kentucky), Alex Len (Maryland) )