Andre Drummond - a jövő centerreménysége
Andre Drummond, a 210 centi magas, még növésben lévő center a connecticuti kosárlabdázás újabb reménysége. Sőt, mi több, Drummond személyében a következő évek klasszikus, domináns centerét is tisztelhetjük, aki akár még NBA-szinten is dwight howard-i magasságokba juthat kihasználva testi erejét, ügyességét és kosárlabda IQ-ját. A tanév kezdete előtt szinte napokkal még úgy volt, hogy a főiskolák közelében sem találjuk majd Andrét, hiszen első nekifutásra egy Community College-be szeretett volna járni, ám az utolsó pillanatban rájött (esetleg rábeszélték), hogy jövője szempontjából nem hátrány, ha szem előtt marad és egy valóban országosan ismert és elismert csapatba kerül. Ilyen előjelekkel lehet ő a Uconn csapatának igazi főnyereménye.
Andre Jamal Drummond 1993. augusztus 10-én született egy New York állambeli kisvárosban, ám utolsó középiskolás éveit már Connecticutban töltötte, ahol a St. Thomas More gimi csapatában igazi domináns középjátékossá fejlődött és 2011-ben állami bajnoki címig vezette alakulatát. Az itt eltöltött évek egyértelműen befolyásolták abban, hogy melyik egyetemet választja a későbbiekben. Nem mellesleg bejelentkezett érte a Kentucky, a Louisville, a Georgetown és a West Virginia is.
Az elmúlt években Drummond sokáig tartotta magát, mint az évfolyama első helyen rangsorolt játékosa, ám ebben a tekintetben a Kentucky elsőévese, Anthony Davis beelőzte. Ez a lista viszont mellékes lesz majd egy Uconn vs Kentucky derbi közben, már ha kialakul eme párosítás az NCAA tornáján. Egy dolgot még mindenképpen meg kell említeni eddigi, rövidke karrierjéből, mégpedig azt, hogy Drummond tagja volt a 2010-es U17-es világbajnokságon résztvevő amerikai válogatottnak. Ebben a csapatban vezér szerepet töltött be, a döntőben Lengyelországot legyőzve szerezték meg az aranyérmet. Ebben a válogatottban sokan ott voltak az idei évfolyam legjobb játékosai közül, olyanok, mint Michael Kidd-Gilchrist, Brad Beal, Marquis Teague vagy éppen James McAdoo.
Ha a srácot, mint kosarast kellene jellemezni, akkor elég annyit mondani, hogy az ESPN egyik szakírója szerint Drummond egy jövőbeli NBA Draft első kiválasztottja is lehet. Ha az ember ránéz, akkor a 18 éves Dwight Howard jut róla eszébe. A kosárlabda világa vele egy új, igazi centert kaphat. Testi adottságai megfelelőek ahhoz, hogy NBA-szinten is domináns játékos legyen. Testmagassága, izomzata, karjai, ereje, robbanékonysága mind arra utalnak, hogy egy született középjátékossal van dolgunk. Emellett képes arra, hogy villantson olyan elemeket, amelyek nem igazán a nagy emberek repertoárjába tartoznak.
Játékát elnézve az első dolog, ami szokatlannak tűnhet az a passzolási képessége. Térlátása kiváló, sokszor hamarabb látja meg a helyzetben lévő társát, mint a saját dobóhelyzetét és nem utolsó sorban el is tudja juttatni a labdát a kiválasztott célpontnak. Lenyűgöző dolog egy olyan testi adottságokkal rendelkező, fiatal játékostól, mint ő. Amennyiben neki kell befejezni a támadást, egyelőre inkább hagyatkozik fineszes mozdulataira, mint testi erejére. Fordulásos tempók, horgok, középtávolik ugyanúgy megtalálhatók arzenáljában, mint a hátmögötti passzok. Ennél a pontnál jutottunk el az egyik legnagyobb hiányosságához, a már fentebb említett testi ereje kihasználásához. Sokkal többször kellene felvennie a pozíciót és átzsákolni védőjét ahelyett, hogy Vlade Divac-féle passzokkal operálna. Félreértés ne essék, minden tiszteletünk Divac-é, de ha igazán hatékony NBA-játékossá akar válni, akkor sokkal több fizikai kontaktust kell majd felvállalnia. Emellett többször kell 2-2-ben az elzáró fél szerepét eljátszani, mint ahogy teszi azt például Amare Stoudemire, akiről mindenki tudja, hogy Steve Nash-sel vagy Chauncey Billups-szal az oldalán hatékonyan 2-2-znek, hogy aztán leválásból megkapja a labdát és szétszedje a gyűrűt.
Védekezésben egész meccsen át igazi terror az ellenfélnek a puszta jelenlétével is. Ha jobban belegondolunk, akkor a puszta jelenlétével jelent csak veszélyt az ellenfélre, hiszen ha nem lennének ilyen testi adottságai, akkor talán még átlagos védőnek sem mondhatnánk. Ha ki kell zárni az ellenfelet, vagy blokkokat kell kiosztani odáig rendben van, hiszen nagyot ugrik és hihetetlenül erős. Ezek mellett viszont gondjai vannak a védekezés alapjaival és azzal, hogy ha a labda az ellenfélnél van, akkor is koncentrálni kell és nem elég az ösztönünkre hagyatkozni. Ha jó napja van, akkor rákényszeríti az ellenfelet, hogy nehéz dobásokat vállaljon, ha viszont nincs jó napja, akkor hajlamos elcsászkálni a gyűrű alól, ezzel megnyitva az utat könnyű kosarak felé, illetve ami még hiányossága az az, hogy néha mikor hosszan támad az ellenfél, akkor elveszíti koncentrációját a play végére. Az NCAA-ben is 35 másodperc a támadóidő, így ezzel valószínűleg gondjai lesznek az elején.
Mindent összevetve, ha Drummond megtanulja a kosárlabda „alapjait” és nem 100%-ig tehetségből és testi erőből fog kosarazni (mindekettőből van neki bőven), akkor valóban akár egy jövőbeli 1/1-est üdvözölhetünk a Connecticut színeiben. Reméljük, hogy a megfelelő ütemben fog fejlődni és beváltja a hozzá fűzött reményeket, hogy aztán pár éven belül igazi ellenfele lehessen Howardnak, vagy Stoudemire-nek.