Az első helyen rangsorolt Anthony Davis

Szerző: Kezdő5.hu 2011. Szeptember 11. 22:59:54

Az egyetemi gólyákat megismertető sorozatunkban ismét egy Kentucky-szerzemény kerül terítékre, nevezetesen Anthony Davis, aki az ESPNU és a Scout.com által készített listán is első helyen szerepelt a 2011-es évfolyamban. Országosan legmagasabban jegyzett középiskolás-játékosnak lenni nem egyszerű dolog. Egy patinás egyetem fog majd tőle nagyon sokat elvárni és egy 18-19 éves fiatalembernek nem könnyű ezen elvárásoknak maradéktalanul megfelelni. Nézzük meg hát mi is közelebbről, hogy ki is ez a bizonyos Number One.

2007: Kevin Love, 2008: Brandon Jennings, 2009: Avery Bradley, 2010: Harrison Barnes. Ők azok a srácok, akik az ESPNU által első helyen voltak rangsorolva az utóbbi években. Láthatjuk tehát, hogy a névsor eléggé illusztris és voltak, akik megfeleltek az elvárásoknak, másoknál pedig ez még várat magára.

Davis nagyon érdekes és egyedi eset, a kosárlabdával foglalkozó felületek mellett simán elférne az anyaga egy orvosi szakrendelőben is. A srác 208 centi magas, 100 kiló, mondhatni semmi különös nincs a testalkatában. Méreteihez híven az elsődleges posztja az erőcsatár. Ami viszont mégis különlegessé teszi, az a tény, hogy amikor a gimi harmadikat befejezte még csak 183 centi volt, a negyedik kezdetére pedig már 208. Elképesztő módon, hónapok alatt 25 centit nőtt. Ez a tény a magánéletén kívül a pályán nyújtott játékára is elképzelhetetlenül nagy hatást gyakorolt. Gondoljuk csak bele, hogy valaki, aki irányítóként (legfeljebb SG-ként) megkapja a kosárlabda alapjait, annak a következő szezonban akár centert is kell játszania.

PF-ként maradéktalanul helyt tud állni (legalábbis egyelőre) és egy olyan erőcsatár, aki irányítói alapokkal rendelkezik… elképzelni is szörnyű, hogy milyen trauma lehet ellene ellenfélként játszani. Középiskolásként a szinte no name Perspective Charter intézményébe járt Chicagóba, ahol tulajdonképpen azt csinált, amit akart. Talán itt találjuk vele kapcsolatban a legnagyobb kérdőjelet, mégpedig arra vonatkozólag, hogy az NCAA-ben, esetleg később az NBA-ben is fog-e tudni úgy dominálni, mint középiskolában. Hasonló ellenfelekkel olyan gálákon találkozott, mint a McDonald’s All-American All-Star meccs, vagy a Jordan Brand Classic.

Pályán mutatott játéka nagyon sok elemből tevődik össze, köszönhető ez részben hirtelen növekedésének. Tehetségéről az ad tanúbizonyságot, hogy zökkenőmentesen tudott alkalmazkodni egy gyökeresen más helyzethez. Fentebb említett 208 centis magasságához 223 centis karfesztávolság párosul, aminek elsősorban a védekezésében veszi hasznát. Remek ütemérzékével óriási blokkokat oszt ki ellenfeleinek, valamint játékintelligenciája is van ahhoz, hogy az ütemérzékét segítve leolvassa a játékot és a passzsávokba belépve labdát szerezzen. Ezek után egy irányító ügyességével szlalomozik az előtte kacsázó védők között, majd atletikusságának hála, a gyűrűt is szétszaggatja, ha kell.

Ugyan magassága miatt PF-ként számolnak rá, valószínűleg, SF-ként is bevetésre kerül majd a Vadmacskáknál. Biztosak lehetünk benne, hogy nem okoz majd gondot neki az átállás, igazi swingman módjára képes szinte mind az öt poszton maradandót nyújtani mind támadásban, mind pedig védekezésben. Ha a pálya belseje „foglalt”, akkor előlép a periméterre és távoli kettesekkel, sőt akár triplákkal keseríti az ellenfél életét.

Sokoldalúsága mellett van ennek a gyémántnak néhány olyan oldala, ami még csiszolásra szorul. Mivel magasabbról szemléli a tájat, mint másfél évvel ezelőtt így a növésből adódó koordinációs problémákat néhol fel lehet fedezni. Ezek idővel nyílván korrigálódni fognak. Akkor sem érvényesül a dominanciája, ha dobás közben megzavarják. Ha megfigyeljük, akkor zsákolásai között nem nagyon találunk igazi posztereket, ahol ütközni kell és az ellenfél feje fölött gyűrűbe vágni a labdát. Gondoljunk csak például Blake Griffinre, aki eme műfajt mesteri szintre fejlesztette. Azzal is akadnak gondok, hogy néha még – talán reflexből – azt hiszi, hogy ő az irányító és mindenféle láb alatt, hát mögött, vagy éppen nyakatekert passzokkal próbál operálni, amik sokszor eladott labdába torkollnak. Egy kis fegyelemmel és rutinnal ezt a hibát simán lehet korrigálni. Ha úgy tetszik egy habzó szájú Calipari fogja majd kinevelni belőle ezt az apróságot.

Összességében tehát a UK egy óriási potenciállal megáldott, nem mindennapi kosarast tudhat a keretében akinél az lesz a fő kérdés, hogy a középsuliban mutatott domináns játékát tudja-e adoptálni az NCAA-be, egy magasabb szintre. Ha a válasz igen és emellett ki tudja korrigálni az apró hibáit, akkor a jövő nagy reménységét üdvözölhetjük az egyetemi ligában, aki játékstílusában és testalkatában is valamiféle Kevin Durant-re emlékeztet. Ahhoz, hogy tényleg olyan képességű játékossá váljon, ugyan olyan keményen és elhivatottan kell dolgoznia, mint ahogy azt eddig is tette.