Beutaló egy személyiségfejlesztő tréningre


Hype, hyper, hype. Talán így lehetne a legjobban körülírni az Austin Rivers körül kialakult helyzetet. Nevesebbnél nevesebb szakírók és edzők, sőt még NBA sztárok is egyre gyakrabban hallatják a hangjukat vele kapcsolatban. Mindenki pozitív véleménnyel van róla, LeBron James nemrégiben azt mondta, hogy Rivers egy régen látott korszakos zseni lesz, Mike Krzyzewski pedig azt nyilatkozta, hogy talán még sosem dolgozott együtt ilyen kaliberű elsőévessel, ami valljuk be az ő szájából tényleg nagyon hangzatos, tudván, hogy olyan nagynevű játékosokkal is együtt melózott a Duke egyetemen, mint Christian Leattner, Luol Deng, Carlos Boozer, J.J. Reddick, Elton Brand vagy éppen Grant Hill. Persze, hogy a sajtó felül ezeknek a híres és elismert embereknek a véleményére. Valljuk be nem alaptalanul. Elég csak megnézni róla pár videót és máris tisztán látható, hogy nem mindennapi tehetség. Az is borítékolható, hogy már első évében a Duke egyik, ha nem a legjobb játékosa lesz, viszont ez a körbeugrálás nekem személy szerint nagyon nem tetszik, és ez nem azért mondom, mert én sokkal kevesebbre tartanám a srácot, egyszerűen úgy gondolom, hogy ez a túlzott reflektorfény nem tesz jót neki. Lapozás után jobban beleássuk magunkat a dologba.


Ami számomra eléggé vészjósló Austin Rivers kiforratlan személyiségét illetően, hogy mióta ekkora reflektorfénybe került, már második alkalommal változtat „hivatalos” becenevet, újabban a SubZero névvel hódít a santa monicai kölyök. Ha a szaksajtó, a csapattársak, az edzők vagy a szomszéd kiscsaj ragasztja rá ezt a becenevet akkor egy rossz szót sem szólok, de, hogy valaki saját magának adjon becenevet –ráadásul rövid időn belül a harmadikat- ez számomra furcsa, rossz irányba haladó személyiséget sejtet. Szerintem ez is csupán marketing, de egy hangzatos becenév – ami ráadásul egy verekedős videó játék karakter nevének koppintása- talán eladhatóbbá teszi? Aztán ott a Twitter, ahol arról is beszámol nekünk, ha éppen a kutyája odapiszkolt a verandára, vagy a reggeli újságot szétáztatta egy zápor. 

Biztosan vannak, akik emlékeznek még a tavalyi holtszezonra és a North Carolina Tar Heels újoncára, Harrison Barnes-ra. „Az új Jordan, sima első helyezett a következő drafton, a North Carolina történelmének legjobb újonca.” Ilyen jóslatokkal volt teli a szaksajtó, az ez által generált mérhetetlen elvárást pedig a srác eleinte nagyon nehezen tudta kezelni és a szezon első felében nagyon nem találta önmagát, mindenki azt beszélte már, hogy óriási besülés, rajta és az őt a szezon elején egekbe emelő embereken röhögött fél Amerika. Roy Williams aztán idővel helyrerakta a srácot és Barnes vezetésével egészen az Elit Eight (legjobb 8) mezőnyébe vezette a Tar Heelst. 

Coach K intelligens edző és hihetetlenül ért ahhoz, hogy hogyan kell kezelni a tanoncokat, óriási feladat előtt áll, be kell törnie a srácot. Annyi szent, hogy Kyrie Irving, Kyle Singler és Nolan Smith nélkül a Duke Blue Devils-nek nagyon nehéz dolga lesz, óriási szükségük van egy csúcsformában lévő Riversre. A tehetsége és a képességei adottak ahhoz, hogy felnőjön a Duke tradícióihoz és sok-sok munkával az NBA-ben is kimagasló karriert futhat be. A kérdés csak az, hogy fejben mennyire érett és mik a határai. Ha tudja kezelni ezt a média cirkuszt és az egész felhajtást, ha az egója nem kerekedik felül rajta akkor óriási játékos lesz. Finish him.    


Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus