Big East konferencia beharangozó
November első felében kezdődik az NCAA 2011-12-es kosárlabda-idénye. Itt az ideje, hogy elkezdjünk aktualitásokkal foglalkozni és felmérni, hogy mit is várhatunk az előttünk álló szezontól. Beharangozó sorozatunkban igyekszünk bemutatni a legnagyobb nevekből álló, legsikeresebb, legnépszerűbb konferenciákat, ahol azokat a csapatokat találjuk, akiktől majd a bajnoki címet lehet várni. Második beharangozónkban ismerkedjenek meg az Egyesült Államok egyik legerősebb konferenciájával és annak csapataival. Jöjjön hát a Big East.
Cincinnati Bearcats
A tavalyi szezonban a Bearcats 26 győzelemmel és 9 vereséggel zárta a szezont, konferencián belül 11-7-es mérleggel búcsúztatták az idényt, ezzel a Big East konferencia hatodik helyén végeztek. A March Madness küzdelmeibe hatodik kiemeltként érkeztek és a Missouri csapatát búcsúztatták a legjobb 64 csapat között. A következő ellenfelük azonban a csúcsformában lévő, későbbi bajnok Connecticut volt, ki is kaptak 69-58-ra, így tehát a legjobb 32 csapatig sikerült eljutniuk. Visszatért a csapathoz Yancy Gate, a 210 centiméter magas és 117 kilós erőcsatár, aki a csapat egyik legjobb pontszerzője (11,9 pont) és legjobb lepattanózója (6,9 lepattanó) is volt egy személyben, a tavalyi szezonban. Kifejezetten jól játszott az egyenes kieséses szakaszban, azonban ez sem volt elég a UConn legyőzéséhez. Továbbra is a csapatot erősíti még Cashmere Wright, a harmadéves irányító, aki 8.9 pontot és 3.9 lepattanót átlagolt az előző szezonban. A végzős Dion Dixon és Wright kiváló backcourt párost fognak alkotni, szépen összeértek az évek alatt. Dixon 11.6 pontot átlagol a harmadik egyetemi évében. Kulcsszerepet kaphat idén Sean Kilpatrick is, aki a Bearcats hatfős rotációjában már tavaly is szépen teljesített a 20 perc körüli játékidők alatt, a padról plusz energiát hozott a csapat támadásaiba, 9,7 ponttal és 6,2 lepattanóval segítette csapatát. Továbbra is a Bearcats segítségére lesz a 207 centiméteres csatár, Justin Jackson is, aki a 2010-2011-es szezonban az össze Cincinnati mérkőzésen pályára lépett, 2,5 pontot és 2,5 lepattanót átlagolt újoncként. Harmadéves JaQuon Parker is a csapat tagja, de a mérkőzésenként 1,5 szerzett pontjából arra következtetünk, hogy nem hárul majd rá túl nagy szerep. Hogy kik távoztak? Rashad Bishop és Ibrahima Thomas nevével kell kezdenem a felsorolást, ugyanis korrekt frontcourt párost alkottak. Bishop 8,4 pontja és 4,4 lepattanója, illetve Thomas 5,8 pontja és 5,4 lepattanója hiányozni fog, de butaság lenne azt gondolni, hogy pótolhatatlanok. Távozott még a csapattól a csatár Darnell Wilks (3,4 pont és 1,9 lepattanó) illetve a percember Larry Davis is. Nem mondanám, hogy ezen játékosok hiányában meggyengülne a Bearcats. Három kezdő játékosuk is visszatér Gates, Wright és Dixon személyében, az állítólag sokat fejlődő Kilpatrick-al kiegészülve erős kezdőjük lesz. A csapat tavaly a Big East legjobban védekező csapata volt, meccsenként csupán 59,6 pontot engedtek az ellenfélnek és ez nagy valószínűséggel idén sem fog leromlani, mivel a csapat legjobb védői továbbra is a csapatot erősítik. Támadásban eléggé fapadosak voltak már tavaly is, nagyon sok labdát szórtak el. A hét új fiatallal kiegészülve képesek lehetnek arra, hogy a tavalyi teljesítményüket megismételjék, de én kétlem, hogy kiemelkedő szezont produkálnának idén.
A csapat legjobbja: Yancy Gate
Connecticut Huskies
Minden bajnoki címhez vezető út göröngyös és kanyargós, veszélyes és kiszámíthatatlan szerpentinek vezetnek fel a hegy csúcsára. Ki gondolta volna azt az alapszakasz utolsó 5 meccséből négyet elveszítő Huskies-ról, hogy majd a márciusi őrület végén ők emelheti magasba a kupát? Gondolom senki, vagy csak a legelvetemültebb UConn fanatikusok, de talán még ők sem. Kemba Walker vezetésével a March Madness alatt új erőre kapott az edző legenda Calhoun legénysége és átgázoltak az államokon. Kezdték a legjobb 64 között a Bucknell Bishon-t verték meg nevetve, a 32 között a Cincinnati csapatát búcsúztatták, a legjobb 16 között pedig a meglepetéscsapat, San Diego State egyetemet küldték haza egy hét pontos győzelemmel. A legjobb nyolc között igazi drámai csatában, csupán két ponttal sikerült megverniük az Arizonát, majd egy szintén kiélezett csatában (szerintem ez a mérkőzés volt az igazi döntő), egy ponttal búcsúztatták a Kentuckyt a Final Four küzdelmeiből. A döntőben a Butler Bulldogs nem okozott nekik komolyabb nehézséget, 12 pontot rájuk verve léptek át rajtuk és emelhették magasba a hőn áhított kupát. Ezzel a sikerrel Jim Calhoun lett az egyetemi kosárlabdázás történelmének ötödik olyan edzője, aki háromszor is felért az NCAA csúcsára és bajnoki címet ünnepelhetett. Jeremy Lamb lehet a csapat egyik vezére a visszatérők közül. Már újonc szezonjában is meglehetősen jól teljesített, a vártnál sokkal magabiztosabb és megbízhatóbb volt. Tavaly 11,1 pontot átlagolt, mindezt 48.7 %-os pontossággal. Idén részt vett az Egyesült Államok U-19-es csapatával a korosztályos világbajnokságon, ahol, ha nem is sikerült nagy sikert elérniük, de ő igazi vezére volt a csapatnak, ontotta a kosarakat, nem volt ember, aki meg tudta volna fogni. Shabazz Napier lehet az a játékos, aki a legtöbbet profitálhat abból, hogy Kemba Walker már az NBA-ben folytatja, ugyanis így ő lesz a csapat irányítója, én személy szerint kirobbanó szezont várok tőle, mert nagyon bíztató dolgokat csinált már az újonc idényében is. Az alulméretezett 182 cm magas PG kiváló kinti dobó, tavaly összesen 46 alaklommal dobta be a „belvárosból”. Természetesen be is választották a Big East konferencia legjobb újonc csapatába. Alex Oriakhi visszatér minden UConn fan nagy örömére, nagyon jó munkásember, igazi zongoracipelő, aki ha nem is viszi a hátán a csapatot, de mindig hozza azt, amit elvárnak tőle. Utolsó, végzős évébe lép idén, tavaly 9,6 pontot, 8,7 lepattanót átlagolt és kiosztott 67 blokkot a 210 centiméter magas erőcsatár. Roscoe Smith egy igazi csiszolatlan gyémánt. Újoncként 33 mérkőzésen kezdett, 6,3 pontot és 5,2 lepattanót átlagolt, de úgy isten igazán ő sem villanthatta meg a tudását Kemba Walker árnyékában. Nem kevesebb, mint 25 percet kapott meccsenként, újoncról lévén szó ez kifejezetten szép szám, Calhoun nem hiába játszatta. Két másodéves is visszatér a csapathoz a felsoroltakon kívül, Niels Giffey és Tyler Olander. Giffey 10 alkalommal kezdőként kapott szerepet, 2,2 pontot átlagolt, de az elsőszámú erőssége a védekezés, a Big East egyik legjobb védője, ha ez a statisztikáiból nem is olvasható ki egyértelműen. Olander 21 alkalommal kezdett és 9,6 percet játszott átlagosan. 1,8 pontot és 1,5 lepattanót szorgoskodott össze ez idő alatt. Visszatér még a csapathoz a majd 7 láb magas Enosch Wolf és a redshirted Michael Bradley is. A sok-sok visszatérő mellett van egy óriási veszteség is. A tavalyi szezon után ki ne ismerné Kemba Walker nevét. Az All-American elismerésig eljutó kölyök, 23.5 pontot átlagolt, amivel az ötödik legjobb pontszerzője volt az egyetemi bajnokságnak. 1,9 labdalopásával ő volt a Big East harmadik legtöbb labdát szerző játékosa. Végig dominálta a March Madness-t, elsőszámú vezére volt a bajnokcsapatnak. Távozott még Jamal Coombs-McDaniel tartalék forward, aki 5,6 pontot tett a közösbe meccsenként. Charles Okwandu sincs már a keretben, ahogyan a Donnell Beverly is elhagyta a fészket. Kiváló tehetségek sorakoznak a csapat keretében, a brigád fiatal magját nagy valószínűséggel a másodévesek fogják adni, akik minden bizonnyal dominálni is fognak az egyetemi bajnokságban. A Lamb, Napier duó kőkemény lesz, kevesen fogják tudni tartani velük a lépést, Oriakhi a festékben pedig terrorizálni fogja az ellenfelet. Smith és Giffey az alapszakaszban annyira nem is, de a postseason során már kiválóan teljesítettek, ebből kiindulva csatár poszton is erősek lesznek. Három magasan rangsorolt újonc is érkezik hozzájuk. Andre Drummond talán az államok legtehetségesebb fiatal centere, az irányító Ryan Boatright és a 207 centiméter magas csatár, DeAndre Daniels sem tehetségtelen, sőt. A UConn tradicionálisan az egyik legjobban védekező csapat, idén sem lesz ez másként. Tavaly 39,3 %-al dobtak ellenük az ellenfelek, ezzel a Huskies volt a leghatékonyabban védekező csapat az NCAA-ben. Úgy érezzük, hogy idén is képesek lehetnek kiugró szezonra, a tavalyi egyszemélyes hadsereg most igazi csapatmunkával is felérhet a csúcsra. Nem tartom kizártnak akár még a címvédést sem, de ehhez szerencsére is szükségük lesz.
A csapat legjobbja: Jeremy Lamb
DePaul Blue Demons
2-52. Ez a DePaul konferenciamérlege, ha összesítjük az elmúlt három szezonban nyújtott „teljesítményüket”. Borzalmas. Oliver Purnell, a tavaly kinevezett 58 éves edző igyekszik megreformálni az egyetem toborzórendszerét, az ő érdeme, hogy a tavalyi idényben a konferencia legjobb újoncának megválasztott Cleveland Melvin a DePaul színeiben kosárlabdázik. A tavalyi szezon üde színfoltja volt a srác, képzett játékával már első évében is lendíteni tudott a csapat játékán. A csapat nagyon fiatal és duzzad a potenciáltól, Melvin-en kívül másik két ügyes újonc is csatlakozott tavaly az egyetemhez. A Melvin, Brandon Young, Moses Morgan freshman trióval a DePaul olyan vérfrissítést kapott, amelynek a pozitív jelei már tavaly is fel-felbukkantak a csapat játékában. Jogosan bizakodnak tehát a Blue Demons szurkolói a csapat előtt álló időszakban. Purnell idén sem maradt adós a nagy tehetségek megszerzésével, újoncként Macari Brooks, Montray Clemons és Jamee Crockett csatlakozott ősszel a csapathoz, ráadásul az második félévben már a Miami (FL) egyetemről átkerülő Donnovan Kirk is játszhat. A DePaul jövőképe tehát szépen fest így a távolból, Purnell edző régen látott magasságba repítheti az egykoron szebb napokat megélt DePaul kosárlabdacsapatot.
Csapat legjobbja: Cleveland Melvin
Melvin igazi baltimorei minden hájjal megkent gyerek. Atletikus, robbanékony. 14,3 pontot átlagolt az újonc szezonjában annak ellenére, hogy 26 percet töltött átlagosan a pályán. Idén szerintünk mindenképpen javulni fog a teljesítménye, ehhez azonban elengedhetetlen, hogy agresszívabban lepattanózzon és picit fejlessze a tempóját.
Georgetown Hoyas
A Hoyas évről-évre az elvárások alatt teljesít, ráadásul idén elveszítették a két legjobb játékosukat. Austin Freeman és Chris Wright is lediplomázott, ezek tetejére a Hoyas legjobb lepattanózója, Julian Vaughn is távozott. A tavalyi évük nagyon balul sült el, nem számított igazából senki sem arra, hogy már a March Madness első körében kihullnak, igaz erősen közrejátszott ebben az is, hogy az alapszakasz vége felé lesérült Chris Wright, a csapat irányítója és egyben talán legjobb játékosa. Idén ne várjunk tőlük kiugró teljesítményt, a csapat átlagéletkora nagyon alacsony. A Hoyas az idei szezon 13. legjobban toborzó csapata az ESPN ranglistája alapján. A legtöbbre tartott kölyök a csapatnál Otto Porter, aki az egyik legjobb újonc forward lehet a konferenciában. Látva, hogy a palánk alatt mennyire gyenge a Hoyas, azonnal kulcsszereplőjévé fog válni Mikael Hopkins, négycsillagos center is. Persze rajtuk kívül is érkeztek új arcok, Tyler Adams, Aaron Bowen, Jabril Trawick és Greg Whittington is elkezdi az egyetemi pályafutását. Vannak visszatérő játékosok is természetesen. Hollis Thompson nem tartozik a legképzettebb játékosok közé, az eddigi két éve alatt nem tudta megmutatni a foga fehérjét, azonban az egyetlen és egyben legfontosabb tavalyi mérkőzésükön nyújtotta a legjobb teljesítményét a March Madness első körében. Ez mindenképpen bizakodásra adhat okot. Nate Lubick-ra, a másodéves forwardra is nagyobb teher fog hárulni, már tavaly is 20 percet átlagolt, ha picit a támadójátékát feljavítaná nagyon korrekt Big East játékos lehetne. Markel Starks nagyon keveset játszott az újonc idényében, idén azonban ha minden igaz ő lesz a kezdő irányítója a csapatnak. Vannak tehát jó játékosaik, de kétlem, hogy képesek lesznek arra, hogy a konferencia élmezőnyébe legyenek záráskor. A csapat túl fiatal és a nagy része még nem bizonyított az egyetemi bajnokságban.
Csapat legjobbja: Jason Clark
A másodéves Clark a Hoyas csapatában általunk legtöbbre tartott játékos. Kulcsjátékosa lesz idén szürkéknek. Kiváló védőjátékost ismertünk meg eddig a személyében, aki a támadások befejezésénél sem érzi magát kényelmetlen helyzetben. A hárompontos mutatója az elmúlt években eléggé leromlott, ezen javítania kellene mindenképpen és akkor támadásban sem elhanyagolható a jelenléte.
Louisville Cardinals
A Cardinals igazi fekete ló volt az előző szezonban, bárki ellen képesek voltak nyerni, de bárkitől ki is tudtak kapni. A tavalyi volt sorban a 9. szezon, amikor 20 győzelemig jutottak (25-10), a konferencián belül 3. helyen végeztek, de az NCAA Tournament első körében már búcsúztak is a Morehead State ellen. A hátuk mögött hagyott, az elvárásokhoz képest kiábrándító szezon után azonban szinte mindenki visszatért az egyetemre (összesen 11 játékos) és ezek közül három kezdő. Visszatért többek között a Big East egyik legveszélyesebb távoli dobója, Kyle Kuric, ill. a csapatnál maradt a rugólábú védőspecialista Peyton Siva és a másik guard, Chris Smith is. Nem szabad elfelejtenünk az 5,7 blokkot átlagoló Gorgui Dieng nevét sem, rá is érdemes lesz odafigyelni. Másik bíztató dolog, hogy hosszú sérülése után végre bevethető lesz Jared Swopshire. Persze a Cards sincs abban a kényelmes helyzetben, hogy minden kulcsjátékosuk az idei szezonba léphet a csapattal, két kiválóság, a védőspecialista Preston Knowles és a félelmetesen hatékony pontszerző Terrence Jennings is távozott tőlük. Új játékosok is csatlakoztak a tapasztaltnak mondható kerethez. Chane Behanan egy mérhetetlenül sokoldalú csatár, végzős középiskolás évében 23,3 pontot, 14 lepattanót, 3,8 gólpasszt és 2,2 blokkot átlagolt és McDonald’s All-American kiválasztásig jutott, de rajta kívül is vannak még reménységek. Itt van például a szintén McDonald’s kiválasztást kapó Wayne Blackshear aki a Chicago Sun Times szerint az év játékosa volt, ill. a végzős középiskolás évében 63%-al dobó center, Zach Price. Érdekes egyveleg a Louisville kerete, tapasztalat ötvöződik a kiváló újoncok képességeivel. Az ország egyik legjobban védekező csapata idén is képes lesz arra, hogy beleszóljon a Big East konferencia dolgaiba a ranglétra tetején, kizártnak tartjuk, hogy ne legyen meg sorban a tízedik legalább 20 győzelmet számláló idényük.
Csapat legjobbja: Peyton Siva
Sokoldalúsága miatt esett a választásunk Peyton Siva-ra (Kyle Kuric kárára). A szélsebes srác az ország egyik legjobban védekező kisembere, majd tíz pontot áltagolt és 2 labdalopása volt meccsenként, de a statisztikái igazán nem tükrözik, hogy mennyire fontos láncszeme ő a Rick Pitino féle tökéletes védőgépezetnek.
Marquette Golden Eagles
A tavalyi szezonban összesen 11 Big East konferencia résztvevő csapat lépett pályára a March Madness küzdelmeiben, de ezek közül csupán két csapat élte meg a második hetet. Az egyik volt ugye a későbbi bajnok Connecticut, a másik pedig a Marquette. A legjobb 16 között a North Carolina parancsolt megálljt nekik, de nem volt kis teljesítmény, hogy előtte lelépték a Xavier és a nagy rivális Syracuse csapatait. A csapat vezére az NBA drafton első körben elkélt Jimmy Butler volt, aki fontos pontjaival és kiváló védekezésével nagyon fog hiányozni. Dwight Buycks személyében egy másik kezdő is távozott. Nehéz lesz ezt a párost pótolni (elsősorban persze Butlert) de egyáltalán nem lehetetlen küldetés. Darius Johnson-Odom személyében a tavalyi szezon egyik legjobb Big East guardja továbbra is a Golden Eaglest erősíti, de Joe Crowder is fontos visszatérőnek számít a maga 11,8 pontjával és 6,8 lepattanójával. Ők ketten végzősök, ketten hozzák majd a csapatba a rutint, de már most gondolnia kellett a pótlásukról Buzz Williams-nek. Többek között ezért három tehetséges újonc is csatlakozik az egyetemhez, közülük is talán a legtehetségesebbnek a végzős középiskolás évében 16 pontot, 7 lepattanót és 5 gólpasszt átlagoló Juan Anderson-t (négycsillagos kiscsatár) nevezhetjük. Todd Mayo egy igazi pontgép, 28,3 pontot átlagolt, 6 gólpassz kíséretében, ő is nagy hasznára lesz a csapatnak, de mindenképpen szót kell ejteni a gimnáziumát négyszer is konferencia győzelemre vezető Derrick Wilson-ról is. Jó hír a Golden Eagles fanatikusoknak, hogy az Oregon egyetemről átköltöző, a 2009-2010-es szezonban top 50 legjobb középiskolás közé sorolt Jamil Wilson is beköltözik a campusba. A Marquette egy nagyon érdekes csapat lesz idén is. Szépen lassan képesek lehetnek megint arra, hogy a legjobb 16-ba csordogáljanak, sőt. Még többet is kinézünk belőlük, akkor, ha képesek lesznek a védekezésüket megemberelni.
A csapat legjobbja: Darius Johnson-Odom
DJO-t már tavaly is beválasztották a Big East konferencia második legjobb csapatába, idén már arra is képes lehet, hogy a konferencia legjobbjának járó elismerést is bezsebelje.
Notre Dame Fighting Irish
A Notre Dame a tavalyi szezonban túlteljesítette az elvárásokat. Nem gondolt arra szerintem senki sem, hogy képesek lesznek a Big East konferencia második helyére felkúszni és az NCAA Tournament harmadik körébe bejutni. Persze tündérmese nem lett a dologból, mert a Florida State meggátolta őket abban, hogy a Sweet 16 mezőnyébe jussanak. A csapat legjobb öt pontszerzője közül három is elhagyta a felsőoktatási intézményt, ez nem túl sok jót sejtet. A legnagyobb veszteség Ben Hansbrough akit a tavalyi szezonban megválasztottak a Big East konferencia legjobb játékosának. 18,4 pontot, 4,3 gólpasszt és 3,9 lepattanót átlagolt. Rajta kívül hiányozni fog még nagyon Carleton Scott (11,2 pont és 7,4 lepattanó) és Tyrone Nash (9,5 pont és 5,9 lepattanó) is. Annyira azért nem vészes a helyzet, még mielőtt temetnénk az íreket, vegyük figyelembe, hogy Tim Abromaitis (az ország egyik legjobb távoli dobója, 42.9 százalékkal dobta tavaly) és Scott Martin visszatért. Rajtuk kívül fontos visszatérő még a Big East legjobb gólpassz/ labdaeladás arányával rendelkező Eric Atkins is, aki egy meglehetősen jó újonc szezont futott tavaly. Igazán jó újonc nem érkezik hozzájuk, de még bármi lehet Pat Connaughton-ból, aki végzős gimisként 23 pontot és 17 lepattanót átlagolt. A Michigan State egyetem egykori játékosa, Garrick Sherman is csatlakozik hozzájuk. A Notre Dame tavaly robbantani tudott, idén viszont úgy érezzük, hogy visszalépnek a ranglistán és visszaesik Hansbrough nélkül a játékuk. Ha legalább meg akarják közelíteni a tavalyi teljesítményüket, akkor palánk alatti játékukat meg kell erősíteniük, csupán kinti dobásokból nem lehet megélni.
A csapat legjobbja: Tim Abromaitis
A hárompontos specialista Tim Abromaitis szerintünk a ND legjobb játékosa. Kissé egydimenziós, de ha képes a támadórepertoárját a végzős (5.) évére kibővíteni akkor a konferencia egyik legjobbja lehet.
Pittsburgh Panthers
A 2010-2011-es szezon alapszakaszának egyik legjobbja a Panthers volt, megkérdőjelezhetetlenül, azonban a szezon „lényegi részére”, az egyenes kieséses márciusi őrületre összerogytak. A harmadik körben a későbbi döntős Butler verte ki őket egy ponttal. Ezen is látszik, hogy hiába nyeri meg valaki a konferenciájának az alapszakaszát, a „nagy tánc” kiszámíthatatlan. A csapattól távozott Brad Wanamaker, a csapat egyik vezéregyénisége, Gilbert Brown a sokoldalú forward és a kifejezetten hatékony pontszerző Gary McGhee is, viszont jó dolgok is történtek velük. A legnagyobb öröm számukra, hogy Ashton Gibbs hiába tesztelte az NBA draft állóvízét, ő mégis úgy döntött, hogy visszatér a végzős évére. A tavalyi szezonban 16,8 pontot átlagoló Gibbs-t beválasztották a Big East legjobb csapatába, a konferencia leghatékonyabb hárompontos hajigálója volt a maga 49%-os pontosságával. Nasir Robinson személyében egy másik tapasztalt végzős is visszatért, de Travor Woodall, frissen kinevezett kezdő irányító is tapasztaltnak számít a háta mögött hagyott két évével. Pofátlanul fiatal újoncok is csatlakoznak a Pitts-hez. Khem Birch (18 pont, 13 lepattanó, 6 blokk avégzős évében) az idei magas ember felhozatal talán legjobb játékosa, Malcolm Gilbert is masszív tartást fog adni a csapatnak a festéken belül, a pontokat pedig majd Durand Johnson és John Johnson fogja szállítani a padról. Jamie Dixon egy nyerő típusú edző (legalábbis az alapszakaszban), azt várjuk, hogy idén is képesek lesznek a Big East trónjára felülni. A keret tapasztalt és fiatal egyaránt, kiváló keveréke lehet egy sikercsapatnak, de kétlem, hogy Final Four-ba juthatnának, talán majd az előttünk álló szezon után, ugyanis óriási tehetségek csatlakoznak majd a Pittsburgh-höz.
A csapat legjobbja: Ashton Gibbs
Nem volt kérdés, hogy kire esik a választásunk. Igazi go-to-scorer srác, a Pitts pontjainak jelentős részét ő fogja szállítani.
Providence Friars
A Providence negatív mérleggel zárta az előző szezont (15-17), konferencián belül csupán 14. helyen végeztek a 4-14-es konferencia mérlegükkel. Nem csoda, hogy eltanácsolták a négy évig az egyetemet szolgáló Keno Davis edzőt. Helyére az az Ed Cooley érkezett, akit a szervezett védelmek és motivált fiatalok edzőjeként ismerhettünk meg a Fairfield-es éveiben. Fontos is lesz, hogy mennyire tudja a fiatalokat motiválni és összeszoktatni. A Providence kerete félelmetesen fiatal, nincs végzős a keretben, harmadéves is csupán kettő. Nagy veszteség, hogy a csapat vezére és az ország egyik legjobb pontszerzője, Marshon Brooks az NBA draft első körében elkelt, ma már a Boston Celtics alkalmazásában áll. Eléggé impozáns statisztikákat hozott az utolsó évében, 24,6 pont, 7 lepattanó, 2, 5 assist, 1,5 labdaszerzés és 1,2 blokk meccsenként. Nem semmi, persze, hogy nagyon hiányozni fog a csapatnak. Távozott az egyetemről Duke Mondy és Dre Evans is, kiesésükkel a backcourt gyengült valamelyest, Ray Hall kiesésével pedig egy nagy ember fog hiányozni a Providence-nek. A visszatérők között ott van Vincent Council és Gerard Coleman is. Council 14 pontot átlagolt és a Big East legtöbb gólpasszt adó játékosa volt a maga 5,9 asszisztjával, Coleman pedig újoncként áltagolt 10 pontot. Tavaly a magas ember posztokon Bilal Dixon és Kadeem Batts osztozott. Batts inkább pontszerzésben, míg Dixon védekezésben jeleskedett. Két újonc csatlakozik hozzájuk, e tekintetben Cooley egyelőre nem tudott tökéletes munkát végezni, de jövőre már biztosan jobb újoncokat fog az egyetemre csábítani. LaDontae Henton és Kiwi Gardner nem túl sokra taksáltfaitalok, ahogyan a redshirted Brice Kofane sem. Cooley idén még csak szokni fogja a környezetet, a fiatal és nem túl veretős keret, kétlem, hogy jobb szezont tudnának futni, mint tavaly.
A csapat legjobbja: Vincent Council
Ő lesz megkérdőjelezhetetlenül a Providence vezére. A 6,2 láb magas harmadéves irányító 14 pontot és 5,9 gólpasszt szorgoskodott össze a másodéves szezonjában. Kívülről és belülről is ügyesen szerez pontot, e téren nagyon sokoldalú, azonban ha nem nő fel hozzá valaki a csapatból és csak rá fog támaszkodni a Friars támadójátéka, akkor megint nem nyernek négynél több konferencia meccset.
Rutgers Scarlet Knights
Egy újabb nagyon fiatal csapathoz érkeztünk. A tavaly kinevezett Mike Rice fiai 15-17-es mérleggel zártak, ami nem túl jó, de ennek ellenére néhol egészen látványosan és harciasan játszottak. Csupán két kezdője tér vissza idén, a csapatban még csak végzős sincs. A három kezdő, akit elveszített a Rutgers: James Beatty, Mike Coburn és Jonathan Mitchell, közülük is Mitchell játéka fog a leginkább hiányozni nekik, végzős évére nagyon megemberelte magát a srác. Továbbra is az egyetemet erősíti Gilvydas Biruta akit tavaly a konferencia újoncainak válogatottjába is beválasztottak. A Litván srác 9,6 pontot és 5,6 lepattanót átlagolt és 52 százalékkal dobott mezőnyből. Biruta volt a konf. újoncai között a legjobb lepattanózó, a legjobb mezőnymutatóval és büntetőszázalékkal jeleskedő játékos. A másik visszatérő kezdő játékosuk Dane Miller, aki két évvel ezelőtt volt a Big East legjobb újoncokat felsorakoztató csapatában. Kiváló védekező és támadásba is beletette a maga 9,2 pontját. Idén nagy fejlődés várható a szintén visszatérő másodéves guardtól, Mike Poole-tól. aki újonc szezonjában 19 percet átlagolt. Mike Rice vezetőedző nem pihent és állítólag a Rutgers történelmének legerősebb újonc brigádját csábította a csapathoz. Kadeem Jack a Rivals.com szerint a 2011-es osztály 7. legjobb erőcsatára, Malick Kone kétszer All-VISAA első csapatba választották és 56%-al dobott a középiskolás karrierje alatt. Greg Lewis a 21. legjobb centernek tartja az idei freshman felhozatalból az espn.com, de mindenképpen meg kell említeni a sokoldalú Eli Cartert is, aki 15,2 pontot, 6 gólpasszt és 5 lepattanót átlagolt a gimnáziumban. Összesen hét újoncot toboroztak össze, ráadásul többnyire olyan fiatalokat, akik képesek lesznek a jó irányba terelni a Rutgers egyetem kosárlabdacsapatát. Kíváncsian várjuk, hogy mennyire sikerült a nyáron összekovácsolni ezt a csapatot, Rice edző nem kis feladat előtt. Ha idén még nem is, de jövőre már javulást várunk tőlük.
A csapat legjobbja: Gilvydas Biruta
A Litván srácra esett a választásunk, mert idén azt várjuk tőle, hogy a következő szintre lép és képes lesz dominálni a párharcait.
St. John’s Red Storm
A St. John’s a tavalyi szezonban nagyon jól szerepelt. Konferencián belül holtversenyben a harmadik helyen végeztek, az NCAA Tournament-ben pedig a második körig jutottak. A csapat magja teljesen kicserélődött, szinte egy vezéregyéniség sem maradt a tavalyi csapatból. 10 végzős játékosa volt a Red Storm-nak, mindegyikük befejezte a tanulmányait, az másodéves Dwight Hardy pedig másik egyetemen folytatja karrierjét, nagy csapás ez a számukra, hiszen a Big East egyik legjobb játékosát veszítették el. Nagy érvágás még a Big East legjobb hatodik emberének választott D.J. Kennedy távozása. Visszatérő játékosuk szinte nincs is, akit érdemes megemlíteni az Malik Stith. A sok távozó miatt sok új arc lesz a csapatban, nagyon jól sikerült a St. John’s idei toborzása, óriási neveket sikerült magukhoz csábítaniuk. Maurice Harkless talán a legtöbbre taksált közülük, igazán sokoldalú játékos, aki agresszívan támadja a palánkot, millióképpen képes pontot szeretni. Eléggé soványka, de ezen idővel könnyen lehet segíteni. Dom Pointer picit gyengébb verziója Harkless-nek. Nem annyira jó dobó, viszont sokkal jobb védőjátékos. Amir Garrett is elsősorban a jó védekezéséből él meg, sok játékidőt fog kapni ő is az első egyetemi évében. Jakkar Sampson-ra is érdemes lesz odafigyelni, nagyon sokoldalú játékos, amolyan igazi zongoracipelő kölyök. Időbe fog telni mire ez a fiatal csapat összeszokik, ha idén még nem is fognak nagy sikereket elérni, jövőre már robbanthatnak. Mindenképpen úgy figyeljünk rájuk, mint a jövő csapatára.
A csapat legjobbja: Maurice Harkless
Az újonc winger már első évében a Big East meghatározó játékosa lesz, elvárjuk tőle, hogy dominálja a mérkőzéseket.
Seton Hall Pirates
A tavalyi szezonban kiugró szezont várt mindenki a tapasztalt kerettel rendelkező Seton Hall csapatától, NCAA Tournament részvételt vártak tőlük, de ezt nem tudták teljesíteni, köszönhetően elsősorban Jeremy Hazell kulcsjátékos kiesésének. Szegény Hazell egy rablótámadás áldozata lett, amelynek során a jobb karja sérült meg, emiatt nem tudott már a későbbiek folyamán pályára lépni, csúnya véget ért így a Big East történelmének egyik legjobb shooterének egyetemi karrierje. Willard vezetőedző eléggé rossz helyzetben van, ugyanis a tavalyi csapatból csupán 6 játékos tért vissza az egyetemre. Az egyik ilyen visszatérő Herb Pope, aki pontosan egy évvel ezelőtti halál közeli élményének köszönhetően picit korlátozott volt, lelki problémákkal is küszködött, de ennek ellenére is nagy hasznára volt a csapatnak, most aztán fokozottan nagy szükség lesz az ő jó játékára a kalózoknak. Ha minden igaz, akkor a kezdőben fog helyet kapni a másodéves Patrik Auda, aki már újonc évében is bizonyította, hogy sokoldalúságával nagyon hasznos láncszem a gépezetbe. Eléggé kevés lehetőséget kapott idén Aaron Geramipoor, idén rá is nagyobb teher fog hárulni. Rajtuk kívül még Kevin Johnson és Brandon Mobley tért vissza. Jordan Theodore lesz a kezdő irányító, aki egy rendkívül fiatal backcourt-ot fog a pályára vezényelni. Theodor egy teljesen átlagos irányító, ránézésre semmi extra nincs a játékában, de óriási szerepe lesz abban, hogy mire lesz képes idén a Seton Hall. Aaron Crosby talán a második évében járó Kevin Willard éra legtehetségesebb újonca, de idén még eléggé háttérbe fog szorulni, kétlem, hogy képes lesz kijátszani Theodore-t a csapatból, de azt sem tartom kizártnak, hogy ez a két játékos fog osztozni az egyes és kettes posztokon. Mögöttük ott lesz a padról bármikor bevethető fiatal Freddie Wilson, Sean Grennan, Harald Karlis féle tengely. A csapat tavalyi legpozitívabb meglepetése Fuquan Edwin újonc játéka volt. 26 mérkőzésen is kezdő volt és bebizonyította, hogy kiváló shooter, azt várjuk, hogy idén ő lesz a csapat legeredményesebb játékosa. Willard edző két transzfert is nyélbeütött, a Georgia Tech wingje, Brian Oliver és a Southern Illinois nagy embere, Gene Teague fog csatlakozni, igaz csak jövőre. Az előző szezonban a felszín tetején tudta tartani magát a Seton Hall, idén azonban én visszaesést várok tőlük. Nem is tudom, hogy a Providence, DePaul, Seton Hall párosból melyik fog a konferencia legalján kullogni.
A csapat legjobbja: Herb Pope
A tavalyi szezonban szívproblémái miatt eléggé korlátozott volt, ennek ellenére is eléggé impozáns teljesítményt nyújtott. Ha képes lesz visszatérni a másodéves formájába, akkor mindenképpen ő lesz a csapat legjobbja és a konferencia egyik legjobb lepattanózója. Reméljük a szívproblémája nem fog kiújulni.
USF Bulls
Az előző szezonban eléggé harmatos volt a South Florida (10-23, 3-15 konferencián belül), de idén a csapat csak tapasztaltabb lett, a hét legjobb pontszerzőjük közül hat visszatért az egyetemre, így tehát nyugodtan gondolhatjuk azt, hogy idén előrelépnek Stan Heath fiai. Visszatért többek között a végzős Augustus Gilchrist, aki a tavalyi szezon felénél lesérült, de addig is 13,4 pontot és 6,1 lepattanót átlagolt. Jawanza Poland másodéves guard a csapat második legjobb pontszerzője volt, de visszatért még a harmadéves Hugh Robinson is, aki minden mérkőzésen kezdett és kőkemény védekezését tette bele a közösbe. Érkeztek tehetséges fiatalok a csapathoz. Jordan Omogbehin, egy nigériai 7,3 láb magas center, aki 8 blokkot átlagolt a középiskolán, kiválóan beszél angolul és franciául, de meg kell említenünk még Anthony Collins újonc irányító nevét is, aki PG létére 8,3 lepattanót szorgoskodott össze a gimiben, hihetetlen rugóinak köszönhetően. Transzferrel érkezett a csapathoz Blake Nash és Victor Rudd, akiktől elsősorban a támadójáték fellendülését várják. Vannak természetesen távozók is. Jarrid Famous 8,7 pontja és 5,4 lepattanója nagyon fog hiányozni, de az irányító Anthony Carter sokoldalúsága is elkélne bárhol. Talán a South Florida az a csapat a konferenciában, amely a legkevésbé alakult át, sok jóra nem számítunk tőlük, de a tavalyi teljesítményüknél nem fogják alábbadni.
A csapat legjobbja: Jawanza Poland
Syracuse Orange
A Syracuse Orange tavalyi szezonja csalódást okozott a csapat szurkolóinak. (27-8, 16-2 konferencián belül). Minden álomszerűen kezdődött, 18 mérkőzéssel és nulla vereséggel álltak még januárban, amikor is a Cincinnati elleni vereség után valami megváltozott, le is romlott ezután a mérlegük 20 győzelem 6 vereségre az NCAA-torna küzdelmei során pedig már a legjobb 32 között elvéreztek egy kiélezett küzdelemben a Marquette ellen. Jim Boeheim legendás edző biztosan megpróbálja elfeledtetni a tavalyi alulteljesítést, annyi biztos, hogy nem lesz könnyű feladata. Az Orange elveszítette a végzős vezérét, Rick Jackson-t (13,1 pont, 10,3 lepattanó, Big East konferencia legjobb blokkolója). Jackson hosszú karjai és a szívós védekezése nagyon fog hiányozni a Syracuse zónavédekezéséből, sokkal nagyobb veszteség ő annál, mint azt a statisztikái előrevetítik. Etan Thomas óta ő volt az első olyan játékos, aki a konferencia legjobb védőjének járó elismerést besöpörte. Alacsony posztokon érintetlenek maradtak a narancssárgák. Scoop Jardine és Brandon Triche egy erős párost fognak alkotni. Jardine eléggé rapszodikus teljesítményre képes, nagyban fog tőle függni a Syracuse támadójátéka. A dobáskiválasztása néhol teljesen elfogadhatatlan (mint volt pl. a Marquette elleni NCAA-torna vereségnél), de máskor képes meccseket hozni a csapatának. Triche amolyan vészmegoldás volt Jardine mögött, amikor Jardinnak nem ment csak rá tudott támaszkodni a Syracuse, ha távoli és közép-távoli pontokra volt szükségük. Amikor ezt a két guardot kivette az ellenfél a játékból az Orange támadójátéka haldoklott. Magasabb posztokon sem történtek túl nagy változások. Kris Joseph (14,3 pont és 5,2 lepattanó) úgy döntött, hogy nem jelentkezett az NBA Draftra és inkább visszatért az egyetemre, hogy kitöltse a végzős évét. Mookie Jones, Fab Melo és Baye Moussa Keita fognak a magas posztokon szerepelni. Ennek a fiatal magnak fontos szerepe lesz abban, hogy mennyire lesz egydimenziós a Syracuse játéka. A toborzás jól sikerült, egy azonnal bevethető, ötcsillagos magas embert sikerült magukhoz csábítani Rakeem Christmas személyében. Ő „csak” 6,9 magas, de embertelenül hosszú karjainak köszönhetően a nála magasabb centerek ellen sincs elveszve, sőt. Center és erőcsatár posztokon is bevethető, a Syracuse féle 2/3-as zónában kiválóan illeszkedni fog. Rajta kívül egy másik ötcsillagos „kisgyerek” is erősíteni fogja őket, a McDonalds All-American, Michael Carter-Williamsről van szó. Kiváló shooter, akinek erősödnie kell, ha a talán legfizikálisabb konferenciában meg akar élni, de ugye ez csak idő és belefektetett munka kérdése. Nem hiszem, hogy idén már kezdőként fognak vele számolni, de a padról beállva már első évében is lendíteni fog a ’Cuse játékán. Ha már újoncok, akkor nem szeretném kifelejteni a Top 100-as Trevor Cooney dobóhátvédet sem, aki szintén percemberként fontos percembere lesz új csapatának. Összességében tehát egy erős Syracuse-t fogunk látni idén Joseph és Jardine vezetésével. A Jardine- Triche backcourt, kiegészülve a gólya Carter-Williams-el nagyon fog durrantani. A frontcourt egy nagy kérdőjel, de Boeheim már bebizonyította, hogy gyengébb játékosállományból is képes összekovácsolni egy jól működő gépezetet. Mint mindig, idén is vigyázni kell velük, bármire képesek lehetnek, én személy szerint a Big East legjobbjai közé várom őket.
A csapat legjobbja: Kris Joseph
Villanova Wildcats
A Syracuse egyetemhez hasonlóan a Wildcats is alulteljesített tavaly (21-12), pedig ők is nagyon jó kezdtek, hiszen 16-1-es mérleggel indították a szezont. A szezonzárásuk borzalmas volt, az NCAA-torna második körében már ki is estek, ráadásul az utolsó hat meccsüket elveszítették. A vadmacskák a két legjobb pontszerzőjüket, a Corey Fisher, Corey Stokes párost elveszítették. Fisher vezéregyéniség volt általában, Stokes pedig a konferencia egyik leghatékonyabb távoli tüzére. Nagyon nehéz lesz pótolni az ő távozásukkal keletkezett űrt a támadójátékban. Rajtuk kívül még a végzős magas ember, Antonio Pena is lediplomázott, pedig fontos alkotóeleme volt ő a Villanova palánk alatti játékának. Három fontos guard viszont visszatért az egyetemre. Az első és egyben legtöbbre tartott srác Maalik Wayns aki önzetlenségével kiváló kiszolgáló és a pontszerzés sem idegen számára. A második visszatérő a harmadéves Dominic Cheek, akit az impozáns újoncéve után az egykori Villanova sztárhoz, Kerry Kittles-hez hasonlítottak. Másodéves szezonjában volt egy súlyos sérülése, ami után kissé nehézkesen és lassan mozgott, de állítólag újra csúcsformában van, most, hogy Fisher és Stokes nem lesz előtte a rangsorban, berobbanhat a köztudatba. A visszatérő guard trió harmadik tagja James Bell, aki félelmetesen atletikus és erős. Kevés játékidőt kapott tavaly, így nem tudta megmutatni még úgy igazán, hogy mire képes, de ő is villanthat idén. A magas emberek közül is vannak természetesen visszatérők. Mouphtaou Yarou, Isaiah Armwood és Maurice Sutton eléggé közepesnek mondható magas állomány, ha legalább egyikük jelentős javuláson esne át, akkor lenne képes a Wildcats a következő szintre lépni. A toborzás nem sikerült rosszul a vadmacskáknál, sikerült egy ötcsillagos irányítót megszerezni Tyrone Johnson személyében, aki már tudja, hogyan kell sikerre vezetni a csapatát, ugyanis az ESPN Rise National Tournament neves rendezvényen az ő csapata nyert, olyan csapatok ellen, akiknek a soraiban Rivers, Cook vagy éppen Kabonga játszott. A torna legértékesebb játékosának is őt választották meg. Jayvaughn Pinkston már tavaly is a Villanova újonca volt, de az NCAA bizottsága felfüggesztette és csak a 2011-2012-es szezonban kezdheti meg egyetemi kosárlabda karrierjét. A tavalyi kudarc után sokan azt várják, hogy megint lejjebb kerül majd a Wildcats, mivel, hogy a két Corey srác nincs már a csapattal. Szerintem ez jó irányba is elmozdíthatja a csapatot, amolyan UConn effekt. Ők is így álltak valahogy a tavaly holtszezonban. Végzős kulcsjátékosaik távoztak Jerome Dyson, Stanley Robinson és Gavin Edwards személyében, de mégis képesek voltak megnyerni a bajnokságot. A Villanova csapatában Kemba Walker szerepét bátran odaítélném Maalik Wayns-nek, elbírna vele. Szóval eléggé kiszámíthatatlan, hogy mire is lesznek képesek, én azonban megkockáztatom, hogy jobbak lesznek, mint azt sokan várják most.
A csapat legjobbja: Maalik Wayns
West Virginia Mountaineers
A Mountaineers hozta azt, amit elvártak tőlük (21-12) és bejutottak az NCAA-tornára, ahol a harmadik körben kiestek a Kentucky ellen. A nyáron elvesztették a legjobb pontszerzőjüket Casey Mitchell személyében, de a blokkgép John Flowers is nagy érvágás a számukra. A csapat legtöbb gólpasszt adó játékosa is elhagyta a Mountaineers-t, Joe Mazzulla személyében. Nagy szerencséjük, hogy Kevin Jones az NBA Draft helyett úgy döntött, hogy visszatér a végző évére, nagy szüksége lesz rá a nyugat-virginiai csapatnak. Ebben talán nagyobb szerepe volt annak, hogy nem sikerült olyan kirobbanó teljesítményt nyújtani a harmadéves szezonjában, mint, hogy Lockout van a profiknál. Idén már muszáj lesz nagyot villantani, ha tényleg az NBA akarja majd folytatni, ilyen jumperrel nem igazán fog ez menni. A nagy ember Deniz Kilicli is visszatért és harmadik évébe lép. A center poszton vitézkedő srác a másodéves szezonjában egész szép fejlődést mutatott, de még mindig van hova fejlődnie. Külön „öröm” az ő visszatérése, hiszen rondább és nevetségesebb dolog nem igen létezik az egyetemi kosárlabdázásban, mint az ő fél horgai. Darryl „Truck” Bryant is továbbra is a West Virginia egyetemen tevékenykedik, három éve a csapat kezdőjében van, tehát fontos láncszem. Kevin Nooren tavaly a hetedik mérkőzésen megsérült, az egész szezonra kidőlt, ezért idén is újoncként (redshirt) van nyilvántartva. A West Virginia hét újoncot toborzott össze, félelmetes ez a szám és tökéletesen bizonyítja, hogy új alapokra kell fektetni a csapatot. Rajtuk kívül két játékosra még transzferrel lecsapott a WV, az egyik srác a LaSalle nagy ember, Aaric Murray, a másik pedig a Dayton irányítója, Juwan Staten. Az NCAA átigazolási szabályai miatt ők idén nem léphetnek pályára, a 2012-2013-as szezonban viszont nagy erősítést jelentenek majd a Mountaineers-nek. A csapat hihetetlenül fiatal, a Bobb Huggins éra alatt még sosem volt ennyire „gyerekes” a keret. Én a konferencia aljára várom őket és meg merem kockáztatni, hogy először Huggins edző keze alatt nem fognak bejutni az NCAA-tornára.
A csapat legjobbja: Kevin Jones