Dikembe Mutombo

Az NBA játékos is volt egyetemista című rovatunk ezen részében Dikembe Mutombo egyetemi pályafutását igyekszünk bemutatni. A négy alkalommal év védőjének és 8 alkalommal All-Star-nak megválasztott kongói center fantasztikus egyetemi és profi karrierrel a háta mögött akasztotta szögre a csukáját. A Hoyas tradicionális centerneveldéjének kiváló végterméke volt ő, egy emblematikus figura, egy igazi példakép tökéletes megtestesítője, aki nem csak a sportban elért eredményeivel, hanem az emberségével is kiemelkedik az egyetem egykori tanulói közül. Ebben a bejegyzésben most az ő egyetemi karrierjét mutatjuk be nektek.


Egy nyolc gyermekes középosztálybeli család tagjaként látta meg a napvilágot, Kinshasa városában, Zaire-ban, a jelenlegi Kongói Demokratikus Köztársaság területén. Mutombo a jezsuita kézben lévő Institut Boboto iskolában fejezte be a középsulis tanulmányait, be is válogatták Zaire junior válogatottjába, ahol a bátyja is kosárlabdázott. Egy bizonyos Herman Henning figyelt fel rá és továbbított egy róla készített videó kazettát a Georgetown egyetemnek. A 218 centis óriásra nem kellett nagyon rábeszélni a megfigyelőket, gyorsan fel is ajánlottak neki egy sportösztöndíjat. Miután 1987-ben csatlakozott a Hoyas campushoz, már kilenc(!) nyelven beszélt, azonban a kötelező alkalmassági teszten megbukott (Scholastic Aptitude Test, amely egy úgymond IQ tesztnek is megfelel. A sikertelen teszt miatt kénytelen volt az újonc szezonjában az oldalvonal mellől nézni a Hoyas szereplését, szokhatta az egyetemi életet és tanulhatta az angol nyelvet.  (érdekes, hogy 9 nyelvet beszélt de nem volt közte az angol, tudván, hogy kongói kölyök talán nem is annyira érdekesség, ki tudja, hogy a beszélt nyelvei közül hány afrikai dialektus volt). Sok helyen azt írják, hogy orvostudományt tanult, de ez az információ téves ugyanis nyelveket és nyelvészetet tanult. Annak ellenére, hogy több egyetem is szerette volna magához édesgetni, Hilltop-on kívül gyakorlatilag ismeretlen volt. A Basketball Times újságban "ügyesen" elgépelték a paramétereit, csupán 5'10 magasnak írták, ez is erősen közrejátszott abban, hogy a kutya sem foglalkozott vele. Tökéletes időpontban sikerült a csapathoz édesgetni, hiszen Patrick Ewing 1985-ben lediplomázott, a Hoyas nagyon üres volt a center poszton. Grady Mateen hatástalan volt, Ben Gillery pedig nagyon kevés játékidőt kapott, mert teljesen használhatatlan volt támadásban, valamirevaló centernek nem neveznénk, inkább a hát közepén lévő kelés szerepét töltötte be. Talán az egyetemi kosárlabda egyik legjobb magas párosa alakult ki 1987-ben, ugyanis Alonzo Mourning is ebben az idényben csatlakozott a Hoyas-hoz. Micsoda páros, te jó isten, a Georgetown center tradíciói újra visszatértek.

Mourning és Mutombo az 1988-1989-es szezonban mutatkozott be az NCAA-ben. Újonc évében eléggé tapasztalt, veterán kerete volt a Hoyas-nak, Mutombo csupán 11 perces átlagidőt kapott a bizonyításra. Szoknia kellett a gyors és dinamikus amerikai kosárlabdát és az egész varázslatos közeget ami körülveszi az egyetemi bajnokságot. Hiába a kevés játéklehetőség, már ekkor látni lehetett, hogy óriási potenciál duruzsol a testében. Közelről szinte megállíthatatlan volt, 70,7%-al dobott mezőnyből, amely akkoriban rekordnak számított. Az 1988-1989-es szezonban 28 mérkőzésen lépett pályára, ezek közül 10 olyan mérkőzése volt ahol nem hibázott el dobást. Freshman statisztikájára rápillantva nem ájulunk el, 3,9 pontot és 3,3 lepattanót átlagolt, viszont védekezésben már ekkor kimagaslott a mezőnyből, 75 blokkot osztott ki, ebből 12-őt a St. John's elleni meccsen, ahol beállította az NCAA egy meccsen kiosztott blokkok rekordját. Az egyetemi bajnokságban mindig is voltak langaléta tornyok, akik csupán a méreteiknek köszönhetően szétblokkolták egész Amerikát, ő azonban más volt. Hiába a 7'2-es magassága, fejben is legalább annyira klappolt nála minden mint a paramétereiben. Nem akart minden szituációban blokkolni, nem ugrott egy könnyed dobócsel következményeként az ellenfele nyakába, egyáltalán nem voltak rá jellemzőek a buta faultok, szóval egy igazán intelligens védőjátékkal rendelkezett.

A második évében még tovább fejlődött, 31 mérkőzésen szerepelt, ezek közül 24 alkalommal kezdőként lépett pályára és 10,5 lepattanót és 10,7 pontot átlagolt. A játékideje ismegnövekedett természetesen, 26 percet kapott átlagban meccsenként. Annak ellenére, hogy a csapat mérhetetlenül tehetséges volt, a márciusi őrületben csupán a második körig voltak életben. Az év végén az All-Conference legjobbjai közé választották és ettől az évtől világos volt mindenki számára, hogy egy feltörekvő, jövőbeli sztárt látnak játszani az ő személyében.

Az 1990-1991-es szezonban Alonzo Mourning kénytelen volt kihagyni a szezon nagy részét egy szerencsétlen lábsérülés miatt. Dikembe vállán volt a teher, villantania kellett, a következő szintre kellett fejlődnie. 15,2 pontjával csapata legeredményesebb pontszerzője volt, igaz a megnövekedett próbálkozások következményeként a hatékonysága 58%-ra csökkent. A szezonnyitó mérkőzésen, a Hawaii-Loa ellen Mutombo összehozta a Hoyas történelmének második tripla-dupláját, masszív 32 pontos, 21 lepattanós és 11 blokkos statisztikai adatlapot produkált. A Jackson State ellen karriercsúcsot jelentő 34 pontot dobott (13-16 mezőnyből és 8-8 a büntetővonalról). Érdekesség, hogy nagyon visszafogottan játszott a bátyja (Ilo) csapata ellen, ugyanis a Southern Indiana elleni meccsen 6 pontot és 9 lepattanót szerzett, viszont a bátyja 14 pontot és 11 lepattanót szorgoskodott össze az öcsköse szorításában. Decembertől február közepéig 16 mérkőzésen keresztül ő szerezte a Hoyas-ban a legtöbb lepattanót minden meccsen. Az év végén All-American és All-Conference elismerésekkel gazdagodott, az NCAA történelmének 3. legjobb blokkolójaként távozott, sokat mondó statisztika, hogy a számítások szerint minden 6 és fél percben blokkolt egyet amikor a pályán volt. Félelmetes.

Dikembe kész volt a következő lépésre, 1991-ben lediplomázott és jelentkezett az NBA draftjára, ahol a Denver Nuggets az első körben a negyedik pickel választotta ki. 15 profi szezon után több mint 11.000 ponttal és több mint 11.000 lepattanóval a háta mögött vonult vissza, minden idők második legtöbb prakkert kiosztó játékosaként.

A sikerei ellenére Dikembe soha nem érezte magát nagy sztárnak, egy mérhetetlenül szerény játékosként ismerte meg mindenki, segítőkészségével és kedvességével rengeteg barátot szerzett magának. A pénz nála mindig másodlagos volt. "Soha nem fogok venni 10 sportautót, nem fogom a pénzemet aranyra és villákra költeni, inkább beteszem a bankba" nyilatkozta a kongói torony, ezzel is bizonyítva, hogy a luxus számára nem fontos. Később azonban a bank helyett nemes célokra használta fel az összekosárlabdázott pénzét. Humanitárius beállítottságú volt, rendszeresen utalt különböző segélyszervezeteknek és szülőföldjén, Kinshasa-ban egy kórházat is építtetett. Annak ellenére, hogy a kórházat a senki földjén, szinte a semmiből kellett felemelniük, 2006-ban átadásra került. A város közelében ez volt az első alapfelszereltséggel rendelkező gyógyintézmény, nem kevesebb mint 300 ággyal rendelkezett. A kórházat édesanyjáról, Biamba Motumbo-ról nevezte el. Óriási elismerésnek örvend Kongóban, egykori gimnáziumi edzője csupa jót nyilatkozott róla egy Philadelphia Inquirer cikkben. " Ő egy hős, Kongóban mindenki istenként tiszteli. A zenészek számokat írnak az ő tiszteletére, nagyon sok újszülöttet neveznek el róla, óriási rajongás veszi körül a hazájában". A gyermek lélekkel megáldott Mutombo azon felül, hogy folyamatosan pénzt invesztál a kórház üzemeltetésébe, jelentős összegekkel támogatja a gyermekbénulás, AIDS és malária elleni küzdelmet a fekete kontinensen.A 2002-2003-as szezonban kénytelen volt kihagyni 6 hetet a szezonból, ugyanis egy tengerentúli utazás alkalmával maláriás lett. " A malária gyógyítható, csak Afrikában borzalmasan kezelik. 5000 afrikai hal meg minden nap ebben a betegségben. Sokat tanultam abból ahogy bántak velem és ahogyan kezelték a betegségemet az Egyesült Államokban, ezt a tudást szeretném átültetni a kórházamba is." nyilatkozta Dikembe a gyógyulása után.

Dikembe Mutombo története nem csupán egy rekordokat felhalmozó klasszis kosárlabdázóról szól, hanem egy olyan emberséges sportolóról, aki a családját és szülőföldjét maga mögött hagyva átszakította a saját korlátait és ezzel több ezer ember életére hatással volt. Mire ezt a cikket elolvassátok már lehet, hogy milliók köszönhetik neki a gyógyulásukat.


Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus