Egy óriás története

A középiskolás kosárlabdázás történelmének legmagasabb játékosa a napjainkban is gimnáziumok csarnokainak parkettáját koptatja, az ő történetét hoztuk most el nektek. Öröm és bánat egyaránt megtalálható a meséjében. Kattintást után olvashatjátok.


Mozgalmas napokat él meg a Christian High School titkárnője, füstölnek a vonalak, lassan elkopik a telefonkagyló, minden középiskolai megfigyelő információkat akar a szenegáli óriásról, Mamadou Ndiaye személyéről. A 7-5 láb magas felhőkarcoló az észak-amerikai középiskolás kosárlabdázásban valaha megfordult legmagasabb játékos, aki ezzel a Guinness Rekordok Könyvébe is be fog kerülni, már csak idők kérdése a beiktatása. Nem meglepő a nagy érdeklődés iránta, hiszen 22,9 pont, 13,2 lepattanó és 4,7 blokk a meccsenkénti átlaga elsőéves gimnazistaként. A srác két hüvelykel magasabb a legmagasabb aktív NBA játékosnál is és egy olyan iskola csapatában kosárlabdázik, amelynek még saját tornacsarnoka sincs.  Az afrikai kölyök előéletéről nem sokat tudni, ködbe burkolózik a múltja, sem ő, sem pedig a családtagjai nem foglalkoznak a médiával, nem nyilatkoznak, kerülik a feltűnést. 2010 szeptemberében költözött az Egyesült Államokba, kifejezetten a kosárlabdázás miatt, ugyanis felfigyeltek rá a játékos-megfigyelők és átcsábították atengerentúlra.

Amadou Koundoul a szenegáli kontakt könnyen rátalált a srácra. „Találkoztam vele Dakkarban. Csak egy fedett terem van Szenegálban, nem volt nehéz Mamadou-ra rátalálni” mondta a UC Irvine akkori segédedzője. Ebben az időszakban több szenegáli fiatal is vándoréletre adta a fejét és a legtöbbjük a Stoneridge Előkészítő Iskolába ment tanulni. Ez a kaliforniai oktatóközpont egy 81 éves 5 láb magas hölgy tulajdonában van a mai napig. Maria Arnod, másik nevén „mexikói nagymama” a gyerekek kedvence és ő is imádja a diákjait. „Amikor Mamadou először belépett az irodámba, teljesen le kellett hajolnia, hogy egyáltalán beférjen az irodám régi vágású alacsony ajtaján. Nagyon kedves diák volt. Soha nem volt nála magasabb diákunk, pedig megfordult már pár óriás az iskola falai között” gondolom a mexican grandma elsősorban a Utah Jazz játékosára, Enes Kanter-re gondolt itt elsősorban. Tudni illik, hogy a török származású srác is a Stoneridge kötelékében nevelkedett, az iskola kiváló vízumot kínál a diákjainak.

Eddig csupa öröm és boldogság volt számára az élet, de Ndiaye annyira gyorsnövésű gyerek volt, hogy az iskola szakemberei jobbnak látták kivizsgálni a srác egészségügyi állapotát. Az MRI vizsgálat során kiderült, hogy golflabda méretű daganat keletkezett a fiatal agyalapi mirigyében, ott ahol az ember növekedése szabályozódik. A tumor ráadásul vészes közelségbe került Ndiaye látóidegeivel, ha nem távolították volna el, 1-2 éven belül a látásába kerülhetett volna. A műtét drága volt, neki pedig olyan soványka biztosítása volt, amely nem fedezte csak a műtétek töredékét. Emiatt kénytelen volt kiiratkozni az iskolából, ami miatt még a vízuma is veszélybe került. Két műtétje volt a Hoag Memorial Kórházban, amelyet jótékonysági adományokból tudtak fizetni. Elsősorban egy jószívű házaspár segítőkészségének köszönhetően sikerült fedezni a költségeket. Mamadou újra kosárlabdázik, iskolába jár, biciklizik, zenét hallgat, mint minden normális fiatal.

Hogy a srác meddig jut a sportban? Ez jó kérdés, az is lehet, hogy soha nem fogjuk látni komolyabb szinten kosárlabdázni, de az is lehet, hogy három éven belül a profi ligában fog pattogtatni.



Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus