Grant Hill
Az NBA játékos is volt egyetemista című rovatunk ezen részében Grant Hill egyetemi pályafutását igyekszünk bemutatni. Hill kivételes tehetségű kosaras, akinek sajnálatos módon sérülések gátolták meg azt, hogy olyan nevekkel említsük egy lapon, mint Michael Jordan vagy Kobe Bryant. A 7-szeres NBA All-Star válogatott kiscsatár legszebb éveit Detroitban töltötte, majd Tracy McGrady fenomenális párjának szerződtették Orlandóba, de itt jöttek közbe a sérülések. Jelenleg a Phoenix Suns igen megbízható kiegészítő embereként tölt nagyon hasznos időt a pályán az arizonai alakulatnál.
Grant Henry Hill 1972. október 5-én született Dallasban, édesapjától örökölhette a sportoló géneket, hiszen Calvin Hill nagyszerű runnigback volt a város amerikai foci csapatában, a Dallas Cowboys-ban. A család az édesapa karrierjének befejeztével Virginia államba költözött, ahol a Reston városában található South Lakes középsuliban bontogathatta az ifjú Grant a szárnyait. Ez olyan jól sikerült, hogy középiskolás szupersztárrá vált és beválogatták az 1990-es McDonald’s All-American All-Star csapatba, majd az amerikai válogatottal megnyerték a montevideóban rendezett U18-as Amerika-bajnokságot. Nem csoda tehát, hogy Hillért a legnagyobb egyetemek jelentkeztek be. Az édesanyja azt szerette volna ha a Georgetownra megy, az édesapja pedig azt, hogy a North Carolinára. Grant egy semleges helyszín mellett döntött és a Duke egyetem kék ördögeinél kötött ki, ahol négy szezonon keresztül boldogította a durhami iskola szurkolóit.
1990-91-ben, első egyetemi idényében rögtön bajnoki címet ünnepelhetett a Duke. A csapat vezérének ekkor még Christian Laettner számított, Grant pedig Bobby Hurley-vel kiegészülve remek fegyverhordozónak bizonyult. Az ACC bajnoki címet nem sikerült besöpörniük, de az NCAA tornán igazán szoros meccset csak az elődöntőben játszottak a UNLV ellen, majd a döntőben a Kansas legyőzésével elhódították az iskola történetében első alkalommal az NCAA bajnoki trófeáját. Hill freshmanhez képes nagyon jónak mondható 11 pontos, 5 lepattanós átlagot tett a közösbe. 1991 nyarán Hill ismét az amerikai válogatott tagja lehetett, ezúttal már a felnőtt csapatban szerzett bronzérmet a Pánamerikai játékokon.
A második évében 1991-92-ben az együtt maradt Laettner-Hurley-Hill trió célja csak is a címvédés lehetett. A szezont 34-2-es mutatóval tudták abszolválni és ebben az évben már az ACC bajnoki címét is megszerezték, csak hogy teljes legyen a kép. Az NCAA tornán simán vették az akadályokat, egészen a keleti regionális döntőig, ahol a Kentucky Wildcats várt rájuk, Jamal Mashburnnel, aki később a Charlotte Hornets-ben, a Miami Heat-ben és Philadelphiában is megfordult, 1-szeres All-Star. A meccsről sokan úgy tartják, hogy a valaha lejátszott legjobb NCAA-mérkőzés volt. Hosszabbítás után 104-103-ra nyert a Duke. 2 másodperccel a vége előtt Grant Hill útnak indított egy egész pályán átívelő passzt Laettnernek, aki behintette a győztes kosarat. A Final Fourban aztán sem az Indiana, sem pedig a Michigan nem tudta megállítani a kék ördögöket, így a John Wooden féle UCLA aranygeneráció óta most először fordult elő az, hogy egy iskola egymást követő két évben is diadalmaskodni tudott.
A következő, 1992-93-as szezon már egy cseppet sem úgy sikerült, ahogy azt a szezon elején elképzelték. Laettner távozott és NBA-karrierbe kezdett, Hill és Hurley viszont maradt és melléjük érkezett egy ígéretes freshman, Charokee Parks. Így vágtak neki a szezonnak, amikor Grant Hill pontátlaga elérte a 18-at. Az üdvözüléshez ez nagyon kevésnek bizonyult. Az ACC rájátszásában már a negyeddöntőben elvéreztek, az NCAA tornán pedig az első körön túlmentek, a Southern Illinois-t földbe döngölve, de a második körben megálljt parancsolt a California (itt olyan neveket találunk, mint a később szép NBA karriert befutó Lamond Murray és a jövőbeli Hall of Fame-er, Jason Kidd). Ezek ellenére Hillt az év egyetemi védőjátékosának választották.
Utolsó egyetemi évét hatalmas akarással küzdötte végig és a Duke ismét összeszedett játékot produkált. Meg is lett a dolog eredménye, hiszen sikerült visszaverekedniük magukat az ország elitjébe. Az ACC torna megint nem úgy sikerült, ahogy szerették volna, hiszen alapszakasz győztesként már az elődöntőben elvéreztek. Mindezt sikerült kárpótolni az országos főtáblán, ahol egy nagyon erős ágon, de végül beverekedték magukat a Final Fourba. Az ellenfelek sorrendben: Texas Southern, Michigan State, Marquette, legvégül pedig a teljes dominanciát mutató, Glenn Robinsonnal felálló Purdue. Robinson abban az évben 30 pontot és 10 lepattanót átlagolt, ami NCAA-ben elképesztő mutató. Az elődöntőben jöhetett a Florida, ahol aránylag sima győzelem született. A döntőben a Corliss Williamsonnal felálló Arkansas már soknak bizonyult Hillék számára és végül 5 pontos vereséget szenvedtek. Hősünket abban az évben az ACC konferencia év játékosának választották.
Grant Hillről tehát az, a manapság igen ritka tény mondható el, hogy mind a 4 egyetemi évét kitöltötte és méltósággal végigjátszotta, hozzásegítve egyetemét két országos bajnoki címhez is. Ő lett az első olyan ACC-játékos, aki szerzett legalább 1900 pontot, 700 lepattanót, 400 asszisztot, 200 labdát és blokkolt 100 dobást. Páratlan NCAA-karrierjét honorálva, a Duke egyetem visszavonultatta 33-as mezszámát, ezzel ő a 8. Blue Devil, akit ez a megtiszteltetés ért.
Az 1994-es NBA Drafton harmadikként vitte el a Detroit Pistons, ahol játéktudásával, személyiségével és pályán kívül végzett munkájával egyaránt lenyűgözte az embereket. Olimpiai bajnoki cím 1996-ban, 7 All-Star kerettagság, 5 NBA év csapat tagság, valamint 3-szoros sportszerűségi-díj nyertesként Grant Hill az NBA történetének egyik legszerethetőbb játékosa.
Egyetemi évei alatt szerzett elismerései:
NCAA Bajnok (1991, 1992)
NCAA Döntős (1994)
ACC Bajnok (1992)
Henry Iba Corinthian Award /Év Védőjátékosa/ (1993)
ACC Év Játékosa (1994)