Interjúalany: Devon Beitzel (Northern Colorado)
Devon Beitzel személyében a Big Sky konferencia tavalyi év játékosát tisztelhetjük, aki csapatát, a Northern Colorado Bears-t történetében először Big Sky bajnoki címig vezette, amivel jogot szereztek a March Madness-en való részvételre. A tavalyi esztendő a négy éves egyetemi karrierje beteljesülését jelentette. A fentebb említett díjak mellett Beitzel átlagolta a legtöbb pontot (21.5) meccsenként úgy, hogy ő dobta a legtöbb triplát és büntetőt is az egész mezőnyben. Teljesítménye országosan is el lett ismerve, hiszen beválasztották az Academic All-American csapatba, vagyis egy olyan társaságba, akik mind tanulmányban, mind pedig kosárlabdában elsőrangúan teljesítettek. Továbbá az évente kihirdetett Senior All-American csapatban is helyet kapott a beválasztott 10 játékos egyikeként. Ide végzősöket szelektálnak, mint azt a neve is mutatja és idén olyan nevek kerültek bele, mint Jimmer Fredette vagy Matt Howard. Egyetem után jelentkezett a 2011-es NBA Draftra, de ott nem került kiválasztásra, ám az NBA továbbra is a látókörében marad. Erről és sok minden másról is beszélgettünk vele.
- Colorado államban születtél és nőttél fel. Mi volt a legfőbb inspiráció, amiért kosarazni kezdtél?
- Amennyire csak visszaemlékszem, mindig is kosaraztam. Fiatal koromban igazi szenvedélyemmé vált, mivel mindig a kosárpályára mentem és dobáltam, ha valami rossz dolog történt. A szüleim elváltak, az apám ki-be járkált a börtönből, az anyám pedig drogfüggő volt, így a kosárlabda volt az a dolog, amivel meg tudtam szabadulni a nehézségektől és ez tisztította ki a fejem
- Ki volt a legnagyobb hatással rád az életed során?
- A gyerekkori edzőm, Bobby Olds. Kosárlabdában és amerikai futballban is edzőm volt, megtanította hogyan dolgozzak keményen és soha ne adjam fel.
- Középiskolásként mely iskolák ajánlottak neked ösztöndíjat?
- A Northern Coloradón kívül nem igazán volt más sportösztöndíj ajánlatom. Az Eastern Washington – ami szintén ebben a konferenciában található – volt a másik Division I iskola, akik ajánlatot tettek nekem.
- 2007-ben érkeztél a Northern Coloradóra. Abban az évben, mikor az iskola 1944 után ismét a Division I-ban szerepelhetett. Hogyan emlékszel vissza az első Division I szezonra?
- Egyértelműen tanulás, tapasztalatszerzés volt. Előtte az állam egyik legjobb játékosa voltam, de mikor megérkezel egyetemre, akkor az ország legjobbjai ellen játszol minden este. Nem volt túl sok tapasztalatunk csapaton belül, így elég kemény évünk volt, de minden egyes nappal jobbá váltunk.
- Újoncéved alatt egy játékos voltál a csapatból, míg utolsó évedre a játékos voltál, aki igazi vezérré vált. Hogyan érted el mindezt és mit teszel a folyamatos fejlődésed érdekében?
- Keményebben, hosszabban dolgoztam, mint bárki más. Újoncévemben én voltam a legrosszabb játékos a csapatban. A csapatból senki sem bizakodott bennem, magamat is beleértve. De hittem abban, hogy a kemény munka legyőzi a tehetséget akármelyik napon, így dolgozni kezdtem. Heti 5 alkalommal emeltem súlyokat a csapat heti 4 alkalmával szemben. Saját magam is edzettem és legtöbbször edzés előtt egy órával érkeztem, utána pedig 1 órával később távoztam. A legjobb akartam lenni és úgy hiszem, hogy utolsó évemre én lettem a legjobb a csapatban és az egyik legjobb az országban.
- Ki volt a legjobb játékos, aki ellen valaha játszottál és miért?
- A legjobb játékos, aki ellen valaha játszottam JR Smith volt a Denver Nuggets-ből. Elképesztően atletikus, aki bárhonnan képes dobni. Mérete és atletikus adottságai miatt bárki fölött képes dobni, mikor a gyűrű közelébe ér, akkor simán befejezi. Hihetetlen tehetség.
- Mondj nekünk néhány szót a legemlékezetesebb NCAA-ben szerzett élményedről és a legemlékezetesebb mérkőzésedről.
- Itt holtverseny van az NCAA-tornán vívott San Diego State elleni és a Big Sky bajnoki címéért vívott Montana elleni mérkőzés között. Mindkét meccs azok közé tartozik, amin játszani akartam attól fogva, hogy megérkeztem a Northern Coloradóra. Ezekért fektettem bele annyi energiát és ezokon a meccseken tudtam, hogy felkészültem.
- Negyedik évedben a Big Sky bajnoki címéig vezetted csapatodat, amivel az iskola történetében először lehetővé vált a March Madness-en való részvétel. Megosztanád velünk gondolataidat erről az emlékezetes szezonról?
- Amire az emberek nem emlékeznek ebből a szezonból az az, hogy 4-7-es győzelem-vereség mutatóval kezdtünk. Egészen karácsonyig kellett várni, mire megfordítottuk a dolgok állását és végül 21-11-gyel végeztük, 2 bajnoki címmel (alapszakasz győzelem, rájátszás – szerk.) a tarsolyunkban, valamint mehettünk az NCAA-tornára.
- Nem választottak ki a 2011-es NBA Drafton. Úgy gondolod, hogy az NBA még mindig egy opció lehet számodra későbbi pályafutásod során?
- Úgy gondolom, hogy legnagyobb hátrányom a magasságom volt (6’1” – 186 cm), illetve az, hogy az egyetemen SG-t játszottam irányító helyett. Először is, az egyik legjobb 6’1” magas játékos lettem az egész országban, így tudom, hogy bárki ellen képes vagyok játszani. Szerettem volna az előző évben irányítót játszani, de mivel a csapatban nem igazán volt megfelelő pontszerző játékos, így nekem kellett ezt a szerepet betöltenem. Úgy vélem, hogy mivel képes vagyok pontokat szerezni és dobni, ezért a védekezésnek ezt tiszteletben kell tartania és közel védekeznie, ezzel megnyitva a teret a betörések felé, valamint lehetőség nyílik megtalálni a pályán lévő négy társamat. Ha valaha megkapom az esélyt a bizonyításra, akkor NBA-szinten is meg tudom állni a helyem. Ez egy olyan dolog, amire várnom kell, de tudom, hogy sikerülhet.
- Jelenleg van profi csapattal szerződésed? Ha nincs, akkor gondolkodsz esetleg azon, hogy a tengerentúlon játssz?
- Nem állok szerződésben profi egyesülettel és szeretnék a tengerentúlon kosarazni. Úgy gondolom, hogy a képességeimet könnyedén lehetne az európai játékhoz alakítani és ha egy csapat úgy dönt, hogy szerződést kínál nekem, akkor majd meg fogom őket lepni azzal, hogy milyen jó játékost kaptak
- Mi a legnagyobb célod az életben a pályán és a pályán kívül?
- A legnagyobb célom, hogy kihozzam az életből, amit csak lehet. A mottóm: „Carpe Momenti” vagyis „Ragadd meg a pillanatot”. Minden embernek egy élet adatott meg, amit megélhetünk, így mindent meg akarok tapasztalni, amit csak lehet és mindent meg akarok tenni, amit csak lehet.
- Devon, köszönjük szépen az együttműködést! Megtiszteltetés volt veled dolgozni!