James McAdoo - nagybátyja nyomdokain

James Michael McAdoo 1993. január 4-én látta meg a napvilágot Virginia államban, azon belül Norfolkban. Mint a bevezetőben említve lett, családjától első osztályú géneket és hasonlóan magas szintű nevelést kapott, így nagyon hamar eldőlt, hogy a kis James a kosárlabda területén próbál majd érvényt szerezni. A folyton növésben lévő srác legfrissebb magassági adata 6’9”, tehát 206 cm, súlya 100 kiló körül mozog, de ami igazán kosaras alkatúvá teszi, az a karfesztávolsága, ami nem kevesebb, mint 216 cm. Eredeti posztja magasbedobó és valószínűleg a profi karrierje során is ezen a poszton fog mozogni, így testalkata ideálisnak mondható. Az sem kizárt, hogy nőni fog még pár centit, akkor aztán tényleg megállíthatatlan lesz.

A testi paraméterek után vegyük sorba, hogy mi az, ami miatt McAdoo ekkora figyelmet kapott egész középiskolás karrierje során, amelyet szülővárosa gimijében, a Norfolk Chrsitianben töltött igen eredményesen. Az igazi sikerek a második ott töltött éve után kezdődtek, mikor a nyári szünetben behívták a 2009-es U16-os Amerika-bajnokságra készülő Team USA válogatottjába, ahol csapattársa volt többek  között Andre Drummond, Quinn Cook, Bradley Beal és Adonis Thomas, vagyis a komplett 2011-es évfolyam elit kategóriája. Ha már elutaztak Argentínába, akkor veretlenül meg is nyerték a tornát, majd az év végén McAdoo-t az Amerikai Kosárlabda Szövetség (USA Basketball) a 2009-es év férfi sportolójának választotta.

Közben persze elkezdődött a harmadik éve a gimiben és rögtön tanévkezdés után elkötelezte magát a North Carolina egyetemre. Év végén pedig az állam Division II bajnoki címéig vezette csapatát, majd 2010 nyarán hősünket ismét behívták a válogatottba és részt vehetett a Hamburgban, Németországban megrendezett U17-es világbajnokságon. A csapat magja és a sikeresség megmaradt az előző évről, hiszen McAdoo-ék veretlenül szerezték meg a világbajnoki címet.

Végzős középiskolásként a srác természetesen országos figyelmet kapott, amit a lehető legjobban ki is használt. Az évente megrendezésre kerülő két legnagyobb középiskolás seregszemlén, a McDonald’s All-American All-Star Game-en és a Jordan Brand Classic-on is megosztva kapta meg a meccs MVP-díját. Ezek mellett illik megemlékezni egy harmadik meccsről is, az úgy nevezet Boost Mobile Elite 24-ről, ahová szintén behívták még a tanév megkezdése előtt, valamint részt vett még a 2011-es Nike Hoop Summit nevű rendezvényen az a legjobb amerikai középiskolásokból álló válogatott méri össze erejét a hasonló korú világválogatottal.

Eddig láthattuk, hogy mi szerepelhet az adatlapján, az önéletrajzában és a vitrinjében, azonban itt az ideje, hogy megnézzünk James McAdoo-t, a kosarast és sorra vegyük, hogy mitől ilyen hatékony ez az egyszemélyes hadsereg. Számára a határ a csillagos ég. A benne rejlő potenciállal akár egy új Tim Duncant is ki lehetne hozni belőle. Atletikussága vitathatatlan, gyors és az emelkedése is a helyén van. A festékben megállíthatatlan köszönhető ez megannyi összetevőnek. Hosszú karjaival bárhova elér, koordinációs képességei átlagon felüliek, csakúgy, mint kosárlabda IQ-ja. A közeli dobásokat igen nagy százalékkal értékesíti, mivel remek adottságai vannak a tiszta dobás megteremtéséhez. A labdát magasan engedi el, ezért szinte blokkolhatatlan. Mozdulatsorainak repertoárjában megtalálhatók a horgok, a hanyattdőléses tempók, lefordulás utáni dobások, hatékonyan veri meg az emberét jobbra és balra egyaránt. Az olvasó ebből már leszűrhette, hogy nincs gondja a labdavezetéssel, cselezéssel sem. Hatékonyan dobál kicsit távolabbról is, noha a hárompontos még nem tartozik erősségei közé. A vonalon belülről azonban halálos. Legnagyobb fegyvere a pozíciós játéka. Kosárlabda IQ-jának köszönhetően abszolút megértette a játék ezen elemét és a fentebb említett mozdulatok valamelyikét használva nem szokott neki gondot okozni az innen történő befejezés. Mindezek mellett clutch playerként is lehet vele számolni, egy pontos hátránynál, másodpercekkel a vége előtt rá lehet bízni az utolsó dobás értékesítését. Ha támadásban nincs nála a labda, akkor széles vállaival hatékonyan zárja el ellenfelét, ezért 2-2 ellen lebontott játéknál komoly fenyegetést jelent. Támadásban üres elzárásokat, screeneket is fel lehet vele állítani, hogy dobóhelyzetet teremtsen a körülötte rohangáló kisembereknek.

Védekezésben komolyan kell vele számolni annak ellenére, hogy van még hová fejlődnie a pálya ezen oldalán. Ütemérzékének köszönhetően remekül blokkol és a lepattaókat is tucatszámra szedegeti – a támadó oldalon is. Ha viszont magasabb szinten is komoly ellenállás akar lenni, akkor mindenképpen agresszívabbá kell válnia és több kontaktot kell felvállalnia. Mivel centiméter és kiló is nagy valószínűséggel fog még rá jönni, így nem okoz majd gondot számára a szintlépés és NBA-berkekben is klasszis játékos lehet belőle. Ha ezen a magasságon marad, akkor megvan benne a lehetőség, hogy kiváló SF-ként legyen világhírű. Ahhoz, hogy teljes értékű all-around játékosként teljesítsen, ahhoz sokat kell javítani passzain, illetve meg kell tanulnia kívülről dobni. Az eredendően jó labdavezetése pedig fejlesztésre szorul, ha a pálya külső részein is érvényesülni akar NBA szinten.

Immár láthatjuk azt, hogy miért is rejlik ekkora potenciál ebben a fiatalemberben és mi lehet belőle „ha felnő”. Mindenesetre a North Carolina Tar Heels idei csapata az utóbbi évek legtehetségesebb alakulata. McAdoo kezdetben minden bizonnyal a padról fog beszállni, hiszen olyan rutinos playerek vannak a keretben forward poszton, mint Harrison Barnes, John Henson és Tyler Zeller. Mindenesetre a UNC rotációjában elegendő hely lesz ahhoz, McAdoo értékes perceket tölthessen a pályán. Jelenlegi állás szerint kicsi az esély arra, hogy a jövő évi NBA Drafton láthassuk, hiszen idén nem ő lesz a Tar Heels nagymenője. Mivel Barnes és társai nem jöttek ki az idei draftra a lockout-helyzet miatt, így összeállt az utóbbi évek legerősebb Tar Heels-e és McAdoo játékát is legalább két évig csodálhatjuk az egyetemi kosárlabda világában.