Ki? Merre? Meddig?

Újra jelentkezünk egy rövidebb blogbejegyzéssel. Szerkesztőnk tollából gondolatfoszlányok szöktek a lapokra a bajnokság aktuális történéseiről. Ezen gondolatokat kattintás után olvashatjátok.

Varázslatos időszakához érkezett az észak-amerikai egyetemi bajnokság. Minden valamirevaló csapat azért küzd mérkőzésről-mérkőzésre, hogy az alapszakasz végén meghívást kapjanak a márciusi őrület legjobb 68 csapata közé. A March Madness avagy az őrült tánc rohamosan közeledik, a hátralévő mérkőzéseknek egyre nagyobb a tétje, ráadásul már a konferencián belüli mérkőzések vannak soron, ahol egymást ütik el a csapatok attól a bizonyos meghívótól. Ezen a héten is voltak meglepetés győzelmek, buktak nagyok, életük meccsét játszották egyes kiscsapatok, drámai végjátékokban sem volt hiány. Mivel a szombatom úgy alakult, kihasználtam és leültem a számítógép elé és megnéztem pár mérkőzést. Nem szeretnék meccselemzésekbe belefolyni, de szeretném megosztani veletek pár gondolatomat. Kattintsatok a folytatásért.

Phil Pressey, az X-faktor

A Missouri Tigers beleszaladt a héten egy vereségbe, az Oklahoma State Cowboys lepte meg őket, szombaton viszont ellentmondást nem tűrő választ adtak a kétkedőknek és 50 ponton tartva verték meg a Texas Tech csapatát. A csapat játéka olajozott gépezetként működött, a védekezésük pedig oktatófilmbe illő volt. Hiába a Cowboys elleni bukta, úgy érzem ez a csapat képes lehet arra, hogy a nagy táncon a legjobb négybe ropja magát. Persze ehhez még fejlődnie kell a Mizzou kölyköknek és egy adag szerencse sem árt majd az egyenes kieséses szakaszra összekészített tarisznyába, de nem tartom kizártnak, látva az egész szezonban mutatott javuló teljesítményüket. A Tigers legfontosabb láncszemének a másodéves irányítót, Phil Presseyt tartom. Eszméletlen, amit ez a srác csinál, szabályosan lemossa a pályáról az aktuális védőjét. Villámgyors, a kezdősebessége félelmetes, könnyebbnél-könnyebb dobóhelyzeteket teremt a csapattársainak. Van esze a játékhoz, ez már első ránézésre is levehető a játékát nézve. Ha Pressey egészséges tud maradni, akkor ez a csapat képes lehet arra, hogy maradandót alkosson idén. Alig várom a következő mérkőzésüket.

Izzo TIME

Kőkemény sorsolással kezdte a szezont a Michigan State Spartans, az első két mérkőzésükön ki is kaptak a North Carolina és a Duke elit csapatoktól, de Tom Izzo fiai nem törtek meg, felálltak és egy fantasztikus 15 mérkőzéses veretlenségi sorozatot produkáltak. Január közepén aztán becsúszott nekik két vereség a Northwestern és a Michigan ellen, de a legutóbbi két mérkőzésükön annyira könnyedén verték a Purdue és a Minnesota egyetem csapatát, hogy máris sokan arról beszélnek, hogy ennek a csapatnak a határ a csillagos ég. A Big 10 legjobb játékosa címre is esélyes Draymond Green igazi vezére a csapatának. Izzo nagy mestere a csapategység kialakításának, a műhelyében már nem egy közepes kerettel rendelkező csapatot kovácsolt bárkire veszélyes alakulattá. Most is érezni a munkásságát, öröm nézni a játékokat. Figyeljünk rájuk oda.

Calipari álma

Lehet, hogy ez az év John Calipari és a Kentucky éve lesz, és végre megnyeri élete első nemzeti címét a csodakezű vezetőedző? Úgy érzem ehhez most minden adott. Régen láttam már ilyen sokoldalú fiatal csapatot mint a jelenlegi Wildcats. A fantasztikus újoncok, Anthony Davis, Michael Kidd-Gilchrist és Marquis Teague és a két szuper sophomore (másodéves) duó, azaz Terrence Jones és Doron Lamb minden mérkőzésen elkápráztatják a nézőket, látványosan és céltudatosan játszanak. Hogy meddig fognak idén menetelni azt csak az idő fogja megválaszolni, de nem lennék meglepve ha Calipari olyan boldogságban úszna majd márciusban, mint még soha.

Mi van veled Pac-12?

Az előszezonban a California, a UCLA és az Arizona is a 25-ös ranglisták tagja volt, azonban az utóbbi hetekben egyik csapatot sem láthattuk amikor az aktuális listákat lapozgattuk. Hogy hány csapattal fogják magukat képviselni a márciusi őrületben? Talán kettő? Esetleg három? Az elkövetkezendő napokban közelebb fogunk kerülni a válaszhoz, fontos mérkőzéseket fog játszani mindhárom csapat. Annyi biztos, bátran kijelenthetjük, hogy idén óriási csalódás az egész Pac-12 konferencia.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus