Michael Jordan

Minden idők legjobb kosárlabdázója 1963. február 17-én látta meg a napvilágot Brooklynban. Gyerekként a kosárlabda mellett a baseballban is nagyon ügyes volt, középiskolába pedig már Észak-Karolina államba járt, egy Wilmington nevű kisvárosba. Az Emsley A. Laney High School csapatában pattogtatott, ám ekkor még nem lehetett sejteni azt, hogy később egy legenda válik belőle.

Arra azonban elég volt a tehetsége, hogy ösztöndíjat kapjon a North Carolina egyetemre, ahol országos hírnévre és népszerűségre tett szert és mellette kulturális földrajzot tanult. Három évet töltött egyetemen 1981 és 1984 között, ahol Dean Smith edző keze alatt teljes értékű kosárlabdázóvá vált. Coach Smith ugyanis csapatorientált játékával kihozta a maximumot a kezei alatt dolgozó tehetséges fiatalokból. Nem véletlen, hogy Smith edző 1961-től egészen 1997-ig ült a Tar Heels kispadján. Első és egyben egyetlen NCAA bajnoki címére az 1981-82-es szezonig kellett várnia, nevezetesen Michael Jordan első egyetemi évéig.

MJ az első egyetemi évében némileg meglepte a nagyközönséget azzal, hogy már első mérkőzésén a kezdőcsapatba tudott kerülni. Ebben az évben Jordan hihetetlen játéka ellenére a csapat kulcsemberének James Worthy számított, aki később a „Showtime” Lakers-ben töltött éveivel vált legendává és vált világhírűvé. Mellette, a nagy hármas harmadik tagja Sam Perkins volt, ő NBA pályafutása során két alkalommal is vesztes csapatban szerepelt NBA döntőben Jordan ellen, egyszer a Los Angeles Lakers, egyszer pedig a Seattle SuperSonics színeiben.

Ez a szezon igazi sikertörténet volt Michael és a North Carolina számára, hiszen Jordant az ACC konferencia legjobb újoncává választották, az egyetem kosárcsapata pedig megnyerte az ACC bajnoki címét. Az NCAA tornán sem akadt, aki az útjukba állt volna és 1957 után ismét országos bajnok tudott lenni a Tar Heels, úgy, hogy a szezon utolsó 16 meccsén – beleértve a döntőt is – győzedelmeskedni tudtak Dean Smith legényei. A Final Four első meccsén a Houston Cougars-szal találkoztak, ahol nem kisebb nevek játszottak, mint Clyde Drexler és Akeem Olajuwon. Ez a csapat Phi Slamma Jamma néven vonult be a kosaras történelemkönyvekbe.

A döntőben aztán következhetett a Patrick Ewinggal és Eric Floyddal felálló Georgetown Hoyas. A mérkőzésre kilátogató 60ezer, és a TV közvetítéseket nyomon követő több millió néző az egyetemi kosárlabdázás valaha lejátszott egyik legszínvonalasabb fináléjának lehetett szemtanúja. A mérkőzésen extra produkciót nyújtó Ewing játéka a végén kevésnek bizonyult Jordanék ellen. A találkozón összesen 15 alkalommal változott a vezető csapat személye, de a legfontosabb pillanatban, a végén a North Carolina örülhetett, hiszen Michael Jordan másodpercekkel a vége előtt szerzett győztes duplájának köszönhetően kialakult a 63-62-es végeredmény. Ezek után kérdőjeles, hogy miért James Worthy-t választották a Final Four legkiemelkedőbb játékosának (Most Outstanding Player).

Az 1982-83-as szezonban a csapat az előző évi sikerért szállt harcba, egy hiányzó azonban kérdőjelessé tette a címvédés esélyeit. Nevezetesen James Worthy jelentkezett az 1982-es draftra és profi karrierbe kezdett. Maradt azonban Sam Perkins, valamint csatlakozott egy kiváló center is, hogy újra legyen egy nagy hármas. Az illető nem más, mint az 5-szörös All-Star Brad Daugherty, aki később, NBA pályafutása során túl sokszor nézhette végig testközelből, hogy csapatát, a Cleveland Cavaliers-t padlóra küldi a Chicago Bulls, Jordannel az élen. Ezekkel a feltételekkel vághattak neki a szezonnak, ami szintén jól indult, hiszen a csapat megnyerte az ACC alapszakaszát. A rájátszásban viszont már az elődöntőben elvéreztek a rivális és későbbi NCAA bajnok North Carolina State ellen. Ezek után nem mint konferencia győztes vehettek részt az NCAA tornán, ahol a James Madison és az Ohio State ellen aratott győzelmek után végül a Georgia állította meg őket a regionális döntőben, vagyis a legjobb 8-ban. Jordan pontátlaga kerek 20 egészre javult az előző évi 13,5-höz képest, mivel már ő számított a csapat vezérének James Worthy távoztával, de ez kevésnek bizonyult a végső siker elérésére.

Jordan utolsó szezonjában, 1983-84-ben megmaradt a csapat előző évi magja és kiegészült Kenny Smith-szel, aki remekül be tudta tölteni az irányító posztot. Ő jelenleg az NBA-nél dolgozik, mint szakkommentátor. Közben hősünk nemzetközi tapasztalatra is szert tett, hiszen az amerikai válogatottal megnyerte az 1983-as Pánamerikai játékokat Venezuelában.

A csapatnak ismét sikerült megnyernie az alapszakaszt úgy, hogy konferencián belül 14-0-t produkáltak, de az ACC rájátszásban ezúttal az örök rivális Duke Blue Devils fogott ki rajtuk. Ennek ellenére, a keleti régióban elsőszámú kiemeltként várhatták a folytatást, de még annyira sem sikerült vinni, mint előző évben. Először a Terence Stansbury-vel felálló Temple Owls állt az útjukba. A 77-66-os sikerből Michael 25 ponttal vette ki részét, majd következhetett Jordan utolsó egyetemi meccse az Indiana Hoosiers ellen, a regionális elődöntőkben, vagyis a legjobb 16 között. Jordan ebben az évadban 19,6 pontot átlagolt és egymástól független szervezetek választották meg az év játékosának, ezek után Dean Smith edzővel egyeztetve úgy döntött, hogy jelentkezik az 1984-es NBA draftra, ahol az első kör 3. helyén a Chicago Bulls foglalta le a játékjogát. Innentől kezdve a többi már történelem. Még azon a nyáron azonban részt vehetett a los angeles-i olimpián, ahol vezérletével a Team USA aranyérmet hozott el. Ez volt az utolsó olyan olimpia, ahol az egyetemi válogatott győzedelmeskedni tudott. 1988-ban az elődöntőben jött a zakó, majd ezen felbuzdulva, 1992-ben már NBA-ben játszó profikkal érkezett az Egyesült Államok, ahol Michael Jordan visszatért a válogatottba, hogy ismét aranyat hozzon el hazájának.

Egyetemi karrierje során a Levegő Urát folyamatos fejlődés jellemezte, köszönhető ez

Dean Smith-nek, aki meglátta a névtelen középiskolásban a potenciált, hogy aztán három évvel később már egy jövőbeli legendát küldhessen az NBA-be. Azt azonban valószínűleg Smith sem sejtette, hogy a valaha volt legjobb kosárlabdázót indította el a halhatatlanság útján.

Egyetemi évei alatt szerzett elismerései:

ACC Év Újonca (1982)

NCAA Bajnok (1982)

2x All-American (1983, 1984)

ACC Év Játékosa (1984)

Oscar Robertson Trófea (1984)

Naismith Év Egyetemi Játékosa (1984)

John R. Wooden Díj (1984)

Adolph Rupp Trófea (1984)

Pánamerikai Játékok Aranyérem (Team USA, 1983)

Olimpiai Aranyérem (Team USA, 1984)


Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus