NCAA 2014-15 Szezonkezdő

Az egyetemi bajnokságban elég egy rosszul sikerült meccs márciusban és azzal vége is a bajnoki álmoknak. Talán ettől egyre népszerűbb az NCAA, a sokszor túl hosszú NBA-alapszakasz elől menekülő kosárrajongók között. Szubjektív listám következik azokról a csapatokról, amelyek ott lehetnek a végelszámolásnál és eddigi teljesítményükről.

 

Kentucky Wildcats (SEC)

Nem létezik szakíró, edző vagy szurkoló, aki ne a kékeket várná az SEC konferencia első helyére. Tavaly is csak a döntőben maradtak alul, idén pedig ha lehet, akkor még erősebb a keretük. Talán túlságosan is… Néhányan ugyanis aggódnak a csapaton belüli egység miatt. Vajon mindenkinek jut elég játékperc és elég labdaérintés? Egy biztos, sok olyan cserepados játékos lesz, akik akárhol máshol kezdők, sőt alappillérek lehetnének. Mindössze két komoly szerepet kapó játékos hagyta el csapatot Julius Randle és James Young személyében, a visszatérők névsora viszont igencsak impozáns, a Harrison ikrek, Willie Cauley-Stein, Dakari Johnson, Marcus Lee és Alex Poythress is megmaradt a tavalyi csapatból. John Calipari híresen jó toborzó, ami a Kentucky idei újoncfelhozatalán is meglátszik.

Irányító poszton Tyler Ulis fog a padról beszállni a játékba Andrew Harrison mögül, de akár együtt is a parketten lehetnek, ha a Wildcats gyorsítani szeretné játékát, ugyanis két teljesen ellentétes játékosról beszélünk. Míg Andrew Harrison egy betörésekből előszeretettel operáló játékos, addig Ulis inkább kintről veszélyeztet és egy igazi régivágású pass-first játékmester. A legjobb 20 újonc között számon tartott Devin Booker kettesként megoldhatja a kékek kinti dobásainak eredményességét, hiszen Booker rendkívül jókezű pontgyáros.

Magas posztokon két top 10-esnek értékelt újonc, Trey Lyles és Karl Towns fog osztozkodni a perceken Dakari Johnsonnal és Willie Cauley-Steinnal. Ennél erősebb, képzettebb és tehetségesebb magasemberállomány talán még egy csapatnak sem volt az NCAA történetében. A palánkok alatt verhetetlen lesz a Kentucky ez szinte borítékolható. Az egyedüli lyukas poszt a hármas, amelyen Alex Poythress fog előreláthatóan sokat játszani, aki inkább erőcsatár, ráadásul nagyon sok fog múlni az Ő tempódobásán, ami tavaly még nem igazán létezett, idén viszont már mutatott fejlődést karibi felkészülési tornán. A másik Harrison ikerről Aaronról még nem ejtettem szót, pedig márciusban bebizonyította, hogy hihetetlen befejező játékos, hiszen Ő ejtette ki utolsó másodpercekben szerzett kosaraival a Louisville-t, a Michigant és a Wisconsint is. Igazi vezér lehet, ha szorulna a hurok a végjátékokban.

Eddigi teljesítmény: abszolút megérdemelten számítanak még mindig a legjobb egyetemi csapatnak. 7 meccs, 7 győzelem, amelyek közül a legkiemelkedőbb a Kansas elleni volt. Főleg védekezésben domináns a Kentucky, hiszen vezetik az országot blokkolt dobások tekintetében (9.3) és másodikak engedett pontokban (44.6). Coach Cal pedig olyan sorcserés rendszert dolgozott ki, hogy mindegyik sztárja megkapja a kellő játékidőt.

 

Arizona Wildcats (PAC12)

Idén könnyedén megnyerheti saját konferenciáját az Arizona, hiszen nincs igazán komoly ellenlábasa a PAC12-ben. Tavalyról nem tér vissza az elmúlt idény legjobb PAC12-játékosa Nick Johnson és a 4. helyen ledraftolt Aaron Gordon sem. Mégis a mostani szezonban is nagy esélyesnek számít az Arizona, mély és tapasztalt kerete miatt. Ha tavaly nem sérül meg Brandon Ashley, akkor elképzelhető, hogy nem a UCONN lenne most a címvédő. Ashley most hadra fogható és Rondae Hollis-Jeffersonnal fogják alkotni a Wildcats bedobópárosát. Ha ehhez hozzátesszük a palánkot védő Kaleb Tarczewskit, a kinti dobókat Gabe Yorkot és Elliott Pittset valamint a kitűnő osztogató és higgadt irányítót TJ McConnellt, akkor meg is kapjuk a harcedzett arizónai magot.

A Wildcats toborzásával gondoskodott arról, hogy idén se maradjanak tehetséges Johnson nélkül. Stanley Johnson az egyik legkomplettebb freshman támadóoldalon. Ha most sikerül elkerülni a sérüléseket, akkor elképzelhető, hogy Ők vágják le a hálót egy sikeres bajnoki döntő után.

Eddigi teljesítmény: 6/6-os győzelmi mutató, valamint megnyerték a Maui Invitational tornát. Eddigi legkeményebb ellenfelük a San Diego State volt, amelyet nem könnyen, de legyűrtek. Kiemelendő a freshman Stanley Johnson, aki 13.5 pontot és 6 lepattanót átlagol.

 

Wisconsin Badgers (BIG10)

Tavaly az utolsó másodperceken múlott, hogy nem a Badgers játszotta a bajnoki döntőt. Idén úgy érzem, hogy bosszúra éhesek lehetnek Frank "the Tank" Kaminsky vezérletével, akire nincs igazán jó matchup, mivel jó centermozdulatai mellett távlról is nagyon veszélyes a gyűrűre. Kaminsky mellett Sam Dekker lehet még egyértelmű vezér. Bo Ryan mester mindig megköveteli a kemény, fegyelmezett játékot csapatától, ne lepődjünk meg, ha a Badgers végigjátsza a támadóidőt. Kulcsfontosságú, hogy Nigel Hayes milyen szezont fog futni, ha több lesz Ő mint kiegészítő ember és fel tud lépni Dekker és Kaminsky mellé, akkor a Badgers még a tavalyi eredményét is felülmúlhatja.

Eddigi szereplés: 7/7, megynyerték a Battle 4 Atlantis tornát, bár az elődöntőben a Georgetown ellen rezgett a léc. A döntőben egy sokra taksált együttest, az Oklahoma Soonerst gyűrték le. A torna MVP-je Frank Kaminsky lett. Kaminsky ihletett formában játszik, statisztikái magukért beszélnek: 16.6 pont, 8.7 lepattanó, 2.4 gólpassz, 1.1 labdalopás, 2.3 blokk, 46% mezőnyből, 40% tripla.

 

Duke Blue Devils (ACC)

A Duke-nál kis túlzással minden Jahlil Okaforról szólt a holtidényben. Már anélkül, hogy egyszer is leütötte volna a labdát az NCAA-ben, gyakorlatilag Őt várják a jövő évi draft 1/1-ére. Az előszezon meccseken is kiderült, hogy valóban kivételes tehetségű játékosról van szó, centermozgásai kiforrottak és elegánsak, ha duplázzák, akkor pedig könnyedén találja meg az üres társakat. Mellette két komoly újonc erősítés érkezett a Duke-hoz, Tyus Jones és a hihetetlen atletikus Justise Winslow személyében. Rasheed Sulaimontól várhatják az Ördögök, hogy a tavalyi csalódást keltő szezonját feledteti, míg Quinn Cook a tapasztalatot és higgadtságot jelentheti az irányító poszton.

Coach K legutóbbi March Madnessei korán véget értek, hiába volt a csapat tagja tavaly Jabari Parker vagy Rodney Hood is. Idén viszont palánk alatti védekezésben erős lehet a Duke Okafornak és a legfiatalabb Plumlee-nak, Marshallnak köszönhetően.

Eddigi szereplés: Ők is 7/7-esek, hihetetlen támadógépezet már most a Duke. Negyedikek az országban dobott pontok (90.4) és gólpasszok (20.1) tekintetében is. Eddigi legfényesebb győzelmük a Michigan State térdre kényszerítése volt. Jahlil Okafor valóban nagyon képzett center és Justise Winslow is impresszív az eddigiek alapján.

 

Kansas Jayhawks (BIG12)

Tavaly ilyenkor az Andrew Wiggins és Joel Embiid fémjelezte Kansast kísérte a legnagyobb figyelem. Mindkét játékost azóta draftolták, viszont a Jayhawks nélkülük sem egy kutyaütő banda. A múlt idényben Joel Embiid nélkül nélkül szerepeltek a Madnessben, ahol nem is jutottak túl sokáig, a Stanford állta útjukat. Perry Ellis és Wayne Selden maradtak, míg két All-American freshman Cliff Alexander és Kelly Oubre igyekszik pótolni a távozott sztárokat. Devonte Graham pedig egy ígéretes újonc irányító, aki válasz lehet az irányítóproblémákra.

Eddigi teljesítmény: csúnyán kikaptak a Kentuckytól, viszont többi 5 meccsüket hozták. Megnyerték az Orlando Classic tornát, a döntőben legyőzve a Michigan State Spartanst. Perry Ellis továbbra is meghatározó náluk, Cliff Alexander pedig egy nagyon kemény újonc. A másik McDonalds all-american újoncuk Kelly Oubre viszont csak keresi magát, csakúgy mint Wayne Selden a dobóformáját.

 

Louisville Cardinals (ACC)

Első szezonját taposhatja Rick Pittino alakulata az ACC-ben, amely így már egyértelműen a legkeményebb konferenciának számít az NCAA-ben. A Louisville Cardinals legnagyobb nyári lépése az volt, hogy Montrezl Harrellt rá tudták bírni a maradásra, hiszen a kiváló magasember visszavonta a draftra való jelentkezését. Kőkemény év vár a Cardinalsra az ACC-ben, hiszen a Duke és a North Carolina is könnyen bezavarhat és ne feledkezzünk meg a tavalyi ACC-bajnok Virginia Cavaliersről sem. Harrell mellett Pittino számíthat a végzős irányító Chris Jonesra is.

Senki sem kérdőjelezi meg a Louisville védekezését, de Wayne Blackshearnek szintet kell lépni támadásban ahhoz, hogy a Cardinals ismét egy 25+ győzelmes szezont fusson és hogy tényező lehessen az ACC-ben.

Eddigi teljesítmény: 5 mérkőzésüket hozták, eddig nagyobb névvel még nem találkoztak. Legtöbb lepattanót (48.8) szerzik meccsenként, harmadik legkevesebb pontot engedik, illetve hetedikek labdalopásban.

 

North Carolina Tar Heels (ACC)

Újabb titkos favorit a bivalyerős ACC-ből. Bár botrányok nehezítették a holtszezonjukat, mégis jóval erősebb a mostani gárda, mint a tavalyi. Marcus Paige talán egyedül is képes lenne a Tar Heelst elvinni a márciusi NCAA-tornára, azonban ahhoz, hogy ott komoly erőként kelljen számolni velük, fel kell nőnie és szintet kell lépnie Brice Johnsonnak és Kennedy Meeksnek. Viszont ha Marcus Paige-nek elgurul a gyógyszere, akkor nem szívesen kerülnék szembe Michael Jordan egykori csapatával a Maddnessben.

Eddigi szezonjuk: 5 győzelmük mellett meglepetésre kikaptak a Butler ellen a Bahamákon, viszont két top25-ös ellenfelet is elkaptak már, a UCLA és a Florida személyében. Marcus Paige többnyire jól játszik, belső embereik Johnson és Kennedy jól osztják a sapkákat, viszont ennél több kell a Tar Heelstől.

 

Florida Gators (SEC)

Tavaly szinte legnagyobb esélyesként tartotta számon mindenki a Florida csapatát,  végül a későbbi győztes UCONN parancsolt nekik megálljt a legjobb nyolc között. Azóta sokminden változott… Négy kezdőjátékos sem tér vissza a Floridához, közülük a legnagyobb veszteség talán a kitűnő játékszervező Scottie Wilbekin és a rendkívüli fizikummal megáldott Patric Young.

Az érzékeny veszteségek miatt a tavalyihoz hasonló menetelést senki sem vár a Gatorstől, azonban Billy Donovan által irányított csapatot semmiképp sem szabad leírni. A legjobb játékosuknak Michael Frazier II-t tartják, aki egy hihetetlen jókezű triplázó. Tavaly hajlamos volt beleszürkülni a meccsekbe, idén ezt nem teheti meg, mivel jóval nagyobb szerep fog rá hárulni, mint a triplák bedobálása, csakúgy mint Kasey Hillre, aki tavaly már mutatott szép dolgokat, a mostani szezonban pedig az Ő kezében lesz a karmesteri pálca. Magasposztokon Dorian Finney-Smith értékes visszatérő, míg a legtöbbet Chris Walkertől várják, akit sokan TOP 15-ös jövő évi draftoltnak tartanak.

Azonnali segítséget jelenthet az ötcsillagos freshman Devin Robinson, illetve a két transzfer játékos Alex Murphy (Duke) és Jon Horford (Michigan) is. A Gators az egyetlen csapat a konferenciában, amely megnehezítheti az egyértelmű esélyes Kentucky dolgát.

Eddigi teljesítmény: 3-3-as mérleggel indította a szezont a Gators, ami egyértelműen csalódást keltő. Kikaptak a Miamitól, a North Carolinától és a Georgetowntól is. Sérülések is hátráltatják őket, de ez még így sem elfogadható. Eddig a szezon egyik legnagyobb csalódása a Gators.