NCAA 2014-2015 Alapszakaszösszegzés

Véget ért az NCAA alapszakasza, tekintsük át, hogyan alakult a legnagyobb presztízsű konferenciák győzteseinek idénye.

ACC: Virginia Cavaliers (28-2, 16-2)

Tony Benett nem véletlenül kapott zsíros szerződést a nyáron, hiszen a Virginia Cavs programjával idén zsinórban másodszor nyerte meg az ACC-alapszakaszát. Tavaly ráadásul, még az ACC-tornagyőzelmét is bezsebelték. A Virginia sikerének titka a rendkívül hatékony védekezés, ellenfeleiknek 50.3 pontot engedélyeznek, akik meccsenként mindössze 35%-kal dobnak. A Cavs nem pánikol még akkor sem, ha nagy ritkán hátrányba kerül. Átlagban 15,2 ponttal verték ellenfeleiket, amely a második legtöbb a Kentucky után. Az eladott labda náluk szinte ismeretlen fogalom, 9-szer teszik ezt meg mindössze meccsenként. Nagyon kevés (5. legkevesebb) szabálytalanságot követnek el, távol tartva így az ellenfelet a büntetővonalról. Különösen impresszív a mérlegük annak tudatában, hogy egyik legjobbjuk, Justin Anderson kézsérülése miatt már jó ideje nem bevethető, ő talán az NCAA-tornára már visszatérhet. Egész szezon alatt mindössze a Duke-tól és a Louisville-től kaptak ki. A Cardinalstól épp a legutóbbi meccsükön, idegenben 1 ponttal.


BIG 10: Wisconsin Badgers (28-3, 16-2)

A BIG10 konferenciában most kis túlzással szinte minden a Wisconsinról szólt. Frank Kaminskyt most már lotterybe várják a drafton, és az év játékosa díjért is versenyben van, többek között Jahlil Okaforral. Ha az imént nagybetűs csapatként aposztrofáltuk a Virginiát, akkor ez a jelző legalább annyira illik a Wisconsinra is. Kemény, fault nélküli védekezés, megingathatatlan hit a játékrendszerben és megalkuvás nélküli játék jellemzi a Badgerst. A Virginiához hasonlóan őket is sújtotta sérülés, végzős veterán irányítójukat, Traevon Jacksont (Jimmy Jackson korábbi NBA-játékos fiát) január óta, a Rutgers elleni idegenbeli vereség óta nélkülözik. Az is mutatja a Badgers erejét, hogy Jackson sérülése óta mindössze egyszer kaptak ki, a nagyon jó évet futó Maryland otthonában, Bronson Koenig pedig szépen lépett fel helyettes karmesterként. Kaminsky mellett a sokoldalú és egyre gyorsabban fejlődő Sam Dekker is húzóember, míg a palánk alatt Nigel Hayes segíti egyre hatékonyabban Kaminsky munkáját. Végezetül Kaminsky átlagai: 18 pont, 8 lepattanó, 2.6 gólpassz, 1 labdalopás, 1.6 blokk, 56% mezőnyből, 41% tripla.


BIG12: Kansas Jayhawks (24-7, 13-5)

Már megint a Kansas. Zsinórban tizenegyedszer nyerte a BIG12 alapszakaszát a Jayhawks, Bill Selfnek pedig több konferenciagyőzelme (!!) van, mint hazai veresége. A Kansas rögtön második meccsén beleszaladt a késbe, a Kentucky 72-40 arányban páholta el őket. Ezek után nem sokan gondolták volna, hogy a Jayhawks ismét behúzza a BIG12 alapszakaszt. Perry Ellis vezetésével azonban a rendkívül kiegyenlített konferenciában még 5 vereséggel is ők voltak a legjobbak. Számos probléma volt a Kansas háza táján, a szezon elején nagyon nem találták a ritmust, és a frissen toborzott újonc játékosaik sem szerepeltek meggyőzően, Kelly Oubrét például alig játszatta Self mester, pedig az ESPN középiskolásokat rangsoroló listáján nagyon előkelő helyen szerepelt.

Oubre a BIG12 konferenciamérkőzéseire már magára talált és sokoldalú játékot hozott. Oubréhoz hasonlóan magasan jegyzett újoncot toborzott a Kansas Cliff Alexander személyében is, aki azonban a múlt hónap óta nem lépett pályára (édesanyja olyan kölcsönt vett fel, amelyet tiltanak az NCAA-szabályai) és kérdéses, hogy szerepelhet-e a szezonban. Perry Ellis (14 pont, 7 lepattanó meccsenként) volt a húzóember, aki egyértelműen a BIG12 legjobb játékosa címre is esélyes. Wayne Seldentől úgy gondolom, hogy sokan erősebb szezont vártak, neki egyébként bokasérülése van, míg Ellis a térdével bajlódik. Előfordulhat, hogy őket kevésbé fogja erőltetni Self mester a BIG12-tornán.


PAC12: Arizona Wildcats (28-3, 16-2)

A PAC12-ben idén (is) minden az Arizónáról szólt. Mindössze három mérkőzésen maradtak idén alul (2, 3 illetve 4 pontos vereségeket szenvedve). Legponterősebb játékosuk az újonc Stanley Johnson volt 13.9 pontos átlagával, aki minden bizonnyal jelentkezni fog a nyári NBA-draftra. Tavaly is bombaerős volt az Arizona, lényeges kieső Aaron Gordon volt, aki helyett idén a fent említett Johnson sziporkázott. Most egészséges viszont Brandon Ashley, aki a palánk alatt Kaleb Tarczewski-val eredményes párost tudott alkotni. TJ McConnell kezében van a karmesteri pálca, aki az egyik legszívósabb játékos a posztján, Rondae Hollis-Jefferson pedig szintet tudott lépni tavalyhoz képest. Nagyon eredményes és pontosan dobó csapat a ZONA, amelynek azonban mégis védekezése a legnagyobb erénye, a Wildcats a 4. Def. Efficiency kategóriában, és az egész egyetemi bajnokságban ők a legjobb védőlepattanózó csapat.


Big East: Villanova Wildcats (29-2, 16-2)

A Villanova az idényben egy hosszabbításos és egy kiütéses vereséget szenvedett el mindössze, jelenleg első kiemeltnek gondolják a szakértők őket az NCAA-tornára is. Hat játékosuk is kilenc pont felett átlagol meccsenként, Darrun Hilliard II, Ryan Arcidiacono és Josh Hart is magas hátvédeknek számítanak így javítva a Wildcats védekezését. Jayvaughn Pinkston egy tapasztalt magasember, Daniel Ochefu, a centerük pedig kulcsfontosságú a palánk alatti védekezésben. Nagyon jól edzett, intelligens társaság a Villanova, de nem valószínű, hogy a csapatból sok embert látunk viszont az NBA-ben. Az borzasztóan jó fizikummal megáldott Dylan Ennis a Milwaukee Bucks irányítójával, Tyler Ennisszel áll rokonságban.


SEC: Kentucky Wildcats (31-0, 18-0)

Azt hiszem, nem is kérdés, hogy a végére maradt a legnagyobb ász. A Kentucky Wildcats gyakorlatilag végigverte a mezőnyt, nem is akárhogy. Ennél mélyebb egyetemi csapat talán még nem volt az NCAA történetében, John Calipari még azt is megengedhette magának a szezon elején, hogy ún. sorcserés (platoon system) rendszert építsen ki, amelynek végül Alex Poythress kidőlése vetett véget. Kérdéses volt, hogy ennyi magasan taksált játékossal a fedélzeten lesznek-e súrlódások, de mindenki elfogadta a rendszert, és mindenki alárendelte magát a csapat érdekeinek.

Az újoncok egyre érettebb játékot hoznak, Karl Anthony Townst minden bizonnyal az első 5-ben elviszik a drafton - több helyen már megelőzte Jahlil Okafort is az 1/1-ért folytatott küzdelemben -, Devin Booker nagyon jókezű, okos játékos, Tyler Ulis egy igazi energiabomba, Trey Lyles is egyre nagyobb szerepet kap. Ha az újoncokhoz hozzávesszük a Harrison ikreket, Willie Cauley-Steint és Dakari Johnsont, akkor meg is kapjuk, hogy miért veretlen a Big Blue. A szezon vége felé már támadásban is egyre összecsiszoltabb volt a Wildcats, a védekezéssel pedig sosem volt probléma, rengeteg blokk, kevés kapott pont. Egyértelműen a 40-0-ra és a bajnoki győzelemre törnek. Számukra minden más csalódás lenne.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus