North Carolina - Kentucky: Ki a jobb?
A North Carolina Tar Heels és a Kentucky Wildcats jelenleg talán a két legerősebb egyetemi csapat az országban. Annak érdekében, hogy kiderüljön melyikük a jobb, pozícióról-pozícióra fogjuk őket összehasonlítani (persze erre a kérdésre majd egy esetlege egymás elleni mérkőzésük fog választ adni). Kiváló tehetségeket toborzott mindkét csapat idén is, ezen a téren is egy másik szintet képviselnek az NCAA-ben. Nézzük tehát az összehasonlítást.
Irányító – Point Guard
North Carolina Tar Heels: Kendall Marshall, másodéves (sophomore)
Kentucky Wildcats: Marquis Teague, elsőéves (freshman)
Az irányító poszt talán a legfontosabb poszt minden csapatban, nem lebecsülve ezzel a más posztok jelentőségét, de a csapat támadójátékának képére egy kreatív irányító lehet a legnagyobb hatással. Mindkét csapat irányítója nagyon önzetlen, tipikus first-pass point guard. Marshall az elmúlt 16 meccsén 136 asszisztot osztott ki, ami kis matekkal annyit jelent, hogy meccsenként 8,5 gólpasszt adott, Teague azonban egyetemi szinten még nem bizonyított, hiszen ez lesz az első éve, de ha hihetünk a scoutoknak akkor egy sokoldalú, rendkívül jó térlátással megáldott játékosról van szó, aki tömni fogja Terrence Jones-t és a többieket a jobbnál jobb labdákkal. Mindketten remek playmakerek, képesek mindig váratlant húzni, tudják, mikor kell passzolniuk és mikor kell kosárra dobniuk. Két hihetetlenül hasonló játékstílusú játékos, nem érzek számottevő különbséget a két playa’ között.
Ki a jobb? Döntetlen
Dobóhátvéd – Shooting Guard
North Carolina Tar Heels: Dexter Strickland, harmadéves (junior)
Kentucky Wildcats: Darius Miller, másodéves (sophomore)
A dobóhátvédek elsőszámú feladata a pontszerzés, a hárompontos dobás, az ellenfél védelmének széthúzása, de nem árt, ha az emberünk agresszív állat módjára támadja a palánkot. Darius Miller az újonc szezonjában folyamatos fejlődést mutatott, a szezon előrehaladásával egyre több pontot szerzett és emellé rendkívül sok lepattanót szedett ahhoz képest, hogy kettes poszton játszik. Van még hova fejlődnie, nem elég kiegyensúlyozott, néha túlzásokba esik, túlvállalja magát. Idén nagyot robbanthat, meglátjuk, hogy mennyit fejlődött a nyár alatt. Strickland már sokkal következetesebb és kiegyensúlyozottabb, de ez annak is köszönhető, hogy már a harmadik egyetemi évének kezd neki, mondhatni tapasztalt, viszont kevesebb pontot is szerez a fiatalabb vetélytársánál. Meccsenkénti 7,3 pontja nem sok, igaz Miller sem vitte annyira túlzásba a maga 11,3 pontjával, de mivel ezt újonc szezonjában produkálta, butaság lenne emiatt lehúznunk. Összességében szerintem Miller, ha tényleg fejben képes szintet lépni, akkor hasznosabb játékos, mint az észak-karolinai Strickland.
Ki a jobb? Darius Miller
Kiscsatár – Small Forward
North Carolina Tar Heels: Harrison Barnes, másodéves (sophomore)
Kentucky Wildcats: Michael Kidd-Gilchrist, elsőéves (freshman)
A kiscsatárok általában a legsokoldalúbb játékosok a pályán. Barnes és Gilchrist két nagyon különböző játékos. Barnes egy combo-forward, fantasztikus paraméterekkel, ha kell háttal a palánknak, pozíciózásból is megoldja a feladatát, a festékben sem elveszett, viszont ha kell, akkor arra is képes, hogy átdobja a védelmet. Kiváló a tempója, harcias és nagy munkabírású játékos. Soha nem adja fel, nagy küzdő, védekezésben is nagy haszna van. Az újonc szezonját eléggé gyengén kezdte, többen (köztük én is) elhamarkodottan túlértékeltnek és bustnak tartottuk, de utána akkora formajavuláson ment keresztül, hogy öröm volt nézni. El is kelt volna a 2011-es NBA Drafton, ő azonban a lockout árnyékában –és persze az NCAA uralom reményében- úgy döntött, hogy visszatér még egy évre az egyetemre. Gilchrist egy fantasztikus gólya, de a középiskoláról nehéz átszokni az egyetemi bajnokságra, legalábbis sok mindenkinek nem sikerül. Mondhatjuk, hogy ő is egy kombó játékos, csak ő a kettes és hármas poszt között ingázik. Kiváló pontszerző, gyors, félelmetesen cselez, a labdakezelése kiváló. Barnes-hoz hasonlóan nagyon harcias. A választásom Barnes-ra esik, ő már bizonyított az egyetemi bajnokságban, de az fix, hogy olyan túl nagy különbség nincs közöttük, maximum a játékstílusukban.
Ki a jobb? Harrison Barnes
Erőcsatár – Power Forward
North Carolina Tar Heels: John Henson, harmadéves (junior)
Kentucky Wildcats: Terrence Jones, másodéves (sophomore)
Az erőcsatár ismérve az, hogy a palánk alatt dominál, belülről termeli a pontokat és tépi lefelé a lepattanókat. Ha a csapat gyors kosárlabdát játszik, akkor mindenképpen szüksége van a sebességre is. Ez a két játékos talán a két legjobb négyes az egyetemi mezőnyben, a szezon után szerintem mindketten jelentkezni fognak a draftra, és ott előkelő pozícióban fognak elkelni. Henson egy korrekt nagyember, 6-10-es magassága és 210 fontos testsúlya óriási előny a számára. A tavalyi szezonban 11,4 pontot és 10,1 lepattanót átlagolt, általában dominálta a matchupjait. Fontos szerepe lesz idén is a Tar Heels játékában, szerintem még szebb statisztikai lapot fog produkálni. Jones alacsonyabb srác (6-8), viszont sokkal atlétikusabb és gyorsabb, mint Henson. Kiválóan követi második hullámban a gyorsindításokat, gyakran méretes zsákolásokkal fejezi be a támadásokat. 16,5 pontot és 8,9 lepattanót átlagolt az újonc szezonjában és állítólag nagyon sokat fejlődött a nyár folyamán, ráadásul pár kiló izmoz is magára pakolt az edzőteremben. Jones-t jobb játékosnak tartom, és úgy érzem, hogy az NBA-ben is jobban megállja majd a helyét, elsősorban annak köszönhetően, hogy kiscsatár poszton is megállja majd a helyét.
Ki a jobb? Terrence Jones
Center
North Carolina Tar Heels: Tyler Zeller, végzős (senior)
Kentucky Wildcats: Anthony Davis, újonc (freshman)
A center poszt a csapat alappillére, a lepattanózás elsőszámú felelőse. Egy jó center elsősorban nem a pontjainak számával magaslik ki a mezőnyből, scorer center nélkül is lehet sikereket elérni, mint például 2010-ben a Duke Blue Devils, Brian Zoubek és Lance Thomas párossal lett NCAA bajnok és egyik játékos sem hatékony pontszerző. Zeller a három egyetemi éve alatt már bebizonyította, hogy nagyon masszív center, garantáltan gazdára fog találni az NBA drafton. Eddig minden holtszezonban hatalmasat fejlődött, ez is szépen tükrözi, hogy nem mindennapi munkamorállal rendelkező játékos, ha idén is akkorát fejlődik, mint azt tette az elmúlt nyarak folyamán akkor csak kapkodni fogjuk a fejünket a Tar Heels meccsei közben. A tavalyi szezonban 14,5 pontot és 7,1 lepattanót átlagolt. Davis az egyik legbizonytalanabb újonc a szememben, nagyon kérdéses, hogy mire lehet, tipikus „boom or bust”, vagy isten lesz vagy kutyaütő. Annak ellenére, hogy a legtöbb újonc rangsor az első helyre sorolja, még egyáltalán nem biztos, hogy hozni fogja azt a szintet, amit elvárnak tőle. Sok izomra lesz szüksége és meg kell tanulnia használni a testét. Kiváló blokkoló és lepattanózó, viszont a gyilkos ösztön mintha hiányozna belőle, ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy dominálni tudjon a festékben. Nagy homály fedi a srácot, meglátjuk mire lesz képes, elkönyvelni most még nem érdemes, annyi szent.
Ki a jobb? Tyler Zeller
Két poszton North Carolina győzelem, két poszton Kentucky fölény, irányító poszton pedig nem tudtam döntetni. Eléggé döntetlen szagú tehát a helyzet.