Prof. Boeheim, ide tessék hamuzni, kérem!

Michigan. A harmadik legfiatalabb kerettel bíró csapat az egész egyetemi első osztályban. Az eredményességben, támadóoldalon nincs párjuk Amerika-szerte. Vajon képesek lehetnek a March Madness folyamán fordulóról fordulóra kiismerhetetlenebbé váló területvédekezést feltörni? Egy kintről sokszor sebezhetőnek tűnő, ám a pályán elképesztően hatékonynak bizonyuló zónát, amelybe eddig mind a négy próbálkozónak csúnyán beletört a bicskája? Az alábbiakban, öt pontba sűrítve, végigveszem a legfontosabb faktorokat, ahol a két rivális párharca eldőlhet:

1.

Gyorsindítások:

A Wolverines játékát látva csípőből mondanám, imádják a gyors játékot. Eközben egy érdekes paradoxonról beszélhetünk. Mindössze 65 támadást vezetnek meccsenként (csak a 200. hely az országban), viszont, amikor futnak, veszélyesek, mint ördög az apácazárdában. Burke pumpál és diktálja a rohamot, Robinson gazellaként vágtat elsőként, Hardaway a szélen hegyez kiosztásra várva, Stauskas a triplán ólálkodik, róla nem segíthetsz. A Cuse mezőnyembereitől óriási koncentráció szükségeltetik lassítani Burke-öt és kiérni a vajkezűekre, mert a kiosztás-tűz játékban halálosak...

Ez utóbbi a Michigan visszarendeződésére is igaz. A zóna ellen könnyűkézzel elszórt zsugákból fantasztikusan robbanékony a Syracuse. Williams a gyors lerohanások legjobbja, ebben nagy segítséget nyújt Triche labdabiztossága és Fair atletikussága. Emellett Southerland felcsoszogva lövi a triplát akár nyolcról. Fejtörést okozhat a magasemberek futósebessége, hiszen Granték kőkeményen elindulnak hullámban, követve a mezőnyöket. A Narancsosok imádják jegelni a bogyót, de mikor lehet kegyetlenül tudnak robbantani...

Döntő lesz, melyik csapat szerez több könnyű illetve demoralizáló kosarat átmeneti játékból.

2.

Labdás 2-2 vs. 2-3 Zóna:

Nincs csapat, amely tökéletesebben játszaná a kettő-kettőt, mint Bielein mester alakulata. Nincs csapat, amely komolyabb zavart okozna védekezésével, mint Boeheim mester alakulata. A Sárgák játékának alfája és omegája a javarészt Burke által felállított, hátvédposzton végrehajtott magas elzárás. Ebből mind a leválás, a betörés, - a csúszás/behúzódás elleni - külső dobás vagy az egy passzról történő mezőnybesegítést büntető kiosztás tripla ott van a repertoárban. Az emberfogást alkalmazó gárdáknak jórészt esélyük sem volt huzamosabb ideig regulázni a Wolverine játékát. Általában egyet tehettek: választottak egyfajta védekezést ellenük és imádkoztak, hogy az megközelítőleg hatásos legyen...

Voltak akik, 2-2-t próbáltak a zóna ellen. Sikertelenül. Annyira "hosszúkeze-hosszúlába" az egész csapat, olyan módon töltik a sávokat, ami ellen az elzárás leválás nem működőképes. A kifelé válás okafogyott, mert ott a másik hátvéd védő. A center klasszikus, gyűrű felé fordulását pedig a középső emberek (Keita, Christmas) mozgékonysága és dobásblokkolási képessége lehetetleníti el. Aggasztó adat a Michiganre nézve, hogy az Orange magasan a legjobb a dobásonkénti sapkák százalékos eloszlásában. 18%-ban takarják be a kísérletező ellenfeleket, ami szintén nehezíti a területvédekezés elleni támadások taktikai terveit. 

Óriási kérdőjel, hogy a szeszélyes újonc, Glenn Robinson III képesnek bizonyul-e a kulcspozíciónak számító "körtés posztot" megoldani, amolyan "második irányítóként"?

3.

Triplák:

A Michigan vajkezű brigád. Az kezdő5-ből Robinson 33%, Burke 38%, Hardaway Jr. 39%, míg a Florida ellen 6/6-ot bepörkölő Stauskas 45%-ra jó idén. Viszont a Syracuse fő filozófiai vezérfonala védekezésben a "Hagy dobjanak hárompontos!" elven alapul! Embertelen sikerességgel védekeztek egész szezonban a trojkák ellen (28% az ellenfelektől) és ezt képesek voltak fokozni a Márciusi Őrület során. Az elődöntőig menetelés közben írd és mondd 14-et kaptak 92 kísérletből!!! A sarokból nincs 20%, amit a Montana-California-Indiana-Marquette "bükkfakezűjei" összeszerencsétlenkedtek (5/26). Nik Stauskas kedvenc helye a (bal)sarok (23/42 a BIG10 és a MM során)...

A Syracuse csapata -ha nem is vajkezű- veszélyes kintről. Ha olyan napjuk van képesek 8-10 távolival szomorítani az ellent. Meglepő adat, a hátvédek gyötrődnek idén messziről (Trevor Cooney 26, Brandon Triche 29, Michael Carter Williams 30%), holott az első két betyár kifejezetten megbízható tüzérként lett elkönyvelve. Viszont a rájátszásban eddig kiválóan céloznak, közel ötven százalékkal. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a fregoliember trió, - Jeremi Grant-James Southerland-C.J. Fair - parádés átlagokat hoz 40%-41%-48%-os hatékonysággal a vonal mögül, nem túlzás kijelenteni, életbevágóan fontos lesz a 3-as százalék, főleg egy várhatóan gyötrődős, kevés pontos találkozón...

James Southerland 'aka' SeHall-SeLát Dömötör lehet a mérleg nyelve, ha nála elgurulnak a pirulák bajban lesz a Michigan.

4.

Teljesítmény teher alatt:

A Syracuse negyedszer léphet be a Megvalósult Álmok Kapuján. 2003-ban, két elveszített finálét követően végre sikerült a hőn áhított győzelem a fantasztikus újonc, Carmelo Anthony vezérletével. Azóta jórészt semmi. Komoly fogadkozások, sztárolt kosarasok (Melo, Jardine, Joseph, Wes Johnson), ám az átütő siker elmaradt. Erre most, ennek a hektikus (Southerland tanulmányi anomáliája; öt meccsen négy zakó február végén; március elején, köztük a megalázó 61-39-es hazai égés a Georgetown ellen) és emocionális szezonnak (Anthony mezvisszavonultatása; Carrier Dome bezárás; búcsú a Big East konferenciától) a végén itt áll a csoda küszöbén a Cuse. Közepes játékosanyaggal, szkeptikus felhangokkal a háttérben. Nem mondhatni, hogy agysebész banda, viszont az önbizalmuk és a rendszerbe vetett hitük kiemelkedő. És, ott van Boeheim, aki 1976 óta öszvér csökönyösséggel ragaszkodik védjegyévé vált zónájához, amelyhez lehet, idén megtalálta a megfelelő elegyet...

Az 1993-as csodálatos képességű srácokból (Webber-Howard-Jackson-Rose-King) álló, ám végül szégyenszemre csaláson kapott Fab Five óta nem jártak a döntőben. A jubileumi huszadik évfordulón itt a -talán soha vissza nem térő- esély. Minden jel szerint Hardaway-Burke és Kis-Nagykutya Robinson távozik az NBA-be jövőre. Át tudják-e érezni a történelmi pillanat lehetőségét, anélkül, hogy begörcsölnének vagy túlpörögnének? Botrányok, szégyenfolt, bukdácsolással töltött év(tizedek) után adott egy nagyszerű összetételű fiatal keret. Hat elsőéves aktív szerepvállalásával, akiket egy "koravén" másodikos vezetett át a legnagyobb nehézségeken. McGary a semmiből rittyentett káprázatos számokat a legutóbbi négy meccsen. 33/45 mezőnyből, mellé 46 lepattanó! Viszont a liga legjobb belső légelhárítása vár rá, most már mint meghatározó center...

Lélektan, pszichológia, győztes habitus és egy csipetnyi mágia az öltözői hegyibeszédbe keverve.

5.

Burke:

A 183 centi magas, 86 kilós, másodéves irányító sokáig érthetetlenül mostohán volt kezelve idén. Mind a média, mind az esetleges 2013-as NBA Draft elemzői átnéztek rajta. Sokáig úgy tűnt, se a TOP10-be, se pedig az Év NCAA Játékosa választás esélyesei közé sincs esélye bekerülni. Jómagam többször kinyilvánítottam ezzel kapcsolatos ellenérzésemet, így amolyan személyes elégtételként dőltem hátra a Kansas ellen bemutatott második félidő/hosszabbítás produkciója után. A pont nélkül zárt első játékrészt követően 23 egységet termelt a hátralévő időben, köztük az extra periódust kiharcoló hárompontossal. Emellett kiosztott 10 gólpasszt is, felejthetetlen összecsapáson (87-85) kiejtve a kiválóan játszó Jayhawks gárdáját. Innentől "helyére került": Év Ötöse Tagság, Év Játékosa Díj. Egyetlenegy halványabb meccse volt ebben a bajnokságban (SDSU ellen a második körben 6p. és 7gp. egy sima 71-55-ös győzelem alkalmával). 37 derbin mindössze egyszer...

Ha van csapat, mely még őt is képes elbizonytalanítani, az Jimmy B. dörzsölt brigádja. A 2-3-as mágia ellen kiveszik Burke arzenáljából az "aknavetőt", a labdás kettő kettőt, ezáltal a játékszert a kezéből. Óriási kihívás kvalitási sokszínűségének megcsillantására, egyúttal tökéletes lehetőség a teljesen másfajta játékkoncepcióban történő brillírozásra. Feltéve, ha képes lesz rá. Elképzelhető forgatókönyv, hogy a Narancsfiúk tudatosan "kivetetik" a labdát a kezéből, mondván hozzon döntést akárki más. A másik sarkalatos pont a védekezés. A robosztus Triche valamint a langaléta MCW egyaránt kiválóan dolgoznak alsó poszton, ahogy azt a Hulls-Ferrell Hoosiers duó ellen tették a Sweet Sixteen során. A folyamatos koncentráció mellett a kontaktusok számának növekedése is döntő faktor lesz ekkor...

Lép-e még egy szintet a varázslatos képességű irányító vagy megzavarja a Boeheim-mítosz, a megnövekedett elvárás és rivaldafény?

Temérdek kérdés, rengeteg kérdőjel és két nagyszerű csapat. Lebutítva, a rutinos védőfenoménok a tejfelesképű támadógépezet ellen. Szívemhez az utóbbi áll közelebb, de büszkén vállalnám a nyílt színi hamuszórással egybekötött, "Jim, Te vagy a legnagyobb Tanár!" refrént az esetleges Syracuse dominancia láttán...

Szombatról vasárnapra virradó éjjel várunk benneteket Kristóffal a DIGI Sport 1 előtt, éjféltől egészen reggelig a két elődöntővel!