Sherman White: Egy eltékozolt karrier

Sherman White a napokban, 82 évesen eltávozott az élők sorából. Az ő tiszteletére szeretnénk egy kisebb megemlékezőt összeállítani a kacifántos életpályájáról. A 40-es évek óriásának kosárlabda karrierje sokkal jobban kiteljesedhetett volna, ha nem kényszerül arra, hogy börtönbe vonuljon és ez által nem zárja el magát a profi karrier lehetőségétől. Egy megtört lélek, egy megtört karrier, elismert játékosból később nagy közutálatnak örvendő bűnöző. Tekintsünk bele újra abba a bizonyos történelemkönyvbe, amit rendszeresen fellapozunk és ismerkedjünk meg egy újabb egykori kiválósággal, akit sajnos soha nem láthattunk a profik között pattogtatni.

White Philadelphiában, Pennsylvaniában született, de hamar elköltöztek Englewoodba (New Jersey). Édesapja mérnök volt, aki minden energiájával a családját támogatta, éjszakai műszakban robotolt azért, hogy minél több pénzel tudja támogatni a kis Sherman tanulmányait. 1943 őszén a Lincoln High School elsőse lett, de a második évére már felfigyeltek a kimagasló tehetségére és Tom Morgan átcsábította a Dwight Morrow High School-ba. Jó döntést hozott, amikor az iskolaváltás mellett döntött. 1946-1947-es végző évében az iskolával egy felejthetetlen veretlen szezont produkáltak (28-0) amivel meg is nyerték az észak-keleti bajnokságot és beválasztották az ország legjobb középiskolás csapatába, amely amolyan high school all-star csapatnak felet meg akkoriban. Hiába az édesapja erőfeszítései, nem voltak túlzottan elengedve anyagilag így az egyetemi beiratkozása eléggé nyögvenyelős volt. Akkoriban az egyetemi sport ösztöndíjak nagyon ritkák voltak és az egyetemek általában az amerikai football tehetségeknek ajánlották fel ezeket. White kapott egy ilyen ajánlatot a Duquesne University-től, de ők nem sokkal rá visszavonták ezt. Ekkor jött képben Tom Morgen, White egykori középiskolás edzője, aki beprotezsálta a nagynevű Villanova Egyetemre. A Villanova egy tradicionálisan katolikus felsőoktatási intézet volt, ebben az időszakban nehezen fértek meg egymás mellett a fehér és fekete emberek, óriási ellentétek voltak a rasszok között. Ezt a kis White nem tudta kezelni és 6 hónap alatt lemorzsolódott, a tanulmányi eredményei megromlottak, emiatt idő előtt hazatért Englewoodba.

Clair Bee a Long Island University legendás vezetőedzője kapva kapott az alkalmon és összehozott vele egy találkát, ahol rábeszélte a fiataltehetséget,hogy folytassa a kosárlabdázást és ne hagyja abba az iskolát. Miután White rábólintott a dologra, Bee meghívta egy mérkőzésre ahol megmutathatta, hogy mire is képes. Egykori beszámolók szerint mindent és mindenkit lesöpört a pályáról, messze kiemelkedett a mezőnyből. Az első két évében eléggé stagnált, nem is kapott még túl sok lehetőséget, mert még a karrierjének korai szakaszában közbeszólt egy makacs sérülés. Harmadéves szezonjára összekapta magát és berobbant a köztudatba a 22 pontos átlagával, egyszer a John Marshall egyetem ellen 62 pontig és 26 mezőnykosárig jutott, tucat számra kapta az egyéni elismeréseket, a karrierje beindult, úgy látszott, hogy meg sem áll a profi ligáig.

A junior évének közepén nagyon gyanússá vált neki több csapattársának a hirtelen formahanyatlása. 1950-ben a North Carolina State elleni 55-52-reelvesztett mérkőzés és Eddie Gard borzalmas labdaeladásai és sokkoló hibái nyitották fel a szemét, hogy mi is történik körülötte. Mint később kiderült a csapattársai elkezdték bundázni a mérkőzéseiket. Akkoriban még csak 3 csapattársa volt benne a "buliban" (Adolph Bigos, Dick Fuertado és Eddie Gard). 1998-ban a Timesnak adott nyilatkozatában elmesélte, hogy hogyan is kezdődött minden.

"A NC State elleni mérkőzés után leültek velem hárman és beavattak a dologba, és elmesélték, hogy szándékosan játszanak közre abban, hogy elveszítsük a mérkőzéseinket. Úgy gondolták, hogy a szezon későbbi, lényegesebb szakaszában úgyis elverjük őket és a plusz pénz nem jön rosszul és természetesen biztosak voltak abban, hogy nem fog kiderülni, nem lesz belőle baj."

Ő persze belement a dologba, sőt még LeRoy Smith is csalásra adta a fejét, a pénz nagyúr. Gard volt az egész főszervezője, mármint az iskolán belül, mert vele tartotta a kapcsolatot a nagy fejes Salvatore Sollazzo (ezzel a névvel más életpályája nem is lehetett volna az "úriembernek"). A 45 éves ékszerész és szerencsejátékos emberke volt a New York-i egyetemek vesztegetője, ő szervezte a bundákat a City College of New York, Manhattan College, New York University egyetemeken. Salvatore a 30-as években 5 évet csücsült a sitten. Az öt "bundás" gyerek közül Gard családja volt a legszegényebb, Salvatore tudta jól, hogy kinél kell kopogtatnia, persze, hogy a kölyök elfogadta a minden elvesztett mérkőzés után járó 1000 dolláros fizetséget (per koponya). Sherman állítólag „csak” két alkalommal bundázott, először a Cincinnati (85-63), másodszor pedig az 1950-es NIT első körében a Syracuse ellen (80-52), amit White állítása szerint amúgy is elveszítettek volna, hiszen nagyon erős volt az akkori Orange. A méltán híres amerikai igazságszolgáltatás aztán lecsapott a bűnösökre a sorozatos furcsa New York-i eredmények miatt elkezdtek nyomozni, február 18-án el is kezdték a letartóztatásokat, 20-án White is sorra került.

"Tudtam, hogy csak idő kérdése a lebukásunk, ami engem illet az életemnek lőttek".

Miután letartóztatták a házkutatás alkalmával a rendőrség megtalálta a szobájában azt a borítékot, amiben a bunda pénzt tartotta, le is foglalták az összesumákolt 5500 dollárját. A hátralévő pár meccsen már pályára sem léphetett, ebben a szezonban 27,7 pontot átlagolt, ő volt az egyetemi bajnokság legjobb pontszerzője, mindösszesen 77 pontra volt attól, hogy beállítsa az akkori egy év alatt szerzett pontok egyetemi rekordját. Minden addigi díját és egyéni elismerését törölték és örökre eltiltották attól, hogy az NBA-ben versenyezzen, mindemellett 1 éves börtönbüntetést kapott, amiből 8 hónapot és 24 napot ült le. Salvatore Sollazzo -aki ezt az egészet irányította- 12 éves börtönbüntetést kapott. A 86 mérkőzést és 32 játékost érintő bundabotrány így ért véget.

Sherman White a 40-es években az egyetemi bajnokság talán legkiemelkedőbb játékosa volt. A Long Island University tiszteletbeli sztárja augusztus 4-én a saját otthonában szívelégtelenség következtében életét vesztette. A St.John's Egyetem egykori edzője, a Naismith Kosárlabda Hírességek Csarnokának tagja, Lou Carnesecca csak annyit mondott róla: "White megelőzte a korát, ő volt az első játékos, aki igazán hatékonyan használta ki a testi adottságait". Hogy mire lett volna képes a profik között? Sosem tudjuk meg, de nem kizárt, hogy egy korszakos zseni kibontakozásától fosztotta meg ezzel a kosárlabda rajongókat.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus