Sikersztori az óriások árnyékában

A múlt:

Maga a csapat 1979 óta a közepesnek erős túlzással nevezhető Horizon League konferenciában szerepel olyan csapatokkal együtt, mint a Valparaiso, a Milwaukee, a Green Bay, a Wright State, vagy a Cleveland State, csak hogy a legismertebbeket említsük. Legnagyobb sikerét még abban az időben érte el, mikor még nem játszottak posztszezonális tornákat, ekkoriban kétszer mondhatták magukat országos bajnoknak. Csak, hogy tisztán lássunk, a két évszám 1924 és 1929. Az még egy nagyon más világ volt, a kosárlabda még gyerekcipőben járt és nem is volt biztos, hogy sokáig képes lesz talpon maradni. A Harlem Globetrotters 1927-es (elődje a Savoy Big 5, 1926-ban jött létre) alapításával tűnt úgy, hogy az alig 3 évtizedes sportág képes lesz felszínen maradni és nem eltűnni az amerikai ligák tömkelegében.

Mi viszont kanyarodjunk vissza a Bulldogokhoz, akiknek az AAU-ban aratott két bajnoki címét leszámítva a legnagyobb sikerük az NCAA-tornán elért legjobb 16 közé kerülés. Nem túl acélos eredmény egy ilyen hagyományokkal rendelkező iskolától, bár az hozzátartozik az igazsághoz, hogy Indianapolis várostérképén egy apró pont jelzi a Butler University-t, 4500 fős diákserege pedig több, mint 2-szer elférne a csapat 10 ezer néző befogadására alkalmas csarnokában, amit a 20-as években bajnoki címet nyerő Tony Hinkle-ről neveztek el.

A két világháború közötti sikerek után viszont teljes lejtmenetben volt az iskola csapata és csak 1997-től kezdett el pislákolni egy halvány fénypont a kosárlabda-szerető bulldogok horizontján, hiszen ettől az évtől kerültek fel újra a térképre a Horizon League-ben szerzett bajnoki címükkel. Az átütő sikerre azonban a bevezetőben említett Brad Stevens kinevezéséig várni kellett. Az a bizonyos átütő siker viszont oly annyira átütő lett, hogy az egész amerikai sportoló társadalmat sokkolta, amit látott – kétszer is…

Stevens a 2007-2008-as szezonban vette át a csapat irányítását és az azóta eltelt négy év alatt 4 alapszakasz elsőség, 3 konferencia bajnoki cím, 2 NCAA országos döntő és megannyi legázolt, magasabban rangsorolt ellenfél. Úgy tűnik tehát, hogy a Butler egyfajta aranykorszakba lépett és érthető, hogy Stevens helye a kispadon megrengethetetlen – az NCAA-ban amúgy is hagyomány, hogy az edzők akár évtizedekig egy csapatot irányítanak (lásd Coach K).

Stevens-t kinevezésekor a megkérdezett emberek mindegyike alkalmasnak találta a pozícióra annak ellenére, hogy egy sokat látott veterán, Todd Lickliter helyét kellett betöltenie, ami embert próbáló feladatnak tűnt akkoriban. A Butlernél hagyomány, hogy a pályán lévő 5 ember mellett egy másik ötös is megtalálható a csapatban és bárki, akinek valamilyen köze is van a kosárcsapathoz, annak rendelkeznie kell az úgy nevezett Butler Way által megkövetelt tulajdonságokkal: 1. alázatosság – tudd hol van a helyünk, ismerjük az erősségeinket, gyengéinket; 2. szenvedély – ne légy közömbös, kötelezd el magad a kiválóság felé; 3. egység – ne oszd meg a házunkat, a csapat mindenek felett; 4. önzetlenség – tedd jobbá csapattársaidat, légy vezért azzal, hogy adsz!; 5. hála – tanulj minden egyes helyzetből.

Aki figyelemmel kísérte az elmúlt két szezont és látta legalább egyszer játszani ezt a remek csapatot, emlékeit felelevenítve láthatja, hogy a csapatban ezek a tulajdonságok maradéktalanul megvannak. Engedjék meg, hogy bemutassuk milyen körülmények vezettek ahhoz, hogy a már oly sokat emlegetett elmúlt két évben ez a kis csapat eme nagy tettet véghezvitte – mint tudjuk 2-szer is.

2009-10: A kiugrás éve

A kiugrás évében a Butler olyan szerencsés helyzetben volt, hogy az előző szezonban kiválóan teljesítő csapat egy az egyben megmaradt, hiszen nem volt végzős az alakulatban, és senki nem döntött úgy, hogy profi karrierbe kezd. A Gordon Hayward, Shalvin Mack, Matt Howard fémjelezte csapat így minden alkotóelemében érintetlen maradt, sőt még sikerült egy minden tekintetben hasznos centert is toborozni, Andrew Smith személyében. Eljött tehát a pillanat: most vagy soha! – lehetett a jelszó mikor a srácok először beléptek a terembe a nyári szünet végeztével.

Nem csak az iskola falai között érezték, hogy valami készül, hanem az NCAA két mérvadó rangsorában az AP Poll-ban és a Coach’s Pollban is szinte egész évben Top 25-ben szerepeltek. Szezon előtt persze érthető volt az előkelő helyezés, szezon közben pedig ahogy jöttek az eredmények, úgy adta magát a helyezés szinten tartása. A Non-Conference alapszakaszban becsúszott pár vereség nagyobb csapatoktól, de saját konferenciájuk alapszakaszát úgy nyerték meg, hogy ott kérdés nem volt. 18-0-s mérleggel zártak, akivel találkoztak, azt padlóra küldték. Majd a Horizon League rájátszásában is úgy lettek bajnokok, hogy szinte meg sem izzadtak. Jöhetett a nagyszínpad, az országos bajnokság, az NCAA March Madness (avagy NCAA Tournament).

A sors és az NCAA kiválasztó bizottsága úgy hozta, hogy a csapat a nyugati régióban, 5. kiemeltként lesz rangsorolva a 16-ból. Elsőként így jöhetett a 12. kiemelt UTEP Miners és egy könnyed győzelem (77-59), ahol Shelvin Mack 25 pontjával megmutatta oroszlánkörmeit. Egy körrel később a Murray State Racers(#13) volt az ellenfél és ezen a meccsen láthattuk, hogy a Butlertől miért kell igazán félni. A két pontos (54-52) győzelem alkalmával most először mutatták meg, hogy ez a csapat mennyire ott van fejben a végjátékban és Stevens milyen edzői munkát végez azzal, hogy a kétes meccseket a Butler hozni tudja.

Butler vs Murray State (A video a 30 másodperces reklám után tekinthető meg)

A Sweet Sixteen-ban, a legjobb 16 között úgy tűnt, hogy eljön a vég, hiszen a sors a nyugati első helyen kiemelt Syracuse Orange-el hozta össze őket, soraiban olyan nevek szerepeltek, mint Wesley Johnson és Andy Rautins. A félidőben már 10 ponttal vezető Bulldogs a meccs végére 4 pontot tudott megőrizni előnyéből (63-59) egy olyan meccsen, ahol a két csapat szinte a kezdőötösét végigjátszatva játszotta le a meccset.

A Final Fourba kerülésért a másodikként rangsorolt Kansas State Wildcats várt Stevens fiaira. Az eredmény ezúttal simábbnak tűnő 63-56-os Butler-győzelem volt. Hayward (22) és Mack (16) abszolút kiemelkedett a mezőnyből. Az indianapolis-i parányi egyetem csapata ezzel történetének legnagyobb sikerét érte el azzal, hogy fennállása óta először a Final Fourban találta magát, a dolog pikantériájához erősen hozzátartozik, hogy a rendezvényt az Indianapolis Colts stadionjában, a Lucas Oil Stadiumban rendezték meg, így gyakorlatilag a város és az emberek teljes támogatással zavarták őket a győzelembe.

Az országos elődöntőben az ellenfél a Michigan State volt és ismét egy hihetetlen végjáték. A végig extázisban játszó Mack és Hayward vezette Bulldogs 52-50-re verte a zöld-fehéreket. Pár perccel a vége előtt még hét pontos volt a vezetés, de a vége megint szorosan alakult. Az utolsó másodpercekben nyújtott prémium védekezésükkel és Ronald Nored 6 másodperccel a vége előtt beszórt két büntetőjével végül a Butler örülhetett és így a kis csapat a döntőben farkas szemet nézhetett egész Amerika egyik legnagyobb kosaras egyetemével.

A másik elődöntőben a Duke Blue Devils a West Virginiát búcsúztatta, így az ACC győztese az országos bajnoki címért is megküzdhetett. Dávid és Góliát pedig lejátszotta az egyetemi döntők történetének egyik legjobb, legkiélezettebb meccsét, ahol csak a szerencsén múlt az, hogy most nem az NCAA történetének legnagyobb meglepetéséről írunk. A végig szorosan alakuló meccsen egyik csapat sem tudott igazán elhúzni a másiktól és amíg a Butlernél a sztárok keresték a dobóformát, addig hőssé lépett elő Avery Jukes, az addig mellőzött percember, aki első félidőben szerzett 10 pontjával abszolút megtette a tőle telhetőt. Az utolsó másodpercekhez érve a mérkőzés úgy alakult, hogy azt nem nagyon lehet szavakba önteni. 60-59-es Duke vezetésnél 5 másodperccel a vége előtt Gordon Hayward hibázott el egy erőltetett dobást és a lepattanót leszedő Zoubeket (Duke) faultolták, mehetett büntetőzni – ami köztünk szólva nem igazán az erőssége.

Az elsőt bedobta, a másodikat viszont kihagyta és így volt még 3 szekundum arra, hogy a Butler megmentse a meccset. A lepattanó Hayward kezében landolt, aki utolsó erejét összeszedve sebzett vadként indult el a Duke gyűrűje felé úgy, mint aki az életéért fut. Félpályáig jutott, mikor a Butler ellen dolgozó idő szép lassan letelt, de Haywardnak még volt arra ideje, hogy félpályáról felemeljen egy dobást. A labda átszelve a Lucas Oil Stadium légterét, végtelennek tűnő útjának végén eltalálta a palánkot, majd onnan rápattant a gyűrűre és végül a hazai kosár ezúttal nem fogadta be magába a labdát. Győzött a Duke egy szívszorító meccsen. Mindent egybevéve a Butler amit elért ebben a szezonban az több, mint siker! Ezek a srácok amit véghezvittek Brad Stevens irányítása alatt majdhogynem példátlan az NCAA történetében.

Butler vs Duke - NCAA Döntő 2010

2010-11: A megismételt csoda

Elérkeztünk a közvetlenül mögöttünk álló szezonhoz, ahol a Duke elleni vereségtől kikúrálva megújult erővel vághatott neki a Butler Bulldogs. Az 2009-10-es szezon kezdetén írtuk, hogy milyen szerencsés a csapat, hogy senkinek nem kellett akkor távoznia egyik évről a másikra. Nos 2010 nyarán a helyzet ennek az ellenkezője volt. Három ragyogó kiegészítő ember is végzős volt az előző évi csapatban, nevezetesen Avery Jukes, Nick Rodgers és Willie Veasley, de ami a legnagyobb érvágást jelentette a csapatnak az Gordon Hayward elvesztése. Őt a 2010-es NBA drafton 9. helyen vitte el a Utah Jazz. A középiskolás játékosok toborzása sem sikerült túl fényesre. Annak ellenére, hogy előző szezonban végülis ezüstérmesek lettek, mégiscsak egy kicsi egyetem maradtak, akik nem nagyon tudják befogni a sokra taksált gólyákat. Egy valaki azonban értékes játékosnak tűnt a 2010-es elsősök közül, ő nem más, mint Khyle Marshall.

Ezen adatok tükrében nem meglepő, hogy a szakértők a szezon előtt még annyit sem vártak a Butlertől, mint egy évvel korábban, arról pedig végképp senki sem beszélt, hogy az előző szezonhoz hasonló bravúrt vigyenek véghez. Ezt tényleg mindenki így gondolta rajtuk kívül. Bár a szezon eléggé döcögősen indult. A tavalyi 18-0-s konferencia rekord után ebben az évben 13-5-ös mérleggel, hármas holtversenyben végeztek az alapszakasz első helyén, bár a Horizon League rájátszásában ismét simán diadalmaskodtak, így eme címüket sikerült megvédeni, jöhetett ismét az NCAA torna. Fentebb olvashatták, hogy a csapat az előző évben szinte végig rajta volt a két mérvadó ranglistán (Top 25), idén ezzel szemben csak az első 2-3 héten kiadott ilyen összeállításban szerepeltek, utána a Pollokat böngészve se hírét, se hamvát nem láthattuk a bulldogoknak.

Ez a tény semmiben sem akadályozta meg őket, hogy az NCAA-tornán jól szerepeljenek. Miután kiderült, hogy ezúttal csak 8. kiemeltek lesznek a dél-keleti régióban sokan egy garast nem tettek volna arra, hogy ez a szezon is emlékezetes marad számukra. A 9. helyen rangsorolt Old Dominion Monarchs volt az első körös ellenfelük és a Stevens mester által beléjük nevelt magabiztosságnak köszönhetően ismét uralni tudták az utolsó másodperceket és 60-58-as diadalt arattak az uralkodók felett, bár ezúttal szerencsére is bőven szükség volt ahhoz, hogy Matt Howard mérkőzésen nyújtott remek teljesítményét győztes kosárral tudta megkoronázni.

Matt Howard győztes kosara az Old Dominion ellen:

Az Old Dominion elleni „bemelegítés” után jött a mély víz és az első helyen rangsorolt Big East hatalom, a Pittsburgh Panthers sztáralakulata. A mérkőzést volt szerencsém élő, egyenes adásban nézni és nem hittem el, amit látok. Bátran állíthatom, hogy az NCAA 2011-es tornájának ez volt a legfurcsább, legizgalmasabb, fordulatokban és felelőtlen, buta hibákban leggazdagabb meccse. A 71-70-es Butler-győzelem semmit nem mond arról, hogy mi volt ennek a meccsnek a végén, ahol nem teljesen hőseinken múlt az, hogy folytathatják-e a szezont. A meccs önmagában is magas színvonalú kosárlabdát hozott, de ezt most ugorjuk át és lapozzunk a Butler látszólag utolsó támadásához, 69-68-as Pitt vezetésnél, 7 másodperccel a vége előtt. Shawn Vanzant betörésének és Andrew Smith ziccerének köszönhetően 70-69 a Butler javára, 2 szekundum van vissza, mindenki örül, nyert a Butler… Legalábbis ezt hitte mindenki. A Pitt megpróbálkozott Gilbert Brownt futtatni, aki a félpályáról felemelve a dobást akadállyal találta szembe magát. Az történt ugyanis, hogy a kétségbeesett, lehetetlen dobás előtt a rutinos harmadéves Shelvin Mack faultolta Brownt, aki így két büntetőt dobhatott a meccs megnyeréséért. Ekkor volt vissza 1.4 másodperc. Brownt láthatóan nyomasztotta a teher, a második büntetőjét kihagyta, az állás 70-70. De! A lepattanóért vívott csatában Nasr Robinson faultolta a védőlepattanót (!) leszedő Matt Howardot, aki így 0.8 másodperccel a vége előtt átfáradhatott a másik palánkhoz büntetőt dobni a Butler győzelméért. A kettőből egyet a helyére is küldött, így 71-70 arányban nyert a Bulldogs egy olyan meccsen ami számomra egy életre emlékezetes marad.

Butler vs Pittsburgh - egy kis szakmai értékeléssel:

Ezek után az elsőhelyen rangsorolt skalpjával vághattak neki a következő meccsnek a Wisconsin ellen (#4). Az eredmény jóval simább, 61-54-es Butler győzelem volt, Matt Howard ismét kiemelkedőt nyújtott 20 pontjával és 12 lepattanójával.

Butler vs Wisconsin:

A Final Four előtti utolsó akadályt a másodikként rangsorolt Florida Gators jelentette. A meccsen ismét láthattuk a már-már klasszikusnak számító Butler-féle végjátékot, hiszen a Bulldogs hosszabbítás után 74-71-re verte az aligátorokat. A döntő szituációkban elő tudták húzni remek védekezésüket, aminek köszönhetően idáig is eljutottak. A második félidő és a hosszabbítás végén is a Florida kezében volt a győzelem, illetve az egyenlítés. Előbbiből egy dobóhelyzet nélküli, erőltetett dobás lett, utóbbiból pedig majdnem eladott labda és egy kétségbeesett egész pályás kísérlet, ami már talán időn túl is volt és méterekre elkerülte a gyűrűt. Ezek után immáron a második, egymást követő évben a Butler Bulldogs ismét a Final Four résztvevőjének mondhatja magát.

Butler vs Florida:

A bravúr mellé ezúttal szerencse is társult, hiszen a sorsolás úgy hozta, hogy a Butler régiójának győztese a dél-nyugati régió győztesével mérkőzik az elődöntőben. Ez a csapat pedig az év másik meglepetéscsapata, a VCU Rams. Shelvin Mack (27pont) ismételt brillírozásával a Butler viszonylag sima, 70-62-es győzelmet aratott és ezzel tavalyi bravúrját megismételve bejutott az NCAA döntőjébe. A szerencsés sorsolás arra vonatkozott, hogy a másik ágon Connecticut v Kentucky derbi volt és valljuk be, hogy ez a két csapat nagyságrendekkel erősebb volt ebben az évben bárkinél. Szoros meccsen, mindössze 1 ponttal nyert a Connecticut.

Butler vs VCU:

A döntőben Stevens fiai Kemba Walkerékkel nézhettek farkasszemet, ahol félidőben még vezetett is a csapat. A második játékrészt azonban borzasztóan kezdték és első 25 dobásukból mindössze 2-t értékesítettek. Egy döntőben ilyen periódust produkálni egyenlő a halálos ítélettel. Az 53-41-es UConn sikerz hozó, rendkívül pontszegény meccsen a Butler oldalán mindössze Shelvin Mack volt képes kétszámjegyű eredményre, de az ő 12 pontja nagyon kevés volt a bravúrhoz. A Bulldogs védekezése ismét extra produkciót hozott, hiszen egy olyan támadópotenciállal felvértezett gépezetet 53 ponton tartani, ahol a legerősebb fegyvert Kemba Walker jelenti, nem gyenge teljesítmény. Támadásban pedig sikerült kifogniuk egy olyan napot, amikor semmi nem jön össze. Mondhatni a srácoknak már a második egymást követő döntőjükben nem volt szerencséjük. Rossz napot ki lehet fogni, csak nem mindegy, hogy ezt egy alapszakasz-meccsen teszik, vagy az NCAA döntőjében.

Butler vs Connecticut - NCAA Döntő 2011

A UConn ezzel a győzelmével megszerezte 3. országos bajnoki címét, a Butler pedig még várhat legalább egy évet ahhoz, hogy esélye nyíljon egy hasonló bravúr végrehajtására. Összességében ismét jóval többet teljesítettek, mint amit bárki is elvárhatott tőlük a szezon során. A csapatnak el kellett szenvednie kulcsembere ledraftolását, de Brad Stevens remek edzőmunkájának köszönhetően mit sem törődve a negatív kritikákkal, a Butler ismét csodát hajtott végre azzal, ahogyan teljesített.

A jövő:

Ezek után felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy mi várható a következő szezonban, megismétlődhet-e újra a nagyszerű sorozat, esetleg még nagyobbat tudnak alakítani? Nos azt kell mondjam, hogy a csapat az összes létező kulcsemberét ettől a pillanattól elveszíti. Shelvin Mack a Washington Wizards-hoz tartozik immár, Matt Howard pedig az Olimpiakoszban folytatja pályafutását, ő egyébként is végzett volna. A karmesteri pálca az amerikai utánpótlás válogatottat is megjárt Khyle Marshall kezében lesz, de ami a legnagyobb fegyvertény az az, hogy Brad Stevens irányítja a csapatot a padról. Mint tudjuk, vele bármi megtörténhet. Az biztos, hogy a csapatot még annyira se fogják értékelni, mint tavaly, de emlékszünk rá, hogy akkor is mi történt. A Butler Way és Stevens együtt pedig csodákra képes.