Varázslat Kaliforniában

Pénteken rendezték az NCAA Divízió II. egyik legerősebb konferenciájának (California Collegiate Athletic Association) rangadóját, ahol a szezon utolsó alapkörbeli mérkőzésén a California Poly Pomona a California State Dominguez Hill csapatát fogadta. Tudni kell, hogy Divízió I-ből kiszoruló legjobb játékosok általában, a csúnyán szólva a másodosztály kaliforniai csapataiban próbálnak szerencsét. Többek között ennek köszönhető, hogy a szezon előtti felkészülési mérkőzéseken ezek az alakulatok nem egyszer nagymenő első Divíziós iskolákkal mérkőznek. Sokan lenézik ezt ligát, pedig minőségben nincs olyan nagy különbség a két osztály között. Sokkal nagyobb a differencia a II. és a III. vonal viszonylatában. Na, de legyen elég hirtelenjében ennyi a süketelésből. Nézzük milyen felejthetetlen élménnyel örvendeztette meg szurkolóit a Cal Poly Pomona. Az iskola csapatáról tudni kell, hogy 2010-ben ők nyerték az országos bajnokságot. Megítélésük szerint hasonló szerepkörben tetszelegnek, mint a legmagasabb vonalban, a Kansas vagy éppen a Duke iskolái.

A jelenleg 18-7-es mérleggel büszkélkedő társaság a Senior Night (vagyis amikor a végzősöket búcsúztatják) keretében hazai pályán fogadta a fentebb már említett 12-11-es győzelem-vereség mutatóval rendelkező Cal State Dominguez Hillt. A végig kiélezett szoros összecsapás hosszabbításba torkollott. Az első ráadásban azonban a szurkolók legnagyobb bánatára egyik csapat sem tudott a gyűrűbe találni. Aztán viszont következett a varázslat. Mit lehet arra mondani, amikor a második ráadásban mindkét csapat csont nélkül kezdi szórni a triplákat. Abból általában végül valami nagy dolog sül ki. Nos, alig több mint 2 másodperc volt hátra, miután Robert Willhite egy fantasztikus dobócsel után emberrel együtt szórt egy máskor meccsdöntő triplát. Azonban ahelyett, hogy ezzel a vendégek nyertek voltak Mitchell Anderson a dudaszó pillanatában a saját tétfeléről dobta a gyűrűbe a labdát. 60-58 a hazaiak javára. De javaslom a mesélés helyett inkább nézzük meg.

Greg Kamansky vezetőedző érthető módon nem nagyon jutott szóhoz a lefújást követően: „Fantasztikus mérkőzést játszottunk. Nagyon büszke vagyok a végzős fiaimra, egytől-egyig kitettek magukért.” - nyilatkozta.