Végzős bál

C.J. McCollum – Lehigh

Lehet, hogy már egy icipicit unalmas McCullomról olvasni, de csapatára a March Madnessben való hoppáréjuk után kettőzött erővel fognak figyelni. C.J. kiváló dobójátékos, amit tavalyi 21,9 pontos átlaga hűen bizonyít is. Ezen felül persze más oldalról sem elvetendő, hisz a meccsenkénti 6 és fél lepattanó és a 3 és fél gólpassz is sokat elárul. Ha tetszik, ha nem egymaga szedte szét a Duke védelmét, azét a csapatét, amelynek kispadján egy bizonyos Mike Krzysewski ücsörög. Akkor se veszítsük hősünket szem elől, ha legközelebb a Lehighról majd csak 2013 márciusában hallunk.

Nate Wolters – South Dakota State

„Ki a fene az a Nate Wolters?” – kérdezheti joggal az olvasó és – „Mióta van olyan csapat, hogy South Dakota State?” – teheti hozzá a laikus. Nos a srác 2011/2012-es évadban felmutatott 21,2 pontos, 5,9 gólpasszos és 5,1 lepattanós átlagát elnézve máris büszkén mondhatjuk, hogy hát persze Nate Wolters. A mindössze 188 centis fehér srác vékony testalkatú, nem tud nagyot ugrani, sőt remek triplamutatókkal sem rendelkezik. Hát akkor mit tud? Hihetetlenül kreatív és hatalmas a szíve. Úgy tör be, mint kés a vajon, ésszel helyezkedik a pattanókért a társai kezei alá is rendre oda játszik. Ha még a periméteren kívülről is tudna fejlődni, akkor könnyedén pályázhatna a pontkirályi címre, na meg csapatát bevezethetné a Madnessbe.

Jeff Withey – Kansas

Ugyan már, hagyjuk már Jeff Withey hypolását. Rendben, hogy remekül védekezik és egy blokkoló szörnyeteg, de a játék más elemeiben, főleg támadásban szinte semmit sem tett még le az asztalra. Thomas Robinson most kiesik előle, de ez sem vetít előre meccsenkénti 12-14 pontnál többet. Bár, ha ehhez hozzáteszünk még ugyanennyi lecsorgó labdát, valamint azt a 3-4 blokkot, akkor már igencsak komoly kis statisztikai arzenált vonultathatnánk fel. Jó lesz Withey, ha tetszik, ha nem. Nem egy villám, de az opciós játékoknál nagy hasznát veszik majd. Egyébként is volt már Dennis Rodman-ünk és Ben Wallace-unk, miért ne lehetne most egy Jeff Withey-nk?

Isiah Canaan – Murray State

Woltershez hasonlóan ő sem egy túlságosan közismert figura. A mindössze 177 centis Isiah Canaan volt a mindössze két vereséggel záró Murray State sikereinek egyik fő letéteményese. Az apró nyurga fiú testalkatával ellentétben az egész liga egyik legkeményebb játékosa. Káprázatos triplavető, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy meccsenkénti 19 pontos átlagát úgy hozta, hogy közben a periméteren kívülről 45,6 %-al célzott. Canaan az NCAA egyik legjobb támadógépe, mindemellett remek vezér is. A Racers, Sweet 16 álmait egy esztendőre még biztosan életben tartja.

Pierre Jackson – Baylor

A remek erőkből álló Baylor padjáról egyszer csak előkerült egy hatodik ember, aki egyben az ország legjobb újoncává vált, mármint olyan szinten, hogy ő két év NJCAA után érkezett a ligába. A padról hozott 13,8 pont, 5,9 gólpassz és 1,8 labdaszerzés megspékelve a 46 %-os mezőnymutatóval, a 40,8 %-os triplahányaddal és 82,2 %-os büntető teljesítménnyel bólintásra szólítja fel az embert. Hihetetlenül gyors, az első lépése követhetetlen, ráadásul nagyot is ugrik és még a védekezése is elfogadható. A Baylort kicsit túlfújták, de Pierre neve mégsem szaladgált túl sokat a médiában. A nagy nevek kihullásával könnyedén a kezébe kerülhet a karmesteri pálca.