Vince Carter

A kosárlabda történetének egyik legizgalmasabb játékosa kerül terítékre az NBA-játékosok egyetemi karrierjét bemutató sorozatunkban. Az illető megannyi olyan emléket hagyott eddig maga mögött, amit még az unokáinknak is mutogatni fogunk. Emlékezhetünk a 2000-es zsákolóbajnoki címére, az olimpián Frederic Weis fölötti repülésére, vagy arra a számtalan emberre – Mutombótól Mourningig – akit áthúzott pályafutása során. Toronto városát feltette a kosárlabdázás térképére, valamint LeBron James clevelandi kálváriájának előfutáraként megosztotta és maga ellen fordította korábbi rajongótáborát csapata városában. Az ember, aki fiatalon éveken keresztül magasan a legtöbb voksot kapta az all-star szavazáson, az ember, akit Michael Jordan utódjaként emlegettek, az az ember nem más, mint Vince Carter. Nézzük meg, hogy a korábbi Air Canada hogyan vált floridai kissrácból MJ utódjaként emlegetett sztárjátékos.

Vince Lamar Carter 1977. január 26-án született a floridai Daytona Beach-en. A helyi Mainland High School csapatában valódi szárnybontogatásról beszélhetünk ismerve súlypontemelkedését. A társainál nagyságrendekkel jobb Vince méltán került be végzős korában a 1995-ös McDonald’s All-American válogatottba és ha már ott járt, akkor meg is nyerte a rendezvény zsákolóversenyét. Nem igazán volt ellenfele a viadalon.

Gimi után a választott egyeteme a North Carolina volt, ahol a Tar Heels szurkolóit 3 éven keresztül varázsolta el káprázatos zsákolásaival és nem mindennapi játéktudásával. Ebben a három évben a legendás Dean Smith és Bill Guthridge voltak az edzői és olyan csapattársai voltak, akik azóta az NBA-ben is sztárokká váltak.

1995-ben tehát Vince csatlakozott a Shammond Williams és Jeff McInnis fémjelezte North Carolina csapatához. Nem ő volt az egyetlen sztárközépiskolás, akit sikerült toborozni a világos kékeknek, hiszen hősünkkel egy időben Antawn Jamison is a Tar Heels-ben kezdte meg egyetemi karrierjét. Kettejük párosa 3 szezonon keresztül kergette őrületbe az ACC konferencia csapatait. Ne feledkezzünk meg egy 3. toborzott játékosról, aki nem más, mint Ademola Okulaja. Ő később a német válogatottal ért el sikereket. Első szezonjukban, mikor olyan nevek pattogtattak a konferenciában, mint Tim Duncan, vagy Stephon Marbury (ezzel az ország talán legerősebb konferenciáját alkotva), nem sikerült valami fényesre a konferencián belül versengés. A két idősebb játékos, Williams és McInnis képességei kevésnek bizonyultak a többi nagyágyúval szemben, a két ígéretes freshman pedig a betanuló időszakát töltötte. Bár a betanulás Jamisonnak sikerül jobban, hiszen ő 15.1 pontot átlagolt, míg Vince csak 7.3-at. Az NCAA-tornán sem termett túl sok babér, hiszen a 2. körben, a Texas Tech ellenében búcsúzni kényszerültek.

Az 1996-97-es szezonnak úgy vághattak neki Smith tanítványai, hogy McInnist elveszítették, végzős lévén ő kikerült az egyetem kötelékeiből. Szereztek viszont egy nagyon jó kiegészítő embert Makhtar N’Diaye személyében. A szenegáli születésű kiscsatár a Michigan egyetemről került át egy trasfer kerestében a North Carolinára. A megüresedett irányítóposztra pedig Ed Cota érkezett, aki azóta megfordult több európai élcsapatban is. A legutóbbi szezon elsőévesei, Carter és Jamison immár beérettek és ez az eredményen is meglátszott. Az ACC rájátszásában úgy lettek bajnokok, hogy az elődöntőben a Tim Duncannel felálló Wake Forestet verték meg egy sima meccsen, a rájátszás MVP-je pedig Shammond Williams lett. A csapat így a keleti régió első kiemelését kapta az NCAA March Madnessen. Az águkat viszonylag könnyedén nyerve jutottak a Final Fourba. Az odáig vezető úton az ellenfelek sorrendben: Fairfield, Colorado (Chauncey Billups), California (Ed Gray, Sean Marks, Michael Stewart), Louisville (DeJuan Wheat, Alvin Sims).

Az Indianapolis-ban rendezett Final Fouron az Arizonával kerültek össze, ahol a csapat kulcsembereinek Michael Dickerson, Mike Bibby és Jason Terry számítottak. Az eredmény 66-58-as Wildcats győzelem lett. Az Arizona a döntőben a Kentucky-t is megverte hosszabbítás után, így a bajnoki cím is az övék lett. A North Carolina első embere Jamison maradt, de Carter átlaga is 13 pontosra nőtt, a Wildcats ellen is 21 pontot rámolt be, talán azt lehet mondani, hogy a legjobb meccse volt a szezonban, egy olyan szezonban, amire méltán büszke lehet egész North Carolina.

Utolsó egyetemi évében, 1996-97-ben a csapat elveszítette legfontosabb láncszemét. A csapat edzője, Dean Smith 36 év után távozott a UNC padjáról, helyét Bill Guthrige vette át. Guthridge előtte 30 évet dolgozott a csapatnál, mint Smith segédedzője. Tehát azzal nem lehetett gond, hogy egy kívülálló, teljesen ismeretlen személy irányítja tovább a csapatot. A toborzáson pedig elcsíptek egy ígéretes freshmant, Brendan Haywood személyében, aki jelenleg a Dallas Mavericks centere Tyson Chandler mögött. Korábban megfordult a Washington Wizards-ban is. A kulcsemberek tehát Carter, Jamison, Williams, N’Diaye, Okulaja, Cota és Haywood lettek. Az előző évihez képest pedig cseppet sem csökkentek az elvárások.

A feljebb említett listából igazából nagy hármas lett, hiszen a szezon során Jamison 22.2, Williams 16.8, Carter pedig 15.6 pontot átlagoltak. Ők hárman szerezték a csapat összpontszámának 66%-át.

Az ACC rájátszásban kisebb-nagyobb akadályokat leküzdve diadalmaskodni tudtak, úgy, hogy a döntőben a nagy rivális Duke volt az ellenfél, majd az NCAA-tornán ismét a keleti régió első kiemeltjeként vághattak neki a küzdelmeknek. A Navy, a Charlotte és a Michigan State után jött az első kemény dió a Connecticut személyében, amely mérkőzésen a két iskola a Final Fourba jutásért küzdött meg. A Connecticutban ekkor olyan nevek játszottak, mint Richard Hamilton, Khalid El-Amin és Jake Voskush. Az eredmény 11 pontos UNC-győzelem, így sorozatban másodjára jöhetett a Final Four és ezúttal a Utah Utes. A mormon csapat kulcsemberei is nagy hármast alkottak, hiszen Michael Doleac, Andre Miller és Hanno Mottola személyében érkezett a legtöbb pont a Utes keretéből. Carteréknek ez a csapat túl nagy falatnak bizonyult és a 65-59-es vereség azt jelentette, hogy egy nagy generáció röpül ki a North Carolina egyetem fészkéből.

A szezon után a 3 kulcsember úgy döntött, hogy jelentkezik az NBA draftra és mint utóbb kiderült, nagyon jókor tették mindezt. Jamison 4. helyen kelt el, a Toronto Raptors csapott le rá, míg Cartert 5-ként vitte el a Golden State Warriors. Az más kérdés, hogy a két játékos játékjoga aztán helyet cserélt, így egymás csapatában kezdhették meg NBA-karrierjüket és léphettek a sztárság útjára. Shammond Williams viszont lecsúszott a 34. helyre, ahol a Chicgo Bulls tartott rá igényt. Williams talán jobban járt volna, ha 1 évvel korábban jön ki a draftra.

Mindent összevetve azt lehet elmondani, hogy Carterékben meg lett volna a potenciál ahhoz, hogy NCAA-bajnokok legyenek, azonban ez két, egymást követő évben is meghiúsult. Sőt, mi több, Carter az NBA-ben sem tudott eddig a bajnoki gyűrű közelébe férkőzni, pedig tudása erre predesztinálná. Fénykorán már rég túl van, így abban reménykedhet ő és a szurkolói, hogy valahol, egy bajnokesélyes csapatban értékes veteránként számítanak majd rá és végre eléri úti célját az egykori Air Canada.

Az 1995-ös McDonald's All-American zsákolóverseny:

Carter legszebb egyetemi mozdulatai:

Carter Top 10 egyetemi zsákolása:

Vince Carter 21 pontja a '97-es NCAA-elődöntőben az Arizona ellen:

Vince Carter 21 pontja a '98-as NCAA-elődöntőben a Utah ellen:

2009-ben rendezett North Carolina öregdiák meccs:


Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus