BSEgyütt 15.rész
Annyira szerettem a karácsonyi húzásokat! Sajnos, mikor az ember profinak áll, ez a szokás a ködbe vész. Éppen ért kellemes meglepetésként a hír, hogy a Csajoknál ez a hagyomány él és virul. Hurrá! Könnyes szemmel tódultak elő emlékeim porlepte polcairól megboldogult ifjúságom csapatkarijainak legjobban várt pillanatai...
A kedvencem az utolsó Tungsramos (bizony, "tojáshéjas" Olvasóim volt anno, még az előző században egy újpesti székhelyű csapat) évemben megtartott buli, ahol T. Krisztiánt -egy finn felmenőkkel bíró- nagydarab centersrácot húztam. Abban az évben metszettük meg a kertünkben álló több száz éves diófát. Édesapám lefűrészelt egy masszív rönköt, amibe egy jól irányzott és kellően határozott suhintással belevágta a szerszámboltban beszerzett fejszét. Elfajzott kreativitásomat átkozva, válogatott szitkozódások közepette drága Anyukám cirka 2 és fél óra alatt csillogó csomagolópapír alá rejtette a cuccost. Egy sodronykötél füllel felszerelt klasszik, fröccsöntött műanyag "bevásárlózsákba" emeltem bele, a heresérv veszélyét kockáztatva...
Óriási egóm tömjénezése miatt nem hallgathatom el, hogy orbitális sikerem volt. Be kell valljam, itt a Lányoknál is ez a cél! Ráadásul két csapatnál vagyok érdekelt, hiszen a felnőttek mellett a juniorok is "becéduláztak". Áldom ügyes kezemet, mert sikerült két karizmatikus Hölgyet húznom, így valódi ötlet-arzenál áll rendelkezésemre. Sorjáznak a tervek, gondolatok, ám észnél kell lennem! Mégis csak női csapatról van szó (még akkor is, ha egyikük sem az a "ma született bárány" típus...) és ezt még pikánsabbá teszi a tény, hogy én vagyok az edző...
Ettől függetlenül ragaszkodom a minél ötletesebb, minél egyénibb, egyedibb és kreatívabb formációhoz. Természetesen elhessegetek minden olyan -soviniszta csávók esetében normál- ötletet, ami egy Hölgy esetében bántó lehet. Igazság szerint már beszereztem mindent, kínosan ügyelve a megfelelő egyensúlyra, mert nem akarnék felületet adni a "nézd csak, látod ő ilyet kapott, ő meg csak olyat" típusú susmogásoknak. Ilyenkor veszem hasznát háromgyermekes apuka énemnek, ahol professzionális szintre fejlesztettem a patikamérlegen kicentizett, végletekig igazságosan elosztott ajik megfelelő használatát!
A BSE Karácsonyig azonban még komoly derbik vannak hátra. Egészen pontosan már csak egy. A zalaegerszegi túrát kipipálhatjuk. Megállapíthattuk, hogy továbbra sem hozták közelebb Zala megyénk székhelyét a "Nagyfaluig". Viszont általános elképedésünkre megállapíthattuk, hogy buszunk képes a már-már emberi ésszel felfoghatatlan 100km/h sebességre. Sőt, akár hosszú kilométereken keresztül tudja azt tartani. Köszönjük neked Kicsi Drájvör, minden sofőrök legtökösebbje!
Maga a derbi elfogadható volt. Örömmel tölt el, hogy emberfogás ellen jó néhányszor fűztük be a filmet. Nem is maradt más eszköze Szikének, mint a zóna. Ott már nem volt vetítés. Lelassultunk, túlmatekoztuk, eltötymörögtük. Kár érte, több volt benne. Mostani hangulatomban nincs kedvem jobban elemezni, nyekeregni. Kikaptunk, leginkább azért mert jelen állapotunkban képtelenek vagyunk ötvenegynéhány pontnál többet szerezni. Így rohadt macerás nyerni, már az is kész csoda, hogy végjátékig jutottunk több csapattal szemben (49 Baján, 55-55 a Fradi és a Cegléd, 56 legutóbb) ...
Egymás között megvallva, örülök a szünetnek, ami most következik. Fel lehet tölteni az aksikat, kényeztetni az érzékszerveket és ízlelőbimbókat. Le lehet lassítani, elmélázni, eltöprengeni, újratervezni. A Csajokra is ráfér mindez, meggyőződésem. Családoznak, pasiznak, bariznak, bejgliznek és bebombáznak néhány korsó gyerekpezsgőt! A korosztályos válogatottak büszkén repesztenek a két ünnep között. De mindezek előtt vasárnap irány Győr, ahol egy Euroliga reprezentáns ellenfél otthonában adhatjuk újabb tanújelét fejlődésünknek!
Szép napot!
Artúr