BSEgyütt 16.rész

Sziasztok! Tavaly óta nem találkoztunk, így a legfontosabb mondat, ami idekívánkozik:

BOLDOG 2012-t MINDENKINEK!!!

Hol is kezdjem? Illetve egészen pontosan, hol is folytassam? A téli szünetben foghíjas kerettel készültünk napi két mozgással. Mivel a Tinibubik legjobbjai (Dia, Fanni, Sonja, Juli, Pipi és Panka) büszkén képviselték klubunkat a korosztályos válogatottakban, a Nagylyányok közül sokan a munka/tanulás/sérülés Bermuda háromszögben vesztek el, igazán "változatos" kerettel készültünk a januári folytatásra. Az egy dolog, hogy lehetőséget adtam Sarah-nak, Vickynek és Krisztinek a Nagyokkal edzésre. Pikánssá két ellenkező nemű, középkorú úriember(?) szerepvállalása tette ezt a néhány napot. A záró edzésen például előfordult az a furcsaság is, hogy a létszám 30%-a jelentős arc és lábszárszőrrel bírt, büdöset izzadt és technikai szünetben nem vette igénybe a wc-deszkát a fáradt olaj ürítéshez...

Ezúton is köszönöm Bokorarc (Rádonyi Kristóf) és Mr.Elegancia (Faragó András) aktív szerepvállalását, nekik is nagy szerepük van abban, hogy az év első összecsapásán közel álltunk az országos szenzációhoz. Sajnos azonban "csak" közel. Javíthatatlan optimista révén komolyan hittem győzelmünkben, már napokkal a feldobás előtt. Ez az érzés egyre erősebbé vált, ahogy teltek a percek. A Pécs fogcsikorgatva futott az eredmény után az első félidőben. A szezon messze legjobb első húsz percét produkáltunk, szellemes, vagány, önzetlen támadójátékkal, hátul fegyelmezett és akaratos védekezéssel párosítva. Minden pályára lépő Hölgyem aktív szerepet vállalt a csapatmunkában. Közülük is külön dicséretet érdemel a Móni-Klári-Dia trió, akik a csereként beszállva mutatták meg (28 pont, 12/20-as mezőnymutatóval), hogy miért fontosabb sok esetben a kispadról érkező plusz erő, mint a kezdők teljesítménye...

A második etapban begyújtotta a rakétákat minden idők egyik legjobb magyarországi légiósa, Allie Quigley. Olyan bemutatót rendezett, ami hihetetlenül ritka a honi csarnokokban. Meglehet perverz amit írok, de nagyon büszke vagyok a Lányokra, hogy ekkora erőbedobásra kellett őt késztetnünk. Szó sem volt "pihengetünk a sereghajtó ellen" típusú sztárfellépésről! Mivel Dodóval (20p., 4-4 gp. és lp., 26VAL) képtelenek voltak mit kezdeni és Andi is belelendült rendkívül izgalmasan alakult a végjáték. Ki tudja mi lett volna, ha 3:22-vel a vége előtt 62-66-nál úgy ítélik meg -az egyébként kifogástalanul közreműködő- játékvezetők, hogy Viki szerzett labdájánál már megtörtént a labdabirtoklás, ezáltal két büntetőhöz juttatva minket, oldalbedobás helyett...

Ez van, így alakult, filozofálgatni kár. Megyünk tovább, jön a Vasas vasárnap. Nagyon elégedett vagyok a Csajok hozzáállásával, egymáshoz való viszonyával. Andi csatasorbaállásával nyugalom költözött a parkettára. Mindenki számára üdvözítő ez a felállás (talán csak én szipogok, hogy nem lesz kivel "matekoznom" a meccs közben, így újra csak a magányos fel-alá ballagás és a motyogós-fortyogás marad...:) ). Van egy olyan egyéniség a pályán/öltözőben, akinek respektje van mind csapaton belül, mind a bíróknál. A Lányok versenyhelyzetként élik meg a szituációt, gyakorlatilag hétről-hétre 15-en küzdenek a hétvégi keretbe történő bekerülésért. És ez jó. Eszméletlenül jó. Amellett, hogy a saját teljesítményük javul, akaratlanul is húzzák a másikat. Ezt hívják a szakzsargonban "egészséges versenyszellemnek"...

Az az igazság, hogy ily hosszú, hallgatással telt hetek után hosszú bekezdésekben tudnék még írni a BSE háza táján történtekről, de muszáj meghúznom egy határt, mert még megijedtek a Háború és Béke újkori átiratától...

Szép napot!

Artúr


Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus