BSEgyütt 18.rész
Egy örök dilemmával kezdeném. Minden héten azon töprengek milyen hangulatú, stílusú és főképp mondanivalójú "gyöngyszemmel" rukkoljak elő. Az élet általános igazságain/igazságtalanságain morfondírozzak, azok miértjeit kutatva? "Neveljem" a kosárlabda-társadalom arra fogékony rétegét, szakmai és lelki összefüggéseket boncolgatva? Vagy csak szimplán maradjak az aktuális hét történéseinek bemutatásánál, amolyan "Lássuk mi történt a Major-villában legutóbbi bejelentkezésünk óta!" jelleggel?
Ez csak fokozódik, mikor a szeretett csapat jól teljesít, sőt győzedelmeskedik! Na, ekkor legyen az emberfia informatív, elgondolkodtató, de mégse törjön a jó öreg Dosztojevszkij mester babérjaira, -legalábbis a terjedelmet illetően- ha azt szeretné, hogy végigolvassák irományát. Most eljött a "csábító kánaán": nyertünk és olyan dolgokat láttam, amiket érdemesnek tartanék az "agyátformáláshoz". Tudjátok mit?! Franc essen az egészbe! Belevágok, azt csak lesz valami a végén...
Már a főpróba alakalmával éreztem, ez az "elindulunk felfelé" hete lehet. A "B" csoportos derbin olyan jeleket láttam, amik hiányoztak az utóbbi időben. Harcosság, összeszedettség, tudatosság, ravaszság. És csapatmunka. Idegenben voltunk képesek felállni mínusz 13-as félidő után, egy kifejezetten szervezett, jó szerkezetű Kecskemét ellen. Sonja újra faktor volt (12 pont, 6 lepattanó), Juli dupla-duplával jelentkezett (10p., 13lp.), míg Kriszti kifejezetten biztatóan szállt be a kispadról (6pont, +5-ös +/- mutató). A végére hagytam Diát, akiről nem egyszerű kimérten nyilatkoznom. Az utóbbi hetekben sorjáznak a remek performanszok a részéről (pl. 16p. Szekszárdon), ám amit itt varázsolt az bámulatos: 19p., 7-7 lp. és kiharcolt, 5 szl. és 4 gp. 26-os VAL-ért. A közelgő, élet-halál junior selejtező előtt biztató volt az összkép...
Az még arrébb van, ám egy jeles dátum már a múlté. "Ketteske" születésnapja az. Január 28, 19.41. Sokan kérdezték a meccs után, hogy miért nem fülig érő vigyorral vonulok fel-alá, begyűjtve a gratulációkat. Pláne én, aki imádja, ha róla szólnak a hírek?! Mert ez a játékosok pillanata, válaszoltam. Amellett szilárdan tartom, hogy ilyen játékkal és eredménnyel kellett volna már korábban is kirukkolnunk közvetlen riválisaink ellen (tehát az első három-négy csapat kivételével a többiek...). Természetesen ez lehet egy szükségszerűen végigjárandó, kicsit hosszabb folyamat állomása, mikor először találkozik a lehetőség és a teljesítmény. Azt gondolom nem földtől elrugaszkodott elvárás részemről, ha a bajnokság hátralévő részében ez lesz az alap szint, bárki legyen is az ellen.
Ez volt az első olyan alkalom, amikor az egyéni felelősségvállalás mértéke elérte azt a szintet, amitől a csapat sikerrel szerepelt. Nem véletlenül szajkózom úton-útfélen, az egyes játékosok (egytől egyig, legyen szó 30 vagy 2 és fél perces emberről) felelősségét. Ha mindenki bepakolja a közösbe a saját részét, akkor ilyen és ehhez hasonló délutánok várnak ránk. Így történt a Diósgyőr ellen. Minden pályára lépő piros-fehér harcos becsülettel küzdött és szerzett pontot. 119-es csapat VAL-t szorgoskodtunk össze, ami szezoncsúcs! Olyan hőfokon égtünk és koncentrációval rukkoltunk elő, amit nagyon rég óta vártam már a Lányoktól. És lehet, telhetetlen vagyok, de még ez sem volt több egy erős 60-65% összteljesítménynél...
Most fújunk egy hosszabbat, előbb a korosztályos válogatottak hétvégéje következik: Vivi az U20, Dia-Sonja-Fanni trió U18, míg Panka és Pipi az U16-os piros-fehér-zöld mezbe bújik bele büszkén. A Nagylányoknak lesz két könnyedebb átmozgatás a MK meccs után, némi röplabda és floorball kombóval megspékelve. Aztán jövő héttel gőzerővel, feltöltődve kezdjük a felkészülést az alapszakasz hajrájára. Négy győzelem a cél...
Szép napot!
Artúr