BSEgyütt 25.rész
A nagy kaland véget ért. Pedig még csak most kezdődött el. Alig néhány hónapja még a majori porban rótták a köröket a Lányok. Erre, tessék, szombaton lefújták az utolsó meccset. Úgy érzem magam, mint a gyermekeim szokták a Vidámparkban. Fogy az idő, a zseton, de ők még játszanának. Még, lécci, még, ne legyen vége! Csak egy kicsit..
Nincs tovább. Most "üresség" van. Egy hosszú menetelés után, teljesítve a távot. Megérkeztünk. Még képtelen vagyok a helyén kezelni az eredményt. A sikert. Igen, a sikert. Való igaz, nem kapunk fényesen csillogó érmeket, cizellált oklevelet sem, de számunkra hatalmas dolog ez a 9. hely. Együtt küzdöttünk, szenvedtünk, nevettünk érte...
Ki gondolta volna? Hitte volna bárki is? Őszintén, a kincstári optimizmuson túl. Minden annyira képlékeny volt elmúlt nyáron. Bizonytalan jövőkép, tapasztalatlan vezető edző, szétszéledő felnőtt játékosok. Ebből kellett főzni. Jamie Oliver is elégedetten csettintene a végeredményt látva...
Hihetetlenül büszke vagyok a Hölgyekre. Végig harcoltak, küzdöttek egy rendkívül kalandos szezont. Talán nem túlzás a "kisebbfajta csoda" sportszakzsargoni szlenget emlegetnem ezzel kapcsolatban. Biztató, lelkesen végigdolgozott nyári alapozást követően egy brutális pofonba szaladtunk bele az idénynyitón (Sopron, 25-101). Utána még hat vereség zsinórban, mire végre megszületett az első siker (BEAC), majd egy újabb nyeretlenségi sorozat (9 meccs)...
Az alapszakasz végjátékát azzal a tudattal kezdtük, hogy szükség van még egy győzelemre, különben az utolsó helyen kezdjük a rájátszás idegőrlő csatáit. Jöttek a nyerhetőnek tűnő meccsek, de végül a lehető legfilmesebben kicentizve a záró fordulóban sikerült két vállra fektetni a Ceglédet (3-19). Utólag elmondható erről a szakaszról, hogy ennyi időre volt szükség az összecsiszolódásra, a szerepek, felelősségek letisztázására...
Mert a sportolói lét legfontosabb állomása, a rájátszás! És "ebben a műfajban" szenzációsat virítottak a Lányok. Két olyan gárdát gyűrtünk le a két győzelemig tartó párharcok során, amely előttünk végzett a tabellán, ráadásul légiósokkal volt teletűzdelve a játékoskerete. Minden szónál többet elmond a csapat mentális tartásáról és formájáról a tény, mind a Ceglédet, mind a Diósgyőrt saját csarnokában győztük le a mindent eldöntő harmadik mérkőzésen...
Szóval, a 2011/2012-es bajnoki évad hivatalosan befejeződött. Bajnoki aranyérmes a Győr (akiknek ezúton is szívből gratulálok), 9. a BSE. A blogom negyedszázados. Tervezem, hogy az uborkaszezonban is be-be pötyögök néhány "gyöngyszemet"...
BSE-s Nagylányok és Tinibubik, nagyon szépen köszönöm egész éves munkátokat, erőfeszítéseiteket. Erre a szezonra örökké emlékezni fogok, javarészt Nektek köszönhetően!
Szép napot!
Artúr