BSEgyütt 3.rész
Mielőtt belekezdenék a heti történések leírásába, engedjetek meg egy rövid kitérőt. Néhány órával ezelőtt, egy éjjeli focimeccs közvetítésére készülődtem, mikor értesültem arról a megdöbbentő hírről, hogy Orosz Benő meghalt. Mélységesen elszomorodtam és ürességet éreztem. Aztán rájöttem milyen hálás lehetek mindennek és mindenkinek, hogy érezhetek, nevethetek, bánkódhatok, fájhatok, bolondozhatok. Boldog lehetek, hogy vannak akik szeretnek és vannak akiket szerethetek. Az élet rövid, meg kell ragadni minden pillanatát, mert semmire sincs garancia...
Elhatároztam, a mostani bejegyzés első sorait az ő emlékének ajánlom. Nyugodj békében, Barátom!
Szóval, a Hölgyek. A junior csapattal remek kis edzőmeccset játszottunk a bajnoki címvédő Fradival. Ízelítőt kaptunk abból a keménységből, amit szoknunk és alkalmaznunk kell, ha valóban a végső fináléba kerülés a cél. Márpedig az. Ugye, Lyányok?!
Nem mehetek el szó nélkül Barbi, a Cserfes Balos teljesítménye mellett. Oroszlánként harcolt, dobott egy rakás pontot, kapkodta a lepattanókat, sokszor állította megoldhatatlan feladat elé a zöld-fehér centereket, pedig náluk olyan egyéniségek játszottak, mint Barnai Judie, aki az U18-as válogatott egyik alappillére. Rendkívül büszke vagyok rá, de volt egy pillanat ami szíven vágott. Időkérésre ballagtak felém az enyémek. Mint mindig, most is pacsival vártam őket. Leültek, hogy meghallgassák aktuális okosságaimat, ám elakadt a szavam, ugyanis azt láttam, hogy Barbi pityereg. Egy olyan napon, amikor magasan a mezőny egyik legkiválóbb játékát mutatja be! Való igaz, nem sokkal azelőtt hagyott ki két dobást, de kit érdekel??? Csak az hibázik, aki vállalkozik!! Ezt elmondtam neki is, de éreztem még sok-sok edzést el kel töltenünk együtt mire "kiirtom" a lelkéből azokat a sérüléseket, amiket eddig ejtettek rajta.
(Hangosan gondolkodom...miért van az, hogy nálunk -tisztelet a kivételnek- képtelenek az edzők (pedagógusok, szülők) őszintén, az adott pillanatban pozitív visszajelzést adni. Miért kell, akár egyetlen félmondattal egy egész karrierre (életre) hatást gyakorló, örökké fájdalmas sebet okozni?! Ez valamiféle elfojtás eredménye, mert maga ez edző (tanár, szülő) sincs tisztában a szavak, gesztusok erejével? Esetleg tudatosan fogja vissza a dicséretet, mondván nehogy már elbízza magát az a büdös kölök? De tudjuk, már az is késő, ha akár a félidőig vár a dicsérettel! Ha az a cél (és mi más lehetne??), hogy egészséges (most a lelki téren főleg...), kiegyensúlyozott, saját magát feltétlenül szerető, önbizalomtól duzzadó, vagány, ám a közösség érdekeit tűzön vízen át betartó ifjú embereket-sportolókat neveljünk, akkor kutyakötelességünk támogatni a srácokat, szavakkal, testbeszéddel, folyamatosan! Éppen ennek (tudatos vagy tudatlan) elmulasztása miatt néhány "nevelőt" örömmel megkergetnék egy jó kemény palacsintasütővel...)
Érződik, közeledik a bajnoki rajt. Növekszik a feszültség, lassan fogy a centi. Erre rátettem egy lapáttal: szántszándékkal nem kötöttem le edzőmérkőzést, labdaéhséget okozva ezzel nekik. Edzéseken, egymás között folyamatos versenyhelyzetet igyekszem teremteni. Minden gyakorlat-feladat-verseny tétre megy. Ebben a Lányok maximálisan partnerek. Egy jellemző szituáció ennek alátámasztására: 3-3, magas kettő-kettő, kemény kiváltással a centervédőtől. Ez még rendben is van, na de mit lehet akkor mondani, mikor az azonos csapatban lévő Hebrencs Terminátor-Szende Gyilkos duó a másik fején teszteli a sajátja keménységét? Úgy gondolom büszkén mondhatom, a Lányokat nem kell 100%-os erőbedobásra noszogatni. Az eredmény egy Dia névre hallgató Egyszarvú és egy eltúlzott smink-reklám modell becsületére váló árnyalat Móni jobb szemén...
Délelőttönként javában zajlik az egyéni képzés. Ezek egy negyed részt "figyelj a csuklódra, nyújtsd ki a térded és hasonló sablonok" három negyed részt pedig 60 perces szemlélet, önértékelési és önbizalom erősítő, terápiás foglalkozások Artúr Doki vezetésével. Szabad a pálya, jöhet bárki. Szerencsére sokan vállalják a "terápiát". Már most látok biztató jeleket. Nem úgy, mint a hét Káosz Kapitány által uralt edzés gyakorlatánál! Húú, az kemény volt! 5-5, létszámfölény, üldöző védővel. Három csapat és jobbra-balra röpködő labdák, végtagok és "bocsika" sikolyok! Ott éreztem, hogy nem létező hajam egy árnyalattal őszebbre váltott a fejbőröm alatt. Sebaj, azon még dolgozunk!
Szép napot!
Artúr