BSEgyütt 8.rész

Mikor felnéztem a Lauber Dezső csarnok plafonjára, odafordultam Andihoz: "Mondd csak azokból a zászlókból mennyi a"tiéd"?- kérdeztem. Mire Ő: "Hmm, lássuk csak! Ott, a baloldaliak közül az a három.. ott jobbra a szélső négy..azaz három és ott középen még az a fényes."- válaszolta. Nyolc. Értitek, 8 aranyérem. Köszönöm szépen, nekem még gombócból is sok lenne. Bár, egy nyolcas grillázst Daubner módra talán...

Mondtam is neki, ha nem Ő kapja a legnagyobb tapsot a bemutatásnál, levonulunk. Nem kellett. A pécsi "Ezerfejű" nem az a hálátlan, elfelejtős fajta. Talán a Quigley-s résznél volt akkora ováció még. Apropó Allie. Megnyugodhat, az idei Pécs is masszív banda lesz. Ezt saját bőrünkön tapasztalhattuk. Gyorsak, agresszívak, összeszedettek. Csalóka a végeredmény. Továbbra is rejtély a férfi kosárlabdán szocializálódott szürke állományomnak, hogy miképpen lehet több, mint 30 pontos különbség két csapat között, ahol a vesztes fél egálra hozza a szerzett/eladott és a fault/kiharcolt fault arányt?? Emellett pedig 92%-kal dobja a büntetőket...

Ki érti ezt?! Persze, most sarkítok picit, mert a 22%-os mezőny no comment kategória illetve a dupla annyi baranyai lepattanót sem a"szél fújta" a lőlapra. Mindezek ellenére a zóna védekezésünk az első félidőben igazán remek volt, nehéz perceket okozva Zseljkoéknak. Továbbra is kulcskérdésnek érzem -a jobb helyzetkihasználás mellett- a megszerzett labdákból történő megindulásokat, mert abszurd, hogy 23(!!!) szerzett labda mellett írd és mondd KETTŐ pontot tudtunk dobni leindításból. De sebaj, ez már a múlt. Tekintsünk a jövőbe, mert az igazi szezon alig 24 óra múlva veszi kezdetét a Vasas pályán...

Nem érzek különösebb izgalmat, inkább hálát, amiért lehetőségem adatik a piros-fehér Hölgykoszorút vezetni. A "Négy Nagy" ellen ugyanúgy, mint a "Szomszéd Rivális" ellen. Igyekszem nem érzékelni a sokszor feszült részleteket a két egyesület történetével kapcsolatban. Ál-naívnak tűnnék, ha bárgyú mosollyal hirdetném, hogy "Buda Női Kosárcsapatai Békében Éljetek", hiszen ebben a "zászlóhajkurászó", az egyre fogyó és egyre kevésbé sport orientált gyermekekért folyó iszapbirkózásban csoda, ha nem gyújtják fel egymás sportcsarnokát az acsarkodó felek. De akkor is a rendelkezésemre álló eszközeimmel mindent elkövetek, hogy a lehető legkulturáltabb viszony jellemezze a két klub kapcsolatát. A kölcsönös tisztelet az alap. Még akkor is, ha tudom a közös Karácsonyi buli messze még...

Addig is vissza a jelenbe! A "B" csoportban vitézkedő csapat kiváló meccsen van túl a Fradi ellenében. A Lányok egyre inkább ráéreznek arra, mit is jelent kihozni a rendelkezésre álló játékidőből a legtöbbet. A 30-35 perces monstre-bevetéseknek leáldozott, itt az idő a maximális erőbedobással lenyomott 12-15 esetleg 22-26 perceknek. Most a legtöbb a 28 volt, de még a tizenegyedik játékosom is kapott 8 percet. Éltek vele a Csajok! Nem volt üresjárat, alibi, elcsalt sprint. Pörögtünk, mint a benzinszállító kamiont hajkurászó mérgezett motoregerek! 14 támadó lepattanó, 25 szerzett, 26 büntető és 75 mezőnykísérlet. A vereségünknek két oka volt: Izsák Judit és Kárász Linda rutinja/tudása/összeszokottsága valamint a gyatra dobószázalék. Viszont nem lesz mindig így! Az idő nekünk dolgozik. Rettentően örülök, hogy ilyen szintű csapatokkal és egyéniségekkel találkozhatnak Kiscsikóim, mint a Ferencváros. Tőlük lehet élesben ellesni olyan dolgokat, amiket sulykolunk napról napra...

Szép napot!

Artúr


Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus