Csapatlesen - Pécs 2010

Mindenesetre a - szerződéssel már rendelkező és az abban csak reménykedő - játékosok rendületlenül edzettek az elmúlt hetekben, és azt gondolhatnánk, felkészülten várják az idény kezdetét. Nos, ez a megállapítás részben igaz is. Nyilván, bő másfél hónapnyi gyakorlás még senkinek sem vált kárára, ugyanakkor két, nagyon fontos tényezőt szem előtt kell tartani a csapat helyzetének és kilátásainak megítélésekor. Egyrészt a keret jelentősen megfiatalodott az elmúlt évekhez képest (beleértve a "csikócsapatos" tavalyit is), másrészt pedig még az utolsó pillanatban is történtek változások, hiszen két játékos elhagyta az "edzőtábort" (Gina Palusná, Sam Quigley), helyettük egy játékos érkezett (Stephanie Murhpy), egy pedig még itt sincs (Allie Quigley). Márpedig a kosárlabda összehangolt mozgást igénylő csapatjáték, és nem túl szerencsés, ha az öltöző úgy fest, mint egy galambház.

Tegyük fel, hogy a klubvezetés által "rutinfeladatnak" ítélt villámigazolások gond nélkül lezajlanak a pénteki nap folyamán, és valóban az a keret léphet pályára, mely együtt edzett csütörtökön este a Lauber Dezső Sportcsarnokban. A nem helyi érdekű vasutasok és még sok más ember - köztük pécsi szurkolók - számára is érdemes egy kicsit közelebbről megismerkedni azokkal a lányokkal, akik október másodikán fekete-fehér mezben futnak ki a Vasas-Csata ellen.

Az első számú irányítót nem nagyon kell bemutatni a honi női kosárlabdáért rajongók számára, hiszen Török Szilvia sokunk jó ismerőse lehet a válogatottból és különböző csapatokból - Magyarországon legutóbb éppen Pécsett pattogtatott. A szőke hajú játékmester számára nem sikerült túl jól a tavalyi szezon, hiszen súlyos sérüléséből lábadozott, melyet lassan maga mögött tudhat, s rutinjával sokat segíthet társainak. Mögötte elvileg Czirják Noémi következne, ám a tavaly még az Euroligában is bemutatkozó ifjú reménység áttette székhelyét Diósgyőrbe, így egy másik ifjonc, Csutorás Fanni lesz az (egyik) csereirányító. Az ő agilis játékával eddig a hazai bajnokikon ismerkedhetett meg leginkább a nagyérdemű, s határozottan van benne fantázia, igaz, tanulnia is van mit még.

Hátvédposzton valószínűleg elég egyértelmű lesz Djokics mester választása, hiszen ha nehézségek árán is, de sikerült megtartani a klub legnagyobb ígéretét, Raksányi Krisztinát. A minap húsz esztendőssé cseperedő ifjú hölgyre (hogy repül az idő!) óriási teher nehezedik majd, hiszen gyakorlatilag minden nagyobb név kikopott előle, és egyértelműen tőle várja el mindenki, hogy vezéregyéniség legyen. Ennyi idősen ez nem lesz sétagalopp, viszont a biztató jeleket nem volt nehéz észrevenni a felkészülési időszakban, és ez alatt nem kizárólag az új frizurát és jelentős súlyvesztést kell érteni, a pályán való "jelenléte" is jócskán változott a korábbiakhoz képest. Az ő cseréje az a Pénzes Kinga lehet, aki a korosztályos csapatokban már játszott a szerb edző kezei alatt, viszont az elmúlt néhány évben felhagyott a versenyszerű kosárlabdázással, és most próbálkozik a visszatéréssel. Ez többféleképpen elsülhet, az amúgy inkább irányító-féleségnek biztosan szüksége lesz néhány hónapra, mire visszazökken a régi kerékvágásba, még annak ellenére is, hogy a kondícióját remekül felhozta, mielőtt egyáltalán játékra jelentkezett volna.

Bedobóként Sarok Nikolett lépett elő a cserepadról. Az ő játékára mindig is inkább a harcosság és kemény védekezés volt jellemző, bár az előző idényben megmutatta néhányszor, hogy a sok gyakorlás nem múlt el nyomtalanul, és külső dobásai komoly veszélyt jelenthetnek, ha szabadon hagyják. Lendületes betöréseivel képes megbontani az ellenfél védelmét, így repertoárja meglehetősen szélesnek mondható. Nála inkább az a kérdés, hogy milyen arányban fog helyes döntést hozni éles helyzetekben. Laczi Edit, a friss szerzemény komoly erősítést jelenthet hármason, viszont neki még szüksége lesz némi időre, hogy az előző szezonját tönkretevő sérülését végleg maga mögött tudhassa. Ha teljesen felépül, jelentősen bővülhet az edzői stáb taktikai repertoárja, hiszen a pécsi nevelésű Sarok más posztokon is (elsősorban kettesen) képes jól teljesíteni.

Az egyelőre virtuális kezdőben erőcsatárként egy új igazolás, a bosnyák Aida Pilav szerepelhet majd. A 190 cm magas, vékony testalkatú, ám szívósnak tűnő, huszonnégy éves, válogatott játékos sokat még nem bizonyíthatott új csapatában, de a mozgásán látszik, hogy képzett, harcos sportoló, aki nem megy a szomszédba egy kis fineszért. Szorosan a sarkában nyomul az a Horváth Lilla, aki - annak ellenére, hogy soproni nevelés - nagyon sok pécsi szurkoló szívébe lopta be magát az elmúlt két évben csupaszív játékával, és kiemelkedő anticipációs készségével. Lili, ahogy barátai becézik, akaratos, céltudatos habitusából fakadóan biztosan meg fog küzdeni minden egyes játékpercért, ha már - kissé kényszerből - feljebb tolták hármasból, így ez a poszt ebből a szempontból is érdekesnek ígérkezik.

A tömeg és a magasság úgy hiányzik belső posztokon Mecsekalján, mint egy falat kenyér, s Palusná távozása csak még súlyosabbá tette a helyzetet, így Stephanie Murphy érkezése valóságos megváltással ér fel. A mindössze huszonegy éves amerikai nemcsak külsejével és mozgásával tett jó benyomást, hanem a Göcsej kupán nyújtott ponterős játékával is. Az biztos, hogy eltart egy darabig, míg megtanulja a különböző védezés- és támadásbeli variációkat, de az már most is látható, hogy ügyesen használja fizikai adottságait. Igaz, az is, hogy a Pécs várhatóan rohanós játéka nem igazán fog ízleni neki, alkatából kifolyólag a pozíciós játék jobban feküdne neki. A cserepadról az a Szamosi Amadea válthatja, akit óriási tehetségnek tartanak a szakértők. A centerjáték sokszor legalább annyira szellemi tevékenység, mint fizikai, és Szamosinak még van mit fejlődnie mindkét téren, ugyanakkor a "gól" tagadhatatlanul benne van a játékában. A klub nehéz helyzete talán számára kínálja a legnagyobb lehetőséget, hiszen minden bizonnyal jóval több játékpercet kap majd, mint amennyit ennyi idősen remélhetne egy ilyen szintű csapatban.

Hogy meglegyen a tizenkettes keret, szóljunk egy-két méltató szót arról a játékosról, aki ugyan még meg (pontosabban vissza) sem érkezett az Egyesült Államokból, mégis sokan (az ország pécsi "fele") repesve várják jöttét, míg a többiek (gyakorlatilag a teljes NB1-es mezőny edzőstül) inkább abban reménykednek, bár eltévedne a járata útba Magyarország felé. Igen, ő Allie Quigley, a vajkezű bedobó, aki idén sokat adhat vissza abból Djokicséknak, amit az elmúlt két évben kapott tőlük, hiszen teljesen átformálták a játékát, és Európa-szerte ismert játékost faragtak belőle. Amint megérkezik (a klub állítása szerint ez vasárnap megtörténik), várhatóan elfoglalja helyét a kezdőben hármas poszton, s akkor Sarok Nikolett szinte biztosan lejjebb megy eggyel. Végül, de nem utolsó sorban Balla Dorottyával válik teljessé a keret, aki a csupa "alig huszonéves" közt is a fiatalságot képviseli a maga tizenhét évével. Többek szerint nagyobb fantázia van benne, mint a nővérében, most itt a lehetőség, hogy bizonyítson.

Zseljko Djokics és Imreh Ajtony nemes, de nehéz feladatot vállalt akkor, amikor arra szerződött, hogy ezt a társaságot gardírozza az első osztályban. Az előre borítékolható, hogy nem is annyira a nagy nevek, mint inkább a rutin lesz a legnagyobb hiányzó a csapatból, amit csakis kitartó, rendszeres, konzekvens munkával lehet hellyel-közzel pótolni. Ehhez pedig idő kell. Nos, ezt most megkapták azzal, hogy egyáltalán elindulhatnak a bajnokságban, a többi már rajtuk, és némiképp a szerencsén múlik. A Sopronnak és a Győrnek idén valószínűleg nem lesznek ellenfelei a szó elmúlt években megszokott értelmében, de a többiekkel izgalmas, ki-ki meccseket fognak vívni. Meglepő lenne, ha az első hatba nem kerülnének be a végelszámolásnál, a magam részéről - problémák ide-oda - az első négybe várom őket.