Egy ötödik hely, és ami mögötte van
Az ötödik helyen zárt U18-as női válogatottunk a múlt héten, Miskolcon rendezett B-divíziós Európa-bajnokságon. Azok után, hogy tavaly az 1994-es korosztály legjobbjai az U16-os B-divíziós Eb-ről feljutottak a szövetség abban a titkolt, vagy nem is titkolt céllal jelentkezett megrendezni e tornát, hogy a jórészt arra a csapatra épülő együttes hazai környezetben a fináléba bejutva feljusson, s jövőre már az A-divízióban szerepeljen. Ez nem sikerült, a torna mégis rengeteg tanulságot hozott
A torna előtt lányaink két A-divíziós csapat a cseh és a román válogatott otthonában játszottak felkészülési mérkőzést. A legjobbak között végül 9. helyen záró csehektől az egyik meccsen csupán hosszabbításban kaptak ki lányaink, Romániában pedig nyertek - igaz ezeken a meccseken nem volt tét...Egyébként az A-divízióan a négy közé a belga, a francia, a spanyol és a svéd válogatott jutott be, s a fináléban Belgium szinte feltörölte a parkettát a franciákkal,s 77-49-re nyert - de ez csak egy újabb adalék az erőviszonyok átrendeződésére. A mi B-divíziós 5. helyünk pedig a kontinensen a 21. pozíciót jelenti.
Végig követve a tornát, megállapítható, hogy válogatottunk szerkezetével nem volt gond, voltak 190 centi körüli magas játékosaink, 185 cm körüli bedobóink, valamint alacsony mezőnyembereink egyaránt. Konta Gyula szövetségi edző, s stábja tehát - ha úgy látta jónak - tudta különböző szerkezetekben játszatni a csapatot. A szakvezetés próbált is élni ezzel a fegyverrel, s volt, amikor kifejezetten jól sült el, máskor viszont nem igazán jött be.
Együttesünk a torna leggyengébb csapata, a svájci ellen kezdett, majd a Konta Gyula szövetségi edző által is esélyesnek tartott,a tavalyi A-divíziós U16-os Eb-n bronzérmet szerző, végső győztes horvát együttes volt a következő ellenfél. A helvétek fölényes legyőzése nem tekinthető mérvadónak, a horvátok elleni meccs viszont már rávilágított bizonyos gyengeségekre. Egy sorozat második összecsapásán azért 18 éves sportolók esetében nem valószínű, hogy .fizikailag elfáradtak volna a játékosok. Itt inkább a kiélezett helyetek kezeléséről,elviseléséről szólt a történet: lányaink 30 perc kifejezetten jó játéka után a negyedik negyednek 6 pontos vezetéssel vágtak neki, ám a záró szakaszt a teljes dekoncentráltság, a kapkodás jellemezte a mieink részéről. A negyedik negyedet 21-4-re a meccset 60-49-re vesztette el a csapat.
Ez a sokkoló módon elveszített mérkőzés a portugálok elleni teljesítményre is alaposan kihatott. Addigra már biztos volt, hogy az eredményt viszi magával a két együttes a középszakasz-csoportba.
A hatalmas tét szinte agyonnyomta lányainkat. Lányaink szinte végig erőlködve, görcsösen játszottak, képtelenek voltak kihasználni a jelentős magassági fölényüket, többek között mert 25 labdát eladtak. A portugál játékosok dinamika, robbanékonyság tekintetében messze felülmúlták fiataljainkat. Némi szerencsével, a végjátékban a portugálok kapkodásának és egy-két remek egyéni extrának köszönhetően az utolsó percben sikerült a sírból visszahozva a meccset fordítani, s 48-46-ra nyerni.
Az ilyen vesztett helyzetből kiharcolt sikerek természetesen feldobnak egy társaságot. A pihenőnap utána középszakaszt remek teljesítménnyel kezdték lányaink, egy az első félidőben szédületes dobóformát mutató, remek szerkezetű német együttes ellen. Ez volt az egyetlen olyan meccs, amelyen - ahhoz képest, hogy idehaza mennyire meghatározók e keret tagjai - csapat szinten talán a valós tudásának leginkább megfelelően teljesített a válogatott. Nem kevesebb, mint öt játékos dobott tíz pont fölött, több olyan játékos is felnőtt a feladathoz, akiktől addig is többet vártunk, s akiknek a jó játékuk láttán reménykedni lehetett, elkapják a fonalat, s igazán "beindul" a válogatott.
Ehhez képest jött a kiábrándító következő összecsapás az addig veretlen fehérorosz csapat elleni találkozó. Nyoma sem volt a németek elleni ötletes, szellemes játéknak, a nyugodtabb fehérorosz válogatott jelentős előnyre tett szert, lányainknál pedig a csapatjáték helyett az egyéni erőlködés dominált.
Szünet után aztán alacsonyabb szerkezetre álltak át lányaink, s ez fényesen bevált: egy 16-0-s rohammal fordított, de ezzel el is lőtte a puskaporát csapatunk,a folytatásban ismét az első félidő kilátástalan játékát hozták játékosaink. A bolgárok elleni, tét nélküli meccset nyögvenyelősen hozták a lányok.
Így érkeztünk el a lettek elleni negyeddöntőhöz. A korábban oly szeszélyes csapat ezúttal egy meccsen belül mutatta meg szebbik, s - mondjuk így - kevésbé szép arcát. A kezdő ötös igazi álomjátékkal indította a meccset, és a régi diósgyőri idők hangulatát idéző, „táblás” ház előtt lejátszott találkozón állva hagyta ellenfelét. Aztán az első szakasz hajrájában megint jött egy szerkezetváltás, és valami megtört. A lettek magukra találtak, a mi csapatunk pedig egész egyszerűen szétesett. Csúnya, nagyon egyoldalú játékot láthatott a miskolci aréna telt házas közönsége, és talán még élmény is lett volna a lettek örömjátékát nézni, ha nem a mi darabjaira eső válogatottunk asszisztált volna hozzá...
Eldőlt, nem került csapatunk a négy közé, álom maradt a feljutás. A két következő meccset megnyerte a csapat, a fehéroroszokat is sikerült simán két vállra fektetni - amikor nem volt tét...
Összességében már a B-divíziós válogatottakban szereplő játékosok többsége is jobb, mi több sokkal jobb fizikai alapokkal rendelkezik, mint a mi fiataljaink. Sokkal jobb koordináltabb a mozgásuk, dinamikusabbak, robbanékonyabbak lányainknál.
A miskolci szervezés magas szintű, kitűnő volt, ám ezzel együtt az sem zárható ki teljesen, hogy a hazai környezet az esetleges feljutás a remény szintjén azért csak-csak megfogalmazott vágya az amúgy is meglévő teljesítménykényszeren túl plusz lelki terhet rakott néhány játékosra.
Végignézve a kontinensviadalt, érdemes röviden értékelni játékosaink teljesítményét statisztikai átlagaik tükrében - a mezszámok növekedésének sorrendjében:
4 Czirják Noémi (5,6 pont, 2,8 gólpassz, 2,2 lepattanó, 3,1 eladott, 1,2 szerzett labda): Minden magyar játékost beleértve a posztjához képest fizikai képességeit tekintve a nemzetközi szintet leginkább "megütő" tagja a csapatnak. Ha kicsivel lezserebben, játékosabban kosarazna, s bátrabban vállalkozna rögtönzésekre, improvizatív megoldásokra, azaz több kreativitással kosarazna, nemzetközi szintű irányító lehetne.
5 Koch Dóra (4,5 pont, 1,9 lepattanó, 2 gólpassz, 1,6 eladott, 0,8 szerzett labda, tripla: 8/20, 40%) Amellett, hogy remek csuklója van, vagány, jó versenyző, kiélezett helyzetekben nemegyszer tudott lendíteni a csapaton jól időzített hárompontosaival. Inkább a hátvéd, azaz kettes poszton volt hasznos, mint egyesben, azaz irányítóban. Ahhoz, hogy "vajkeze" érvényesülhessen, jelenleg ki kell szolgálni, ám ha lábmunkája javul, védekezésben is hatékonyabb lesz, és saját magának is könnyebben teremthet helyzeteket.
6 Miháczi Diána (1 pont, 1,6 lepattanó, 1,2 eladott, 1 szerzett labda) Kevés lehetőséget kapott, hazai szinten posztja egyik legjobbja, s azért került be a válogatottba, de a 170 centis magasság mellé jóval több fizikai erőre, dinamikára lenne szüksége. ahhoz, hogy nemzetközi szinten is igazán hatékony legyen. Ki kell emelni, hogy annak ellenére, hogy alacsony, kifejezetten jó érzékkel ment a lepattanókért, szabad labdákért.
7 Licskai Zsófia (3,8 pont, 3,9 lepattanó, mezőnyből: 10/30 33,3% , tripla: 2/4 50% ) Nem a fehérorosz, a horvát vagy a lett centerek voltak a legnagyobb ellenfelei, hanem - Licskai Zsófia, azaz saját maga. A németek elleni remeklését (12 pont 11 lepattanó) sajnos nem követte hasonló folytatás. Felnőtt szinten is bajnoknak mondhatja magát, de a korosztályos válogatottban meg kell szoknia, hogy egészen más a soproni csapat robogó szekerén utazni, mint mondjuk a nemzeti együttes esetleg gödörbe kerülő szekerét kihúzni onnan. Mivel nem, vagy csak ritkán tudta legyőzni önmagát, a torna vége felé már kevesebb lehetőséget kapott.
8 Barnai Judit (6,8 pont, 6,2 lepattanó, 26/47 55,3% mezőnyből, 1,1 blokk) Képtelen "közepesen" játszani, s már az éppen aktuális mérkőzés elején kiderül, hogy éppen milyen napja van, ha jó,akkor megállíthatatlan. Remek felépítésű középjátékos, a szereléseknél egészen kivételes ütemérzékről tett tanubizonyságot. Kiváló palánk alatti kosaras lehet belőle, ha majd lábon felgyorsul, dinamikusabb, ruganyosabb lesz.
9 Csutorás Fanni (2,4 pont, 2 lepattanó, mezőnyből: 5/25 20%) Túl sok lehetőséget nem kapott, ám amikor fent volt a pályán, bátran vállalkozott, igaz nem túl hatékonyan. Remek mozgáskészségű, dinamikus, de még elég szertelen kosaras, hajlamos "túlpörögni". Balszerencsés volt, mert azt követően, hogy a tornán a legjobbját nyújtotta, s mire talán igazán belejöhetett volna a játékba, megsérült.
10 Fuisz Viktória (2,6 pont, 2,8lepattanó, 1,3 gólpassz, mezőnyből: 8/17 47%, tripla: 3/5 60%) Fokozatosan harcolt ki magának több és több játékpercet. Remek keze van, triplái volt, hogy lökést adtak a csapatnak. A jó keze miatt több ízben a végjátékokban is pályán volt, akkor azonban sajnos már nem mert vállalkozni. Magasságához képest erős, masszív alkata sokat segített a lepattanók megszerzésében, ugyanakkor sokkal hatékonyabb lehetne lényegesen jobb lábmunkával, dinamikával.
11 Szabó Fanni (14,2 pont, 5,2 lepattanó, 2,7 gólpassz, 2,8 eladott, 3,2 szerzett labda, mezőnyből: 48/117 41%, tripla:7/29 24% )Nemcsak csapatunk, hanem talán az egész B-divíziós mezőny legmagasabb játékintelligenciával rendelkező játékosa. Remek a helyzetkiválasztási képessége, emellett kiváló versenyzői adottságokkal rendelkezik. Messze ő töltötte a legtöbb időt a pályán csapatunkból így időnként a fáradtság miatt hullámvölgybe került. A közeljövő magyar női kosárlabdázásának egyik legnagyobb ígérete.
12 Hegedűs Janka (8,2 pont, 5,4 lepattanó, 1,2 gólpassz, 2,1 eladott labda, mezőnyből: 33/82 40,2%) Csapatunk meghatározó játékosa volt a hármas poszton. Ha kiszolgálták, tiszta helyzeteit aránylag jó százalékkal értékesítette, ám ha fizikálisan, erőben, gyorsaságban, robbanékonyságban előrelép, akkor a saját magának kialakított helyzeteit is hatékonyabban fejezheti be. Hajlamos kapkodni, s ez eladott labdákban nyilvánul meg, de hosszabb távon, ha hiányosságait leküzdi, hármas poszton megoldást jelenthet.
13 Vukov Szonja (1,2 pont, 1,4 lepattanó, 1,8 eladott labda, mezőnyből: 5/31 16,1%) Hasonlóan Licskai Zsófihoz, ő is leginkább önmagával küzdött...Csupán egy-egy apró felvillanás erejéig tudta megmutatni, mire is lenne képes, pedig a BSE-ben már neki is van némi A-csoportos tapaszatalata. Sokkal több van benne, ám amellett, hogy fel kellene gyorsuljon, a hármas poszthoz, elsősorban önmagát kell legyőznie.
14 Pap Regina (4,3 pont, 1,9 lepattanó, mezőnyből:16/36, 44,4%) Őserő, de még "nyers" ,kiforratlan. 186 centjével játszik a palánk alatt, e poszthoz képest igen dinamikusan. A korosztályos országos döntőn szinte minden egyéni díjat "vitt".... Kérdés, vajon felnőtt szinten e magassággal nem lenne hatékonyabb - robbanékonysága, ereje meglenne hozzá - hármas poszton? Ahhoz viszont rengeteg és igen alapos technikai képzés kellene, hogy többször, bátrabban le merje ütni a labdát, s hogy a kombinatív játékban is jobban részt vehessen, és ne csak közvetlen közelről legyen eredményes.
Szamosi Amadea (14,2 pont, 7,8 lepattanó, 1,4 gólpassz, mezőnyből: 53/103 51,5%, büntetőből: 23/42, 52,4%) A 190 centis magasságához képest roppant robbanékony, energikus játékos. Harcos, jó szellemű kosaras, és a jórészt betörésekre épülő játékával a vele azonos magasságú, vagy nála magasabb centerek ellen jobban "élt", mint az alacsonyabb, de lábbal vele a lépést tartani képes védőkkel. Az ilyen szituációknál a pozíciójáték célravezetőbb lett volna, de ennek felismerésére még sem ő, sem a csapat nem volt elég érett. Az egyik legnagyobb center reménység, bár alkata alapján felnőtt szinten leginkább a négyes lehet a posztja. Büntetőzésben pontosabbnak kell lennie.
Zárszóként annyit, hogy nem sikerült a feljutás, U18-as csapatunk jövőre is B.divíziós lesz. A jövő évi viadal, rendezzék bárhol is, bizonyos szempontból vízválasztó is lehet e korosztálynak.A most Miskolcon szerepelt 12-es keretből csupán négy játékos, Czirják, Koch, Licskai és Fuisz "öregszik ki" a korosztályból. Tavaly a '94-esek az U16-ban feljutottak, s a mostani U16-osok az A-divízióban szerepelhetnek. A jövő évi U18-as tornán tehát a tavaly feljutó társaság felmérheti, riválisaihoz képest mennyit fejlődött két esztendő alatt...
Forrás: 1.kép: kosarsport.hu, 2.,3.,4. kép: Boon.hu,