Honti Kata naplója - 1. rész

Nem szoktam órákat ücsörögni a számítógép mellett, de a kapcsolattartás miatt a kint korábbinál jóval több időt töltök majd a gépem közelében. Remélem, szép számmal olvassák majd itt, amire magam is kíváncsi vagyok, hogy milyen is lesz majd a légiós élet spanyol földön.

Jelen pillanatban azonban még itthon vagyok, szeptember 4-én utazom majd ki. Persze lassan közeleg az utazás időpontja, ráadásul a Valencia erőnléti edzőjétől egy igen részletes edzéstervet kaptam, s az abban foglaltak alapján edzek. Bár az eredeti tervem az volt, hogy a soproni csapat néhány edzésén ia részt veszek a kiutazás előtt, a program jellege ezt nem tette lehetővé, így egyedül készülök. Ennek van jó, s rossz oldala egyaránt. A jó az, hogy magam osztom be az időmet, rugalmas, akkor edzem, amikor kedvem van. A program viszont az első, rávezető hét után igen kemény, megterhelő, és néha bizony jó lenne egy-két társ, akik biztatnak, így könnyebben átlendülnék a nehezebb, fárasztóbb időszakokon.

Azért mielőtt elutazom, próbálok találkozni a kedves ismerőseimmel, barátaimmal, s a lányokkal a csapatból

Klubszinten egy nagyon sikeres szezont magam mögött hagyva távozom, kupagyőztesek lettünk, és egy sokáig emlékezetes döntő sorozatban null-kettőről kétszer is Pécsett nyerve a bajnoki címet is megszereztük. Megvallom, jóval könnyebb szívvel vágok így bele a légiós életbe, mintha egy rossz sikertelen évad után kellene. Ami fájó pont volt, az az, hogy a válogatottal, egy a csoportmeccseken nyújtott helyenként kifejezetten jó játék után a németek elleni páros mérkőzésen nem sikerült kivívni az Európa-bajnoki szereplést.

Ami az új csapatomat, a Valenciát illeti, sok-sok igen neves játékossal játszom majd együtt, korábbi soproni edzőm, Nata, azaz Natalia Hejková irányításával. Az ausztrál Laureen Jackson és a belga Ann Wauters két világklasszis, két olyan center, akiket a női kosárlabdát ismerőknek nem nagyon kell bemutatni. A másik két fiatalabb középjátékos is meghatározó játékos hazája válogatottjában, Sancho Lyttle a spanyolban, Isabelle Yacoubou pedig a franciában. Ellene játszottam már, többek között a 2006-os soproni U20-as Eb-n, s az nekem kedvesebb emlék, megvertük őket - most majd együtt játszunk. Bedobó poszton a cseh Jana Veselá is egy ismert, s elismert, neves játékos, ellene is többször játszottam, főleg amikor még Brnóban kosarazott. Másik bedobónk, az amerikai Maya Moore, aki 22 éves, és kint hatalmas tehetségnek tartják. A külső posztokon két spanyol válogatott játékos, Palau és Dominguez lesz a társam, úgyhogy igen jó játékosok közé kerülök, de most még inkább az foglalkoztat, hogy minél jobb fizikai állapotban kerüljek ki.

Az Euroligában nagyon örülök neki, hogy Győrben kezdünk, biztos vagyok benne, hogy Sopronból sokan átjönnek majd megnézni, s az is jó, hogy a kiutazás után már aránylag hamar újra találkozhatom az itthoniakkal. A csoportunk egyébként rettenetes erős, de talán nem is baj ez. Úgy érzem egy ilyen kerettel senkitől nincs félnivalónk, ugyanakkor ha hamar találkozunk olyan remek, szintén a Final Four-ra esélyes riválisokkal mondjuk, mint a Galatasaray, vagy a Jeka, az idejében rávilágíthat gyenge pontjainkra, s arra, miben kell javulni, előrelépni.

Egyelőre most ennyit innen Sopronból, legközelebb majd már Valenciából jelentkezem, addig is kellemes nyarat, nyaralást a kezdo5.hu olvasóinak.

Képek: hirek.animare.hu, hirekma.hu, nemzetisport.hu

Fotó(slide): kisalfold.hu