Honti Kata naplója - 7
Nagyon boldogan, de legalább annyira fáradtan is köszöntöm a kezdo5.hu olvasóit. Friss, pár napos Euroliga-győztesként azt gondolom az örömöm érthető. A fáradtság pedig annak tudható be. hogy a vasárnap esti döntő után, meglehetősen kalandos úton csak kedden délután tértem vissza Valenciába.
Órákat vártunk a zürichi reptéren, még jó, hogy nyertünk, feldobott hangulatban könnyebben viseltük a várakozást. Este jött a hír: egy barcelonai járatra van tizenöt hely. A küldöttségünk a vezetőséggel és a stáb tagjaival együtt közel harminc fős, úgy döntöttek, a játékosok és edzők mindenképpen menjenek. Amikor indultunk beszállni, akkor derült ki, hogy a tizenöt hely az csak tizenegy... Egyeztettünk, s arra jutottunk, akiknek sürgős - így Ann, azaz belga játékosunk, Wauters, akinek kisgyereke van, vagy az erőnléti edzőnk, aki reggel iskolában tanít, megy a barcelonai járattal, ahonnan busszal térnek haza. Négyen, Veselá, Palau, Murphy és én Zürichben éjszakáztunk. Másnap reggel indulva, Róma érintésével kedden délután tértünk vissza Valenciába.
Amióta nem jelentkeztem, ért egy kellemetlen meglepetés bennünket, elbuktuk a Királynő Kupát, Vajda Nusi csapatával a Salamancával, az Euroliga tavalyi győztesével szemben. A Salamanca szinte nekünk ugrott a kupadöntőn, gondolva talán az egyetlen esélye, hogy trófeát nyerjen. Erre nem voltunk felkészülve, nem tudtunk felpörögni, senkinek nem ment a játék. Hogy nem játszottam, azért esett rosszul, mert annak a hétnek az elején játszott bajnoki meccs megmutatta, jó formában vagyok. Talán meg lehetett volna próbálni, lehet tudtam volna kis lendületet adni a csapatnak.
Ami az Euroligát, a Final8-et illeti, felkészülésünket egyértelműen az első ellenfélre, a Jekatyerinburgra hegyeztük ki, tudtuk, ha azt a meccset megnyerjük, nagyot léphetünk a cél elérése felé. A felkészülés remekül sikerült, végig simán vezetve nyertünk. Stábunk persze már készült a másik két riválisból. A Szpartakot a hajrában fektettük két vállra egy szerintem nagyon jó meccsen. Ezen az estén játszották a másik csoprtban a török csúcsderbit, a Galatasaray-Fenerbahce meccset. Mivel másnap az első meccset játszottuk, délben, a szakvezetés arra kért minket, ne menjünk ki a meccsre, pihenjünk. A csúcsrangadót így szállodai szobáikban, tévén néztük, de még úgy is félelmetes volt... Görögtűz, meggyulladt a parketta, verekedés, rohamrendőrök... Kosárlabda mérkőzésen ilyet még nem láttam, jobb is, hogy nem mehettem ki. A kint tartózkodó magyar sportvezetők, menedzserek is azt mondták, szinte féltek.
Az utolsó csoprtmeccsen, a krakkóiak ellen már úgy játszottunk, hogy tudtuk: döntősök vagyunk. Felszabadultan kosaraztunk, és mi, kevesebbet szereplő játékosok is sokat játszottunk, nagyon élveztem, remekül éreztem magam a pályán.
A másik ágról az előzetes várakozásokhoz képest nagy meglepetésre, de a pályán nyújtottak alapján teljesen megérdemelten a másik spanyol csapat, a madridi Rivas Ecopolis jutott a döntőbe. Láttuk, mennyire jól, szervezetten, pontosan játszik a másik spanyol csapat, éppen ezért, bár a szezon során háromszor is megvertük őket, tartottunk a meccstől. Nem is alaptalanul, ellenünk messze most játszottak a legjobban, nagyon kemény harc árán sikerült legyőzni őket. Persze az Euroliga-győzelmet nem adják ingyen. Teljesítettük, amiért Isztambulba mentünk azaz megnyertük az Euroligát. Különböző fórumokon rengeteg gratulációt kaptam,, amit ezúton is köszönök, mindenkinek.
Kaptam még egy egészen különleges, nekem nagyon kedves és borzasztóan jól eső telefonhívást is Béres Timitől, aki pár éve a francia Valenciennes játékosaként már nyert Euroligát. Mint második, ezt a sikert elérő magyar játékost, köszöntött a "klubban"- nagyon kedves gondolat, hívás volt tőle.
Ami még hátravan a szezonból, az a spanyol bajnoki rájátszás - négy csapattal. Az elődöntőben éppen az Euroliga döntőjében legyőzött Rivas Ecopolis ellen játszunk, két győzelemig, tehát az Euroliga döntő lesz a spanyol bajnoki elődöntő...
Fotó, Slide: www.fibaeurope.com