Interjú az EB MVP-jével

Megérkezett Sopronba a holnapi Uniqa Euroleasng elleni női Euroliga találkozóra az orosz Nagyezsda Orenburg együttese, s soraiban a nyári Európa-bajnokság legértékesebb játékosának (MVP) választott Jelena Danyilocskina. A csapat szakvezetője a kedd esti edzés előtt engedélyezte, hogy váltsunk pár szót az amúgy igen csinos klasszissal.

- Csak kosaraztál, vagy más sportágakat is kipróbáltál?

- Csak a kosárlabdával foglalkoztam, nyolc évesen kezdtem.

- A szüleid is játszottak?

- Édesapám kosarazott,de csak iskolai szinten, nem volt profi kosaras.

- Utólag is gratulálunk a remek Európa-bajnoki szereplésedhez. Meglepett, hogy te kaptad az MVP-címet?

- Köszönöm szépen, be kell valljam, nagyon meglepődtem, hogy én kaptam ezt az elismerést. Amúgy az MVP cím nekem már csak egy ráadás volt, a legfontosabb, hogy az orosz válogatottal sikerült megnyerni az Európa-bajnokságot. Nekem ez azért is marad különösen emlékezetes, mert ez volt az első aranyérmem, trófeám a felnőtt válogatott játékosaként.

-Tavaly is ott voltál a válogatottban a nagyon rosszul sikerült csehországi világbajnokságon, ahol csak a 7. helyen végeztetek. Mi történt ott, s mi azóta az orosz válogatott csapatnál, hogy a nyilván nagy csalódást jelentő szereplés után úgy talpra tudott állni a nemzeti együttes, hogy simán nyerte az Eb-t?

- Az egy érdekes történet volt. Egészen a fehéroroszok elleni negyeddöntőig semmi gond nem volt, minden ellenfelet, köztük a brazil és a spanyol válogatottat is biztosan győztük le. Nem tudom, mi történhetett a fehérorosz csapat elleni negyeddöntőn, de tény: ellenfelünknek nem volt veszítenivalója, jól kezdett, mi pedig végig hátrányban voltunk, és ahogy futottunk az eredmény után, idegesebbek ettünk, kapkodni kezdtünk, semmi nem sikerült. Utána a hozzánk hasonlóan csalódott, a négy közé szintén nem jutó ausztráloktól is kikaptunk, majd Koreát ugyan megvertük, de két vereséggel hetedikek lettünk. A világbajnokság után váltás volt a válogatott edzői posztján, s odahaza „leírtak” néhány idősebb játékost. A kapitány ennek ellenére bízott bennük, újra behívta őket, ők pedig Lengyelországban nagyon „odatették”magukat.

- Úgy persze könnyű nekik, ha ennyi segítség érkezik egy fiatalabb játékostól, azaz tőled, akinek a remeklésére azért nem nagyon lehetett számítani...

- Az igaz, hogy nem igazán volt tőlem kiugró teljesítmény várható, de talán éppen azért ment jól nekem, mert az ellenfeleink inkább az amúgy szintén igen jó teljesítményt nyújtó rutinosabb játékosainkra koncentráltak. Rám talán kevésbé figyeltek, számítottak, én pedig próbáltam élni a lehetőséggel. Annyi még megjegyeznék, hogy a világbajnoksággal éppen ellentétes utat jártunk be az Eb-n. A csoportmeccseken azért még nem igazán ment a játék, de az egyenes kieséses szakaszra nagyon egységesek lettünk, összeállt a védekezés, és minden meccset meggyőző fölénnyel, biztosan nyertünk.

- Klubszinten még nem hagytad el a hazádat, játszottál a Dinamo, aztán a kevésbé ismert BC, majd a CSZKA Moszkva csapataiban. Utána viszont – relatíve – kisebb csapatokhoz mentél, mint a Csevakata Vologda, vagy most a Nagyezsda Orenburg. Külföldre, például Amerikába, a WNBA-be sosem vágytál?

- Jól érzem magam Oroszországban, és a kisebb csapatoknál is vannak, lehetnek szép, nagy célok, a Vologdával azért jól szerepeltünk az Európa-kupában. Most pedig - bár még nem nagyon játszottunk együtt – szeretnénk minél tovább menetelni az Euroligában. Sajnos nem kezdtünk jól, úgy kaptunk ki a Schio-tól, hogy három negyedet megnyertünk, de volt egy katasztrofális tíz percünk. A WNBA-be, bár rendszeresen hívnak, nem igazán vágyom, nem fog meg a meccsek és az egész liga körüli nagy felhajtás.

- Ha már a célokat említetted, mit szeretnél elérni a közeljövőben a kosárlabdában?

- Klubszinten,mint már említettem, jó lenne minél messzebb jutni az Euroligában, de természetesen kicsit távolabbra tekintve szeretnék először is bekerülni az orosz női válogatott olimpiai csapatba, és ha már sikerül eljutnom a londoni játékokra, akkor jó minden vágyam, hogy onnan éremmel, s lehetőleg minél fényesebbel térjek haza.

- Zárszóként megtudhatnánk, mit csinál a szabad idejében a legutóbbi Európa-bajnokság legértékesebb játékosa?

- Abban a kevésben, ami van? Nos szeretek főzőcskézni odahaza, bár e tekintetben nem túl bő még a repertoár, leveseket szoktam készíteni, meg tésztákat, makarónit, spagettit. Emellett, ha van egy kis időm, a barátaimmal szívesen beülök egy-egy filmet megnézni egy moziba.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus