"Lélekelemzés" egy kupadöntő ürügyén
Győrben védte meg Magyar Kupa elsőségét az Uniqa Euroeleasing Sopron. Ennek kapcsán talán kissé fellengzős az első szó, mégis egy olyan elemzéssel próbálunk összefüggéseket keresni a soproni sikerben, amely valahol lélektani okokra vezethető vissza.
A Sopron - Zalaegerszeg elődöntő után Székely Norbert "telibe trafálta" a fináléra vonatkozó prognózisának azon részét, miszerint a döntőben a győrieken is lesz nyomás. Persze ha valaki, ő tudta, miről beszél, hiszen korábban nyert már a Pécs ellen döntőt Pécsett, s vesztett Sopronban, tehát pontosan tisztában van vele, hiába áll adott esetben hatalmas közönség a pályaválasztó mögött, a hazai környezet akár hátrány is lehet...Mint volt a győriek esetében is szombaton - de persze nem csak ezért maradt alul Fűzy Ákos együttese. Megvan mindennek a logikus magyarázata, s megpróbáljuk feltárni ezen okokat.
Ezek előtt csak annyit hadd jegyezzünk meg, bár a feltevés utópisztikus, azért érdekes lett volna, ha a Győri másféle, a terhet a játékosok válláról levevő, kissé elterelő kommunikációs stratégiával vág neki a döntőnek. Magyarán azért nem kizárt, hogy kissé más lett volna a játék képe a kupadöntőn, ha mondjuk a győriek a számukra történelmi tettet jelentő döntőbe jutás kapcsán azt hangsúlyozzák ki, hogy a fináléba jutással, már történelmet irt az UNI Seat. Ezek után a döntőben már minden játékperc ajándék, ki kell élvezniük a lányoknak...Nos, a győriek, hazai környezetben - amúgy tökéletesen érthető módon - nem akartak megállni félúton, kimondva bevallva, szerették volna otthon tartani a trófeát - és játékosainak többségét agyonnyomta a Székely által jelzett tét.
Ha most ki akarjuk bontani, miért is volt lélektanilag tökéletesen érthető, logikus ami történt, ahhoz azért tisztázni kell: egy egymérkőzéses kupadöntő az a sport(ág)on belül egy egészen egyedi, különleges műfaj. Egy bajnoki meccs, playoff találkozó elvesztése után jön a következő meccs, lehet javítani. A kupadöntőben ilyen nincs s a kupában csak a győztest jegyzik, ott nem szabad hibázni...Éppen ezért speciális pszichés helyzet kupadöntőben játszani.
Edzéseken lehet gyakorolni emberfogást, zónát, letámadást, pick and roll-t, dobóedzéseken a triplákat, tehát sokmindent lehet szimulálni - kupadöntőt nem! Kupadöntőre "edzeni" lényegében kupadöntőkkel lehet, magyarán egy kupadöntőn rengeteget jelent a korábban ilyen mérkőzéseken szerzett tapasztalat - s az ilyen tapasztalattal rendelkező játékosok tekintetében pedig sokkal jobban állt a Sopron.
A győri csapatban a kupafinálé "puskaporát" igazán csak Nagy-Bujdosó Nóra szagolta közelről, neki tehát volt ilyen jellegű tapasztalata. Ő azonban mégsem tudott vezéregyénisége lenni csapatának, pedig a győriek ezt remélték tőle, különösen az elődöntőbeli remeklése után. Csakhogy ő Pécsett olyan csapatban játszott amelyben a szekeret Iványi Dalma, Vajda Anna, valamint a most a soproni oldalon is vezérré előlépő Fegyverneky Zsófia húzta - ő azért inkább utazott ezen a szekéren... És az "utas" státusból bizony nem egyszerű előlépni a vezetői, vezéregyéniségi posztra - nem is sikerült a győri csapatkapitánynak. Ami a többi győri kulcsembert illeti, Iva Ciglart szinte sokkolta, hogy első két-három bejátszását elvitték a soproniak, messze nem tudta azt a játékot nyújtani, amit néhány Euroliga-meccsen, nem tudott ritmust, fazont adni az UNI Seat játékának. Az amerikai center, Quanitra Hollingsworth fizikailag kiemelkedett ugyan a mezőnyből, ám ezt nem igazán tudta érvényre juttatni. Igaz ugyan, hogy megszerzett 15 lepattanót, ami 11 pontja mellé mindenképpen elismerésre méltó dupla-duplát jelentett neki, ám a kritikus, kiélezett helyzetekben rendre megremegett a keze. Az utolsó esélyt a felzárkózásra éppen az ő "jóvoltából" szalasztotta el a győri együttes. Egy sportszerűtlen hiba után kihagyta a büntetőket, majd a győri következő támadás végén a lepattanónál beütötte ötödik hibáját - ekkor szállt el végképp a hazai esély. Rasheed Rita látva rutinosabb csapattársai vergődését bátortalanul, félénken, igen játszott, nyoma sem volt az évad során többször látott energikus, kosárratörő kosarazásának. Hiába no, ez mégiscsak döntő.
Simon Zsófia egy külön történet. Fűzy Ákos a többiekből hiányzó győztes karakternek nevezte a hátvédet, aki méltán került be az All Star csapatba. Döntős rutinja neki sincs, viszont a jelek szerint olyan ritka erényekkel rendelkezik, amelyekkel ez a döntős tapasztalat bizonyos fokig kompenzálható. Ezen erények pedig a bátorság, a vagányság. Nem neki kellett volna mégis ő lépett elő önbizalomtól duzzadó, ponterős határozott játékával vezéregyéniséggé. Mivel érdemi, igazi követői nem voltak, alulmaradt a Győr.
Ami a soproniakat illeti, érintőlegesen már szóltunk Fegyverneky Zsófiáról, a döntő legjobbjáról. Pécsett is vezéregyéniség volt, Sopronban is az lett. Persze Simonnal ellentétben ő nem maradt egyedül, hiszen Horti Dóra és az első félidőben még bizonytalan Olekszandra Kuraszova személyében két szintén több korábbi döntőben meghatározó játékosként szereplő "szárnysegédje" is volt. Fűrész Dia pedig, aki immáron első számú játékmesterré lépett elő Sopronban abszolút felnőtt a feladathoz. Igaz, hogy ő még nem vezéregyéniség, hanem egyelőre inkább "utas" a soproni szekéren, viszont Iva Ciglar kikapcsolásával jelentős szerepet játszott az újabb soproni kupagyőzelemben.
Székely Norbertnek az elődöntő utáni nyilatkozatával kezdtük kis eszmefuttatásunkat. Zárásként ide visszakanyarodva annyit hadd jegyezzünk meg: önmagához, játékosállományának erejéhez képest sokkal többet nyújtott a Sopron ellen az elődöntőben, mint a Győr a döntőben. Érthető - az egerszegieken nem volt nyomás...
Fotó: kisalfold.hu