Lemaradás fizikai és mentális téren

- Az 1984-85-ös, majd a 86-87-es korosztály válogatottja még ott volt Európa közvetlen élvonalában, azóta viszont szinte folyamatos a visszaesés. Az a két évjárat volt kiugró, vagy azóta tényleg ennyire visszaesett a színvonal?

- Mivel a jelenlegi felnőtt válogatott gerincét is éppen e két korosztályos válogatottból kikerült játékosok adják, s az azokban szereplő játékosok azért klubszinten már sok mindent elértek,nyugodtan mondhatjuk, hogy két kiugró "évfolyamról"van szó. Az előbbiben Fegyverneky Zsófi, Fűrész Dia, Nagy-Bujdosó Nóra, Vajda Nusi és Vida Panka szerepelt. Ebben a csapatban már benne volt Horti Dóra is a fiatalabbaktól. Rajta kívül Honti Kata és a sajnos újabban inkább sérült, mint egészséges Semsei Barbara lett válogatott. A későbbi korosztályok védelmében azért annyit el kell mondjak, hogy azóta több, a női kosárlabda térképen addig szinte fehér foltnak számító országban is igen magas szinten indult meg a képzés, gondolok itt elsősorban Svédországra, de említhetném egész Észak-Európát, és "nyomulnak" a hollandok is, U18-as csapatunk pedig csak szinte a sírból visszahozva a meccset tudta megverni Portugáliát. Tény, viszont az is, hogy amíg ezek az országok fejlesztettek, képeztek, addig mi egy helyben toporgunk, lemaradunk...

- Az előbb említett két évjárat, ha úgy tetszik, generáció felnőtt szinten sajnos szinte semmilyen jelentősebb eredményt nem ért el. Bár csak elméleti fejtegetés, de tegyük fel, ha mondjuk sikerülne kijutni a két év múlva rendezendő Eb-re, s ott egy jobb eredményt elérni a felnőtt válogatottnak, az mennyit dobhatna az utánpótlás helyzetén?

- A felnőtt válogatott van a kirakatban. Egy esetleges jó szereplésnek áttételes hatása lenne az utánpótlásban, biztos több kislány kezdene kosarazni. A korosztályos válogatottak eredményességét azonban közvetlenül nem befolyásolná. A kérdésben feltettnek a fordítottja viszont igaz lehet: ha folyamatosan jó, erős, a közvetlen európai élvonalhoz tartozó korosztályos válogatottjaink lennének, akkor elvileg többen oda kerülnének a felnőtt kerethez, nagyobb lenne a harc a csapatba kerülésért, szóval abból csak profitálna a felnőtt válogatott.

- Az előbb szó esett a helyben toporgásról,lemaradásról. A játék, vagy a képzés mely összetevőiben kezdünk lemaradni?

- Úgy gondolom, technikai képzettség terén, ha nem is vagyunk a legjobbak,de felvesszük a versenyt Európa legjobbjaival. Lemaradásról a játék két alapvető elemének tekintetében, fizikai, valamint mentális képességek terén beszélhetünk.

- Válasszuk külön a kettőt. Ha a fizikai képességeket nézzük, annak idején a sportpályafutását atlétaként kezdő, a kosárlabdával viszonylag későn megismerkedő Boksay Zsuzsa éppen atletikus képességei miatt lett a maga idejében Európa egyik legjobb játékosa. A maiak közül Honti Kata tornával kezdett, s a fizikumát mozgáskoordinációját tekintve ő is jóval átlagon felüli kosaras...Lehet, hogy más sportágakkal kellene kezdeni?

- Mindenekelőtt szögezzük le, hogy amikor a fizikai képességek terén meglévő lemaradásról beszéltem, nem a játékosok erőnlétére, kondicionális állapotára gondoltam. Amiben már a B-divízióban is érezhetően nálunk jóval kisebb tradíciókkal rendelkező országok fiataljai is jobbak a mi lányainknál, az a jobb mozgáskoordinációból eredően a sebesség, a dinamika, a robbanékonyság. Amiben először is előre kellene lépni az a kiválasztás, az ilyen tekintetben jó adottságú gyerekeknek a sportág felé való irányítása. Nálunk helyenként már olyan hét-nyolc éves korban kezdődik a sportágspecifikus képzés, amikor a technikai alapokat elkezdik tanítani a gyerekeknek. A jelek szerint azonban a képzés egy igen fontos szegmense, jelesül a jó, gazdaságos kosaras mozgás megtanítása, az atletikus, fizikai alapok megadása kimarad. Emiatt aztán szinte végig a szó szoros és átvitt értelmében is lépéshátrányban vannak fiataljaink. Annak idején a KSI-ben rendre remek adottságú játékosok kerültek ki. Szűkebb pátriámban, Pécsett pedig TÁSI néven működött a sportiskola. Az oda járó gyerekek alsó tagozatban, hattól tíz éves korukig az alapsportágakkal ismerkedtek, atletizáltak, úsztak, tornásztak. Amikor pedig ötödikbe, felső tagozatba kerültek, igen jó fizikai alapokkal választhattak sportágat. Egy biztos, az eddigi gyakorlaton változtatni kell, s egy országos szinten egységes szisztéma alapján kell megadni a fizikai alapokat.

- És a lelki tényezőkkel mi a helyzet?

- E vonatkozásban nagy varázslatokat nem lehet tenni, ugyanis az, hogy ki milyen versenyző, hogy éles téthelyzetben, nyomás alatt ki hogy teljesít, az jórészt ugyanúgy adottság, mint a magasság, vagy a szép kék szem. Van néhány gyakorlat, amelyek segítségével ugyan kis mértékben fejleszthető, de jelentős előrelépést itt is a hatékonyabb kiválasztással lehetne elérni.

- Lehet, nem nagyon van még egy ország a földön, ahol klubszinten is annyira fontos az utánpótlás versenyeken az eredményesség,mint nálunk, s talán jobban megbecsülik a korosztályos versenyeket nyerő edzőt, akinek csapatából egy-két élvonalbeli játékos kerül ki, mint azt, szakembert, aki talán nem, vagy keveset nyer,de nevel mondjuk hat-hét NB I-es és két válogatott játékost. Jól van ez így?

- Azért aki sok jól képzett játékost nevel, annak a csapata is ott van a legjobbak között. A korosztályos versenyeket látva mindig nagyon elszomorít, ha 12-14 éves korosztályban a magasabb lányokat beküldik a palánk alá, a kinevezett irányító pedig figurákat mond, mutat be. Ez annak a sajnálatos, az eredményesség hajszolásából kiinduló tendenciának a legbiztosabb jele, hogy utánpótlás szinten a játékosok képzése,nevelése helyett gyakran a felnőtt együtteseknél jellemző szakmai munka , azaz csapatépítés folyik. Pedig ebben a korban nem ez lenne a feladat. A magas játékosnak is meg kellene tanulni ügyesen labdát vezetni, és a technikát kellene csiszolni,minél nagyobb sebesség mellett elsajátíttatni, nem pedig mondjuk az edzésidők felét figurák gyakorlásával tölteni. Ebben a nagyon helytelen felfogásban ugyanúgy megvan a felelősségünk nekünk edzőknek, mint az eredményességet már utánpótlás szinten is minden elé helyező kluboknak, klubvezetőknek, szponzoroknak, sőt szülőknek. Ahhoz, hogy érdemi előrelépés történjen egy teljes körű szemléletváltásra lenne szükség.

- Ha valaki egy utánpótlás edző "zsebében turkál, azaz a fizetése felől érdeklődik, minden bizonnyal azt a feleletet kapja: az a legkevesebb...Ugyanakkor szakmai berkekben azt is hallani, hogy nem mindenhol a legjobb, legképzettebb, leginkább felkészült szakemberek egyengetik a gyermekek, fiatal tehetségek újtát...Összefügg a szakmai munka minősége azzal, hogy nincsenek igazán megbecsülve a fiatalokkal foglalkozó szakemberek?

- Tény, hogy nem igazán lehet ma arra egzisztenciát építeni, hogy valaki utánpótlás edző. Emiatt sajnos egyfajta kontraszelekció alakult ki. A legfelkészültebb szakemberek az élvonalbeli csapatok elvileg stabilabb megélhetést nyújtó kispadjára aspirálnak. Utánpótlás csapatok mellett dolgozni pedig, éppen a megbecsülés hiánya miatt nem ritkán nem mindig a legképzettebb szakemberek számára másod-,harmad-, vagy sokad állásban keresetkiegészítő tevékenység, sajnos helyenként az annak megfelelő hozzáállással. A társasági adónak a sportra fordításával kapcsolatos törvény elfogadásával reményeim szerint a képzésben, a nevelésben létrejöhet egy olyan feltételrendszer, amelyben már képzett szakemberek irányítása mellett igazán minőségi lehet a képzés,a nevelés. Közép és hosszabb távon pedig akár egy akadémiai rendszer, kosaras akadémiák felépítése lehet egy jó lehetőség, megoldás az előrelépéshez.

Képek: vb.sportklub.tv, kosarinfo.com, nemzetisport.hu

slide: telesport.hu