Vajda Anna naplója - 9. rész
A hét elején - azok után, hogy török csapata a Samsun novembere eleje s 10 vereség után a múlt hét végién újra győzött - hazatért Magyarországra Vajda Anna. A kitűnő, válogatott játékos hazatérésének okairól és a hogyan továbbról is beszélt
- Üdvözlünk újra itthon, mikor tértél haza?
- Köszönöm, kedden délután jöttem.
- Adódik a kérdés, miért?
- Elég összetett a történet. Az edzőnk kb. november elején elment, aki váltotta sajnos sem az edzéseken, sem pedig a mérkőzéseken nem tudott túl sokat hozzátenni. Nem volt túl színvonalas a szakmai munka, sorra vesztettük el a meccseket s ezen felül az anyagiak terén sem volt - finoman fogalmazva - minden rendben. Ez így együtt sok volt.
- Mennyivel - nem összegszerűen értem, hanem idő vonatkozásában - maradt el a klub a járandóságok kifizetésében?
- A novemberi fizetésemnek egy részét kaptam meg, azóta meg semmit. Azt azért szeretném leszögezni, hogy normális körülmények között, egy jó szakmai közegben az ember sokkal toleránsabb a csúszásokkal szemben, de ez így együtt... nagyon kemény időszakot élt meg az egész csapat...
- Ehhez képest az utolsó meccseteket megnyertétek...
- Azt a meccset megnyerni létkérdés volt. Ha elveszítjük, akkor a csapat kiesett volna az élvonalból. ezért is maradtam ott, annak ellenére, hogy ennek feltétele a mérkőzés előtti fizetés volt.
- Nem sportszerű a kérdés, de ha tudtad hogy hazajössz, miért volt mégis olyan fontos, vagy ahogyan fogalmaztál, létkérdés a számodra megnyerni ezt a meccset?
- Egyrészt, mert profi sportoló vagyok, és mint ilyen, teljesen mindegy, milyen körülmények között lépek pályára, győzni szeretnék és a legjobbat nyújtani. Másrészt nyilván nem hagyom cserben a csapattársakat és a vezetőket sem.
- Említetted a nem túl színvonalas szakmai munkát. Ehhez képest a statisztikáidat nézve úgy tűnik, kifejezetten jó formában vagy...
- Azt a rövid időszakot leszámítva, amikor sérült voltam, és azt a néhány mecset, amin ismeretlen okok miatt nem játszottam túl sokat, idén szerencsére a játékommal nem volt gond. És azért az edzéseken - akármilyenek is voltak - igyekeztem úgy dolgozni, hogy formában maradjak, tekintve, hogy magamnak dolgozom, nem az edzőért, vagy bárki másért, másnak.
- Hazatértél... Gondolom, egy az idén a miénknél azért valamivel, vagy talán jóval erősebb török bajnokságban az utóbbi hetekben rendszeresen dupla-dupla közelében teljesítő játékosra magyar csapatoknak is szükségük van, vagy lenne...
- Így van, szerencsére érdeklődőkben nincs hiány. amikor nem edzem, akkor szinte állandóan ott a telefon a fülemen egyeztetek, meghallgatom az érdeklődőket. Hamarosan eldöntöm, hol folytatom, nem szeretnék ezzel sokat vacakolni, már csak azért sem, mert jó enne minél előbb megindítani a játékengedélyem kikérését Törökországból...
- Itthon folytatod, vagy újra külföldre mennél?
- Egyelőre úgy vagyok vele, hogy inkább itthon. Persze ha jönne egy olyan ajánlat, hogy egy jó külföldi csapatban nem csak a szezonból hátra lévő három hónapban, hanem hosszabb távon számítanak rám, elgondolkodnék, de erre nem látok most sok esélyt. Szeretném, ha minél előbb rendeződnének a dolgaim s újra játszhatnék.
- Még egyszer visszakanyarodnék a török klubnál folytatott edzésmunkára. A szerencsés kiválasztott, klub, amelyhez végül elkötelezed magad, milyen Vajda Annával számolhat?
- Úgy érzem, a viszontagságok ellenére egy mind fizikálisan, ind pedig mentálisan jó állapotban lévőre, aki nagyon várja már az új kihívásokat...