Magyar-szlovák bajnokság után - kupadöntő előtt

Ami a Magyar Kupát illeti, a soproni klubnál szerencsére már évek sőt talán már egy de talán inkább másfél évtizede elvárás a hazai sorozatokban a győzelem megszerzése. Nincs ez másként most sem, nagyon csalódottak lennénk, ha nem maradna nálunk a serleg. Az utolsó meccsünket Kassán csúnyán elvesztettük, akkori legyőzőnk azóta az Euroliga nyolcas döntőjében megverte a Galatasarayt. Egyik legnagyobb "ellenfelünk" a saját kiegyensúlyozatlanságunk, de bízom benne, hogy ellenfeleinkkel együtt ezt is le tudjuk győzni. A felkészülésünket hátráltatja, Licskai Zsófi térd és Vágvölgyi Petra bokasérülése, Zsófi sajnos úgy tűnik, hosszabb időre kidőlt a sorból. Emellett a kupadöntőt megelőző napokban rendezik a junior országos döntőt, amelyen Szabó Fanni és Böröndy Vivien is játszik. Amellett, hogy Fanni egy nagyon fontos láncszeme a csapatunknak a játékosok hiánya elsősorban azért érinti érzékenyen a csapatot, mert nélkülük a kupadöntőt megelőző napokban egész egyszerűen nem vagyunk annyian, hogy a tétnek, az előttünk álló feladatnak megfelelő szintű edzésmunkát tudjunk végezni. Ezzel együtt saját szurkolótáborunk előtt, hazai környezetben nem lehet más a célunk, mint a címünk, a Magyar Kupa elsőségünk megvédése.

Peresztegi Nagy Ákos (Work Force DVTK Miskolc): - Egyértelműen segítette csapatom fejlődését a magyar-szlovák bajnokság. Játszhattunk az Euroligában a nyolcas döntőbe jutó Kassával és az Európa-kupában a négy közé jutó Rózsaheggyel Ahhoz, hogy erősebbek legyünk, erősebb csapatok ellen kell edződnünk - erre kitűnő volt a magyar-szlovák bajnokság. A nyolc mérkőzésünkből egyedül a somorjai fellépésünkkel kapcsolatban van némi hiányérzetem, a többin látottakkal elégedett lehetek. Azokon a meccseken , amelyeken nagyobb különbségű vereségeket szenvedtünk, az ellenfelek edzői is elismerték, hogy nem adtuk olcsón a bőrünket, hogy szinte minden kosarukért keményem meg kellett dolgozniuk. Lényegesen nagyobb iramú, intenzitású meccseket játszottunk a szlovák élcsapatokkal mint a maguk a magyar alsóház a maguk szintjén amúgy szintén értékes szakmai munkát végző együttesei ellen, ám ez utóbbiak játékosai tapasztalat, képzettség tekintetében egyelőre elmaradnak a miénknél több légióst foglalkoztató szlovák élcsapatokban szereplő játékosoktól. És rendszeresen jobb játékosok ellen játszva a mi játékosaink is fejlődnek, jobbak lesznek - ezáltal pedig a csapatunk is.

Remélem, a Magyar Kupában ez lesz az utolsó olyan kiírás, amikor kiemelések vannak. Ez nem egyezik a Magyar Kupa hagyományával, szellemiségével s ez ellen már akkor is szóltam, amikor Baján edzősködtem. Hosszú éveken át a szerencsén múlt ki kivel került össze a sorozatban s jól is működött. Ha már így alakult, úgy érzem, a hazai környezetben játszó Sopron ellen reálisan nézve nincs sok esélyünk, de ez nem azt jelenti, hogy eleve megadnánk magunkat s feltett kézzel lépnénk pályára. Megpróbálunk becsületesen felkészülni a döntőre s kihozni a maximumot ami a csapatban van - jó lenne valamilyen éremmel hazatérni. Bizom benne, hogy a magyar-szlovák bajnokság meccsein mutatott fejlődés a kupadöntőn és majd a bajnoki rájátszásban is meglátszik majd a csapaton.

Fűzy Ákos (Hat-Agro UNI Győr): - Szakmailag mindenképpen nagyon hasznos volt a magyar-szlovák bajnokság. A Kassa és a Rózsahegy igazolta jó hírét,de a Somorja és a Pöstyén is igen nagy iramban nagyon lendületes intenziv kosárlabdát játszik,sokkal erősebbe, mint ahogyan arra előzetesen számítottunk. Hogy milyen erősek a szlovák csapatok,azt az is jól mutatja, hogy a 32 meccsből, amelyeket egymás ellen vívtak a két ország élcsapatai a szlovákok 20-at, a magyar csapatok pedig csupán 12-t nyertek meg. Az Euroliga után is ahhoz hasonló intenzitású, iramú mérkőzéseket játszottunk, meg ha a játékosok egyéni képzettsége nem is mindig volt olyan, mint az Euroligában szereplő csapatok játékosaié. Azt gondolom ez a sorozat nagyon hasznos volt nekünk, mivel átalakuló csapatunkat meg össze kell rakni. Ami a szakmai előnyök mellett kicsit visszás volt az az, hogy a Kassa 7, de a Pöstyént leszámítva a másik két csapat is 4-5 légióst szerepeltethetett,  a magyar csapatok külföldi játékosaival szemben. Mindenképpen jó lenne, ha folytatódna a sorozat, de mondjuk ebben a tekintetben a kiírásban egységes megoldást kellene találni, úgy, hogy a két ország szabályrendszere közelítsen egymáséihoz. Sajnos talán Diósgyőrön kívül a közönség nem igazán "indult rá" a magyar-szlovák bajnokság mérkőzéseire, pedig szerintem nem csak szakmai, nézői szempontból is színvonalas, élvezetes meccsek voltak a magyar-szlovák bajnokságban. Azonban a kiírásban azt is rendezni kell, hogy mikor vannak a meccsek. Az eredeti terv szerint hét végén lettek volna, esetleg tévés közvetítésekkel, aztán már minden nap játszottak meccseket a csapatok - a közönség így nem igazán tudta hová tenni. Mindenképpen van létjogosultsága egy ilyen sorozatnak,  és ezeken a hiányosságokon javítva szakmailag mindenképpen előrelépést jelenthet a magyar női szakágnak.

Ami a Magyar Kupa döntőjét illeti, szeretnénk jól érezni magunkat Sopronban és remélem, ez nem csak a sportbarátság ápolásában nyilvánul majd meg. Bízom benne, hogy az Euroligában szerzett tapasztalatok, valamint az átalakuló csapatom számára a magyar-szlovák bajnokság mérkőzései sokat segítettek. Remélem, ennek jelei Sopronban már látszani fognak és játékban az előző időszakhoz képest valamelyest előrelépve tudunk játszani. Mint mondtam,jól akarjuk magunkat érezni Sopronban, és bár az első számú esélyes a hazai együttes, a címvédő Sopron, de a komfortérzetünk fontos tényezője csapatunk eredményes szereplése...

Dokics Zseljko (PEAC-Pécs): - A magyar-szlovák bajnokság egy nagyon jó ötlet, ám mint minden első kísérlet, azért buktatókkal jár, hogy egy orvosi párhuzammal éljek néhány kísérleti egérnek áldozatul kell esni ahhoz, hogy a kísérlet végén az eredetileg remélt eredményt kapjuk. Bevallom időnként szinte ilyen áldozatnak éreztem a csapatomat, amely a magyar alapszakaszban megszerzett harmadik helyét szlovák élcsapatok ellen játszva vesztette el, ami nonszensz,de igaz. Egy-két példát mondanék, amelyek miatt áldozatoknak érezhettük magunkat: Bejutottunk az Adria Liga négyes döntőjébe s ezért szerettük volna eltenni a kassaiak elleni hazai meccsünket. Volt is új időpont, ám később a kassaiaknak közbejött valami, maradt az eredeti, egy nappal az Adria-Liga négyes döntője előtt, tehát amikor már Újvidéken kellett volna lennünk, akkor játszottunk a kassaiakkal. Hazatérve onnan a következő hét végén nem volt csarnok.Játszhattunk volna a Gandhi iskola tornatermében, de mégis következő csütörtökön - 6 nap alatt a negyedik meccsünket játszva - fogadtuk a Pöstyént s ki is kaptunk tőle. Aztán az utolsó forduló szombat reggel még úgy volt, hogy elmarad, mert a szlovákok a héten már kezdik a rájátszást,  s nem tudták volna hová tenni a múlt hét végi fordulót... Még szerencse, hogy edzést terveztem vasárnapra, mert szombaton este jött a hír, mégis játszani kell a Somorjával. Igaz, nem Pozsonyban a nemzetközi minősítésű csarnokban - ahol a többi magyar csapat játszott - hanem Somorján az utánpótlás-bázisiskola kis tornatermében - amelynél a már említett Gandhi-iskola terme egyébként sokkal nagyobb, jobb... Amitől tartottam, bejött, a fal 1 méterre volt az oldalvonaltól s amikor kijöttek a hazaiak letámadásra, nem tudtuk átvinni a labdát a félpályán, simán kikaptunk. A Diósgyőr pedig élt a lehetőséggel, egyik legjobbja nélkül hosszabbításban nyert Pöstyénben, amihez gratulálok neki. Úgy érzem, több esetben is megértést, lojalitást tanúsítottunk, remélem ezt majd valahol visszakapjuk...Az is minimum különös hogy a szlovák csapatok még a magyar-szlovák bajnokság közben is igazolgathattak, míg a magyarok már nem...ez is közrejátszott abban, hogy mi hátrébb csúsztunk..Ha ez egy bajnokság, akkor azt gondolom, a résztvevőinek ugyanolyan feltételek mellett a nulláról kellene indulniuk. Amennyiben ezen visszásságokat levetkőzi, kinövi ez a sorozat, akkor nagyon hasznos lehet a magyar kosárlabda számára, hiszen a fiatal játékosok külföldi élcsapatok kosarasai ellen edződhetnek. Szóval egyenlő esélyek, jobb szervezettség mellett lehet csak létjogosultsága e sorozatnak, sokkal jobban előkészítve.

A Magyar Kupa kapcsán először is szeretném kiemelni, hogy új klubunk több sorozatban is - Adria Liga, magyar bajnokság, Magyar Kupa - beverekedte magát a legjobb négy közé. Ez mindenképpen dicséretes, hiszen jópár fiatal pécsi játékos is  jelentős szerepet játszott ebben. Az országos junior bajnokság négyes döntőjében négy játékosunk érintett, Fűrész Dia sérült, Andrea Barbour pedig beteg, második hete kórházban van. A kupadöntőn biztos nem játszik, de nagy valószínűséggel még a PINKK elleni rájátszásbeli párharcot is ki kell hagynia. A junior döntőn szereplő s utána a csapathoz csatlakozó fiatalok, sérültek, betegek nélkül öten-hatan edzünk, ez messze nem ideális felkészülés egy kupadöntő előtt. Arra nagyon jó lehet a sorozat, hogy kidolgozzunk és gyakoroljunk a rájátszásban egy esetleg sikerre, eredményre vezető taktikát, stratégiát egyik legjobb játékosunk, Barbour nélkül. Sopronban nincs is eredményességi elvárás a négyes döntőben a csapattal szemben, de aki ismer az tudja, hogy mindig is szeretném a legtöbbet kihozni a csapatból.Ez most sem lesz másként, kérdés, mire lehet elég.

Fotó (1.): Tóth Zsombor
Fotó (2.): boon.hu
Fotó (3.): gyorikosar.hu
Fotó (4.): Rébay Viktor