A kosárlabdából elege van - élvezi a diákéletet
Abba akarja hagyni a kosarazást a PEAC Pécs korábbi kétszeres bajnok, sokszoros utánpótlás válogatott kosarasa, Horváth Lilla. A 24. életévében járó játékos távozna klubjától, amelyben kevés lehetőséget kap. A pécsi klub viszont marasztalja, nem akarja elengedni. A játékosnak elege van a lassan egy hónapja tartó huzavonából, s azon gondolkodik, hogy befejezi sportpályafutását.
- Mi most pontosan a helyzet? - kérdeztük Horváth Lillától.
- Február tizenhetedikén kértem a szerződésem felbontását. A klub ebbe nem ment bele, de én már semmiképp nem akartam folytatni a közös munkát.
- Meddig él a szerződésed?
- Még a következő szezon végéig, tehát 2015 nyaráig.
- Lassan egy hónapja kérted a szerződés felbontását, mi történt azóta?
- Azóta semmilyen közös programon nem veszek részt. Az első két hétben valóban beteg voltam, de azóta nem látogatom az edzéseket.
- Amikor kérted a szerződés felbontását, az még az átigazolási határidő lejárta előtt volt - nyilván nem véletlenül...
- Igen, nyilván ha elengedtek volna, és lett volna olyan ajánlatom amit elfogadhatónak találok, akkor elmentem volna, de amíg a helyzet nem tisztázódott (tehát a mai napig) semmilyen más csapattal nem vettem fel a kapcsolatot. Erre a szezonra már nem is lehet, de ezzel az esettel is számoltam ami most van.
- Gondolom, nem február tizenhetedikén "hirtelen felindulásból" döntötted el, hogy kéred a szerződés felbontását...
- Zseljkóval már egyszer beszéltem is erről novemberben, már akkor láttam, hogy ez a szezon számomra nagyon rosszul fog alakulni. A beszélgetés konkrétan azután történt, hogy a Diósgyőr ellen játszottunk itthon, 30 ponttal nyertünk, és én három percet játszottam... Majd a legmélyebb pont, amikor a Dinamo Moszkva ellen nem kerültem pályára... Ez már januárban történt.
- Az edző dolga, kit tesz a csapatba...
- Persze. Ez a döntés nem abból fakad, hogy nincs önkritikám, és azt gondolom magamról, hogy Európa-kupa meccsen 40 percet kell játszanom, hanem abból, hogy a bizalom legapróbb jeleit sem érzékeltem már a szezon első meccsétől fogva.
- A lányokkal, a csapattársaiddal milyen volt a kapcsolatod?
- Az egyik legjobb csapat amiben eddig játszottam az az idei volt, mármint úgy, mint közösség. Kizárólag miattuk bírtam ki eddig.
- A jelenlegi szituáció úgy tűnik: patthelyzet. Te nem akarsz játszani és mennél, a klub viszont nem enged, marasztal...
- Ez most abszolút az. De őszintén szólva nagyon kevés motivációm van folytatni a kosárlabdázást. Ebben a szezonban nagyon elment a kedvem...
- Amúgy amikor beszéltél a vezetőkkel, mire jutottatok?
- A lakást biztosítják, a felszerelést sem kérték vissza. Már többször rákérdeztem arra, hogy ezeket mikor kell visszaadni a klubnak, de egyszer sem kaptam választ. Mindig csak azt mondták, hogy ne siessük el a dolgot, várnak vissza.
- Mi lehet a megoldás? Rengeteg időt, energiát fektettél a kosarazásba, kétszeres bajnok, sokszoros utánpótlás válogatott játékos vagy - és még nem egészen huszonnégy éves...
- Őszintén szólva, nem tudom. Most biztos, hogy jót tesz a pihenő. Ha itt Pécsen továbbra sem lesz fejlemény, együttműködés, akkor kevés esélyt látok a karrierem folytatására. Szerintem új impulzusokra lenne szükségem.
- És szerinted a vezetők mikor lennének együttműködőek, ha elengednének?
- Igen, ezt kértem, szerintem nekem az lenne a legjobb, ha meg is mondják, hogy jövőre nem játszhatok, de legalább már nem kötnek ide... Lassan egy hónapja nem járok edzésre, és március közepe van, nagyon úgy fest, hogy abba fogom hagyni a kosárlabdát.
- Akkor, jól tudjuk, hogy most az egyetemi tanulmányok kötnek Pécshez?
- Igen, maradok is ebben a félévben biztosan. Viszem a két szakomat. Szerettem itt lenni, igazából még mindig nagyon szeretek, csak a kosárlabdával kapcsolatban valami megszakadt bennem.
- És hogyan élsz manapság - kosárlabda nélkül?
- Hogyan? Mint egy rendes átlagos, hétköznapi egyetemista! Nagyon jó, és élvezem!
Fotó, Slide: peacpecs.hu