"Csak" szurkol majd játékostársainak az Eb-n

Rengetegszer segítette ki szorult helyzetből az akkori, végül - figyelem: A-divízióban - ezüstérmet szerző U20-as csapatot egy-egy kritikus helyzetben bedobott triplával, labdaszerzéssel vagy szellemes gólpasszal. A szakma fényes jövőt jósolt neki, a szakemberek benne látták az Iványi Dalma utáni generációban azt a játékost, aki hosszú évekre megoldhatja az irányító posztot - nemzetközi szinten is sikerrel.

A Magyar Olimpiai Bizottság Nők a sportban bizottságának díjátadó ünnepségén csapat kategóriában a bő fél évvel ezelőtti, tavaly szeptember 7-i tragédia utáni küzdésért, talpra állásért csapat á kategóriában a Hat-Agro UNI Győr kapta az elismerést. E rendezvényen, de nem csak e díj kapcsán beszélgettünk Barbarával, aki valóban úgy tervezi: ott lesz a jövő évi kontinensviadalon, de - sajnos - nem játékosként, hanem szurkolóként

- Ha a nyolc évvel ezelőtti soproni U20-as Eb-n tudtuk volna, hogy biztos a részvételünk a kettőezer tizenötös Eb-n, akkor szinte mindenki biztosra vette volna: az Európa-bajnoki csapatnak a legjobb korban lévő, kellő nemzetközi tapasztalattal felvértezett Semsei Barbara lesz az irányítója. Bő egy évvel a kontinensviadal kezdete előtt mi jut eszedbe a jövő évi Eb-ről?

- Először az, hogy nagyon jó, hogy végre ott lesz, ott lehet a válogatott egy Európa-bajnokságon. Másodszor pedig az, hogy biztos hogy én is ott leszek, szurkolok majd a lányoknak.

- A szurkolók nyilván nagy örömmel üdvözölnek majd, de lehet, annak még jobban örülnének, ha a pályán látnának - bár tény, hogy úgy tűnik, a hat-hét éve még meredeken felfelé ívelő pályádban megtört, megszakadt valami...

- Erre most felelhetném azt, hogy igen, a térdem. Kétszer, ha jól emlékszem kettőezer kilencben és kettőezer tizenegyben operáltak keresztszalag szakadással, mindkétszer ugyanazt a térdemet. A két műtétet követő lábadozás, rehabilitáció miatt összesen több, mint egy évet kellett kihagynom. Az operált térd már nem, a kétszer operált pedig már messze-messze nem olyan, mint az eredeti...Nagyobb terheléseknél mindig érzem is, hogy fáj. Meg az az igazság, hogy az első operációmnál nem csak a térdemben, a lelkemben is megszakadt valami.

- Amire nyilván a tavaly szeptemberi baleset rátett...

- Az egy szörnyű tragédia volt. Ma már talán annyira nincs jelen a mindennapjainkban, de az biztos, hogy azokban, akik ott voltunk, részesei voltunk, mindannyiunkban kitörölhetetlen emlék marad. Most már jó ideje minden visszaállt a rendes kerékvágásba, zajlanak a dolgos hétköznapok, persze másokkal, mint akikkel kezdtük. A rettenetes baleset úgy lelkileg, mint szakmailag egyaránt kihatott a csapatra, hiszen csak nagyon későn tudtunk érdemben elkezdeni a felkészülést, új játékosok érkeztek, volt aki már el is ment, szóval ez egy nagyon szerencsétlen évad.

- Térjünk vissza a nyolc évvel ezelőtti Eb-ezüstérmes csapathoz. Sajnos - bár akkori válogatott csapattársaid kosarazás szempontjából most vannak, lennének a legjobb korban - a remek kis társaság tagjainak már fele, talán több, mint a fele már befejezte, abbahagyta a  a kosarazást... Tartod még velük a kapcsolatot?

- Az a soproni Európa-bajnokság szerintem mindannyiunk számára egy felejthetetlen, gyönyörű emlék.  Sajnos mára tényleg jó néhányan abbahagyták, de természetesen a lányok többségével tartom a kapcsolatot. Akik még játszanak, velük találkozom a pályákon, de akik már abbahagyták, közülük is többekkel gyakran beszélek, vagy váltok üzeneteket, úgyhogy velük, többségükkel kapcsolatban is "képben vagyok".

Fotó: gyorikosar.hu