Csodás nyár a női utánpótlásban

Remekül szerepeltek leány, női csapataink a korosztályos Európa-bajnokságokon. A legfiatalabb társulat, az U16-os a mezőny első felében végzett Debrecenben, az A-divíziós Eb-n, az U18-as és az U20-as együttes pedig jövőre magasabb osztályba léphet, azaz feljutott a B-divízióból az A-ba. A hab a tortán az U17-es együttes világbajnoki bronzérme volt. Farkas Sándorral, a női szakág szakmai igazgatójával - egyben a felnőtt női válogatott szövetségi kapitányával - a korosztályos versenyeken elért sikereket elemezzük.

A szakember, amikor a téma kapcsán kerestük, éppen a férfi világbajnokság francia-horvát nyolcaddöntőjét nézte, elemezte. Mint mondta, a világversenyeken próbál minél több meccset megnézni, elemezni, hátha talál olyan játékelemet, taktikai variációt, amelyet később sikerrel alkalmazhat majd csapatánál - jelen esetben a jövő nyári Eb-re készülő magyar női válogatottnál. De most a fő téma a leány korosztályos válogatottak remek nyara, így belevágtunk - mielőtt ő kezdte volna ezt tenni a vb mérkőzések felvételeivel.

- Úgy gondoljuk, mindhárom leány vagy női utánpótlás válogatott megérdemel minden elismerést, jövőre mindhárom magyar korosztályos válogatott az A-divízióban, a legjobbak között játszhat. Szakmailag mi állhat a remek szereplések hátterében?

- Ha egy szóval jellemezném a csapatok szereplését, azt mondanám: szuper. Az értékelés kapcsán visszamennék egy évvel, hiszen már tavaly is voltak biztató előjelek, gondolok itt elsősorban az U16-os csapat vb-kvalifikációt érő Eb-bronzérmére, és nagyon nagy sikernek tartottam, s tartom persze most is az Universiade-válogatott hetedik helyezését. Ami a korosztályos válogatottak idei remek eredményeit illeti, ezeknek nagyon sok összetevőjük van. Úgy érzem, valahol igazolódott azon döntés helyessége, hogy az NB I-es bajnoki mérkőzéseken a meccsek első félidejében kötelező egy 20 év alatti játékos szerepeltetése. Ez egyébként túlmutat önmagában azon a tényen, hogy amiről ez a szabály szól, hiszen ahhoz, hogy ez megfelelő színvonalon működjön, csapatonként két-három fiatalt a "tűzben kell tartani", ami azt jelenti, hogy e játékosok a felnőtt csapattal, náluk tapasztaltabb, erősebb, nagyobb tudású kosarasokkal edzenek nap mint nap, ami szintén segíti a fejlődésüket. Szerencsére e három korosztály játékosai közül elég sokan lehettek a pályán élvonalbeli meccseken. Úgy érzem, az is sikeres lépés volt, hogy a lányoknál váltottunk a korosztályoknál, tehát az egy-egy korosztályos versenyre készülő játékosaink a hazai versenyrendszerben egy évvel idősebbek ellen játszhatnak, ugyanis nálunk U17,19,21 van, s ez egyébként az érettségizők helyzetén is könnyít. Talán ez is közrejátszhatott abban, hogy az Eb-ken s a vb-n a korábbi évekkel ellentétben a szoros meccsek többségét meg tudták nyerni lányaink. Amit még mindenképpen ki kell emelnem, az a csapatokon belül uralkodó pozitív, alkotó légkör, ahol, ahogy láttam, öröm volt a játékosoknak részt venni a munkában. Ez pedig egyértelműen az edző kollégák és stábjaik érdeme, nagyon nagy munkát végeztek.

- Mint a női szakág szakmai igazgatója, ahol tudtál, jelen is voltál. A csapatokat vezető szövetségi edzőkkel milyen volt a munkakapcsolat, igényeltek-e például tanácsokat?

- Szerencsére az U20-as csapat bulgáriai tornáját leszámítva valóban minden korosztályos válogatott versenyébe, szereplésébe bele tudtam nézni. Úgy vélem, az edző kollégák nem voltak, nincsenek rászorulva a tanácsaimra, én pedig nem is akartam beleszólni a munkájukba. Ami munkakapcsolatként fogható fel, az a sok-sok szakmai beszélgetés, amelyeket folytattunk. S ha már a sikeres válogatottak edzőinél tartunk, nagy örömmel mondhatom, hogy a kapitányok s segítőik a szövetség jóvoltából kiutazhatnak a hónap végén s október elején rendezendő törökországi női világbajnokság végküzdelmeire.

- Itt ez a három sikeres korosztály, amelynek játékosai már ott "dörömbölnek" a felnőtt csapatok ajtóin. Az előző évadban azonban voltak sajnos csapatok, amelyeknél, mit szépítsük, a feljövő magyar fiatalok helyett szerény tudású, mondjuk közepes képességű légiósok vették el a helyet, akik talán most még jobbak, mint a magyar fiatalok, akik ugyan pár év múlva elhagyhatnák őket, de éppen a több játéklehetőség hiánya miatt e folyamat lelassul, vagy egyáltalán nem biztos, hogy megvalósul. Mit lehet ez ellen tenni?

- Úgy gondolom, a szabállyal, hogy egy húsz év alatti játékosnak pályán kell lenni egy félidőn át, szövetségi szinten mindent megtettünk. Távol álljon tőlem, hogy a kluboknál dolgozó kollégák munkájába próbáljak beleszólni, így csak reménykedni tudok abban, hogy azért többnyire a klubvezetők is próbálnak kicsivel hosszabb távra is gondolkodni, tehát azzal, ha szerepeltetik, többet játszatják a fiatal tehetségeket, akkor azzal hosszabb távon a klub érdekeit helyezik előtérbe, hiszen egy helyi fiatalért több néző is kimegy a meccsekre, meg a saját nevelésű játékos a városa klubjáért tényleg képes feltörni a parkettát. Jelen pillanatban úgy huszonöt-harminc ilyen húsz év alatti, igen tehetséges fiatal vár bevetésre. Esetükben az lenne az ideális, ha egyenletesen elosztva, közel egyenlő számban szerepelnének az élvonal csapataiban - mindegyikben ketten, hárman.

- Van olyan vélekedés, amely szerint e fiatalok részére talán még a játéknál is fontosabb a sok és folyamatos edzésmunka, a magas szintű egyéni képzés...

- Így van, ez kétségtelenül nagyon fontos, viszont azt gondolom, a játék is az, hiszen e képző munka hatékonyságát ott lehet lemérni, ráadásul a kispadon nem fejlődik a játékos, tapasztalatot is kell szerezni, lehetőleg kiélezett helyzetekben is, e tekintetben tehát meg kell találni az egyensúlyt. Amiről még ennek kapcsán mindenképpen szólni kell az az, hogy a mai modern kosárlabdában nem csak a technikai képzés fontos, hanem a fizikai képességek fejlesztése jól időzített fejlesztése is. Nem titok, ennek érdekében nagyon sok felmérést is végeztünk a lányoknál. Ennek kapcsán a spanyol példát hadd említsem, ott nagyon gyakran mérik a fiatal játékosoknál a csontsűrűséget, s amikor ennek növekedése befejeződött, akkor egy igen kemény, intenzív erősítő programot kapnak a fiatalok. És ha már a spanyoloknál tartunk, óriási dolognak tartom, hogy az U16-os csapat legyőzte az U16-os csapatukat. Mint ahogy azt is, hogy az idén remekül szereplő korosztályos válogatottakban pályára lépő játékosok nagy része, az U20-ban csaknem, a U18-ban, és U16-ban pedig több mint a fele jövőre is abban a korosztályban játszhat, amelyben idén igen sikeres volt. Újra ott vagyunk tehát minden korosztályban a legjobbak között, jó lenne hosszabb távon is ott ragadni. Remélem, utánpótlás vonalon a jövő nyár is hasonlóan szép lesz.

- Akadtak játékosok szép számmal, akik két tornán is részt vettek, de volt, aki nem vállalta, hogy két sorozatot végig küzdjön...

- Igen, hét olyan játékos volt, aki az U17-es vb bronzérem után ment az U18-as B-divíziós Eb-re, egy pedig aki az U16-os csapatban játszott. Akadt három-négy lány, akiknél az orvosi vizsgálat után hasonló jellegű, nem sürgős beavatkozás elvégzését javasolták. Többségük úgy intézte, hogy két tornán is képviselhesse hazánkat s viselhesse a címeres mezt, akadt valaki, aki viszont e beavatkozást éppen a két tornája közé tette, így lemaradt a másodikról... Viszont az egész nyár olyan pozitív volt, hogy ennek kapcsán is inkább egy jó, követni való, pozitív példát említenék. Studer Ági elkapott egy nagyon kellemetlen, hosszú lefolyású mononukleózisos vírust, fertőzést, amelyre úgy tudom, még gyógyszer sincs, viszont rámehet a májra. S az ember csak fáradtságot érez, de a fiatalok úgy vannak vele, hogy persze az edzéstől van... s túlteszik magukat, s újra dolgoznak, de az állapotuk egyre romlik, meggyógyulni csak pihenéssel lehet. Ez egy sokkal súlyosabb probléma, mint amelyről az előbb több játékos kapcsán beszéltünk. Nos, Ági kihagyta a korosztálya bajnoki döntőjét, és a hiánya érződött is csapata, a Szekszárd szereplésén. A válogatottságot viszont vállalta, s emlékezzünk csak vissza, az U17-es vb-n a csehek elleni hosszabbításban nyerő embernek bizonyult, majd az U16-os Eb-n a horvátokkal szemben a záró dudaszó pillanatában dobott be egy csodás nyerő hármast. Ahhoz, hogy esetében ez így működjön, óriási szükség volt a klub, az edző, a játékos és a szülők példa értékű összhangjára, harmonikus együttműködésére az ügyben, s ezzel rengeteget nyert a magyar kosárlabda. Pedig ha Ági e betegségére hivatkozva lemondja a válogatottakban a szereplést, az abszolút érthető és elfogadható lett volna...

- Végezetül beszéljünk egy kicsit a felnőtt válogatottról, amely jövőre a hazai rendezésű Eb-n szerepel. Bő egy hónap múlva kezdődik a bajnokság, s az alatt minden hónapra összetartást terveztél. Megvan már az első időpontja?

- Most még azon dolgozunk, hogy a külföldön játszó játékosaink - akik viszonylag közel vannak - klubjaival felvegyük a kapcsolatot, hogy e két napos összetartásokra elengedjék őket, mert az összetartásoknak úgy van eredményük, ha minél többen el tudnak jönni a ponteciális Eb-kerettagok közül. Most tehát azt próbáljuk megszervezni, hogy a Schio csapatában kosarazó Honti Kata, a Kassán játszó Krivacsevics Tijana, valamint a jelenleg a WNBA-finálét játszó, amúgy majd Krakkóban kosarazó Quigley Alexandria hazajöhessen. Sajnos arra kevesebb esélyt látok, hogy a török földön kosarazó Horti Dóra és a pályafutását Franciaországban folytató Rasheed Rita is hazajöhessen, de azért esetükben is teszünk rá kísérletet. Az összetartások időpontjait próbáljuk úgy megválasztani, hogy az, ha mód van rá, minél inkább kerülje a nemzetközi kupaprogramot, az Euroliga és Európa-kupa fordulókat.

Foto, Slide - ztekosar.hu

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus