Egy igazán aranyos pár
Székesfehérvárt pár éve elnevezték a bajnokok városának. Nos, ennek alapján - szabadon - a magyar kosárlabdában megvan a bajnokok párosa. Egy, a szónak a szoros és átvitt értelmében is aranyos pár. Őri Györgyi a PINKK csapatával megnyerte a női bajnokságot, párja, Hegedűs Attila pedig a Bonyhád csapatával a férfi NB I B-t. Őket, részben mint párt, részben pedig mint kosárlabdázókat próbáljuk bemutatni olvasóinknak, méghozzá olyan formában, hogy ugyanazokat a kérdéseket tettük fel mindkettőjüknek.
- Hogyan emlékeztek vissza a megismerkedésetekre, mikor, hol és hogyan kezdődött kapcsolatotok? Egy meccsen figyelt fel egyikőtök a másik játékára, netán egy buliban találkoztatok először?
Őri Györgyi: Győrben ismerkedtünk meg, mindketten ott kosaraztunk. Nem volt nehéz észrevenni Attilát, a kis visszahúzódó, csendes egyéniségével. :)
Hegedűs Attila: Igen, ahogy Györgyi mondta, Győrben találkoztunk. Aztán sor került egy közös bulira a fiú és a lány csapat között. Akkor beszélgettünk hosszabban, és kezdtük megismerni egymást.
- Az előző szezonban mindketten új csapatban szerepeltetek. A szezon előtt abban, hogy ki hol folytatja, mennyiben játszott szerepet az, hogy a másik hová igazol, ki döntött előbb?
H.A.: Engem már év közben is megkerestek a bonyhádi csapattól, és mikor megtudtam, hogy Györgyit pedig Pécsre hívják, kézenfekvő megoldásnak tűnt. Mint testnevelő tanár, gondoltam, találok magamnak állást a déli országrészben, és örömmel vetettem magamat az ismeretlenbe. Örömmel helyeztem előtérbe Györgyi karrierjét és fejlődését. (És milyen jó döntésnek bizonyult.) :)
Ő.Gy.: Ilyen szempontból szerencsésnek érzem magamat, mert ez azért valljuk be, nagy áldozat minden férfitól. Örülök, hogy idén ilyen jól jött ki a lépés, és nem csak én érhettem el azt, amit szerettem volna.
- Mennyire tudtatok eljárni egymás meccseire, jó nektek, ha ott ült a társ a lelátón, s ha igen, miért?
Ő.Gy.: Próbáltam a lehető legtöbb mérkőzést megnézni. A döntő három meccséből például kettőt láttam is. Én abból indultam ki, hogy én nagyon szeretem, ha Ati kint van a meccseimen. Amikor kell, doppingol, amikor kell, megnyugtat.
H.A.: Nagyon sok hazai meccsén kint voltam Györgyinek, igyekeztem jelenlétemmel támogatni. Ez a döntőben nem igazán sikerült, mivel a két vesztes mérkőzést sikerült megtekintenem.
- Mi a párod erőssége és miben kell fejlődnie?
H.A.: Györgyi kivételes erőssége a védekezése. És mint tudjuk, támadással meccset lehet nyerni, védekezéssel bajnokságot. Gyengéjének azt tartom, hogy nem elég egoista a pályán.
Ő.Gy.: Attilának a fizikai adottságai dominánsak. Irigylem is például a hosszú karjait, melyekkel oly nagy szeretettel szerel le mindenkit. A gyengéje pedig én volnék. :)
- Milyen a kapcsolatotok a társad csapattársaival, edzőivel?
Ő.Gy.: Mivel bátyám van, sosem okozott nehézséget a fiúkkal való beszélgetés, bandázás. Csípem a bonyhádi fiúkat, vannak köztük óriási figurák.
H.A.: Jónak mondanám a viszonyunkat Györgyi csapattáraival és a szakmai stábbal. Szakmai kérdésekbe sosem szóltam bele, ezeket igény esetén csak négyszemközt beszéljük meg.
- Most, hogy Györgyi a válogatottal járja az országot s a környező országokat, hogyan tartjátok a kapcsolatot, s mennyire fontos ez nektek?
Ő.Gy.: Jelenleg három hete edzőtáborozok. Eddig még nem olyan elviselhetetlen, de azért örülök neki, hogy nem megy egész évben ez az erőltetett menet. Szerintem a mai világ összes rendelkezésünkre álló lehetőségét kihasználjuk, hogy tartsuk a kapcsolatot. Ami számomra nagyon fontos, hiszen így tudjuk, hogy mi zajlik éppen a párunkkal.
H.A.: Skype, telefon, füstjelek. A lényeg, hogy minden nap tudjunk beszélni. Jól megtárgyalni az aznap történteket, illetve elalvás előtt egymás hangját hallani, ha már nem lehetünk egymás mellett.