A csehországi csoda nyomában - 3. rész

12 LÁNY, 8 CSAPATBÓL

Egy válogatottat felépíteni alapvetően két módon szokás. Az egyik, hogy adott egy meghatározó klub, ebben játszik a keret tagjainak többsége, s az adott válogatottat ennek a csapatnak az edzője vezeti. Volt már ez a módszer eredményes, sikeres magyar korosztályos válogatottaknál. Ilyenkor a nemzeti együttes gerincét alkotó klub játékosaiból kerül ki a keret tagjainak legalább a fele, s a nemzeti csapatban 3, maximum 4 csapat ad játékost. Itt az együttes taktikai repertoárja nagyjából adott, azé a klubé, amely a legtöbb játékost adja. Ebbe a rendszerbe kell beilleszteni, beépíteni a kívülről érkező néhány játékost - ez a szisztéma is eredményes, működőképes lehet.

A Csehországban bronzérmes csapat azonban a másik fő elv alapján épült fel. A most vb-bronzérmet szerző U17-es válogatott keretében nem kevesebb mint 8 egyesület - Soproni Darazsak Akadémia, Pécsi VSK-PEAC, Kosárlabda Akadémia Pécs, UNI Győr Széchenyi Kosárlabda Akadémia, Vasas Akadémia, MTK Budapest, Diósgyőri VTK Miskolc, Atomerőmű KSC Szekszárd - adott játékost. Ebben az esetben viszont gyakorlatilag új csapatot kell építeni.

Hogy ez hogyan sikerül? Nos ez a kezdet kezdetén azért egy több ismeretlenes egyenlet... Függ a keretet alkotó játékosok képzettségétől, mentális, versenyzői adottságaitól, és nyilván attól is, hogy a szakvezetés mit tud egy tornán, világversenyen kihozni úgy egyénileg a kosarasokból, mint csapatszinten, egységként az adott válogatottból.

FELKÉSZÜLÉS, MECCSELÉS, SOROZAT MENEDZSELÉS

Ez utóbbiban, hogy Mészárosné Kovács Andrea ilyen minden előzetes várakozást messze felülmúló eredményt ért el együttesével, nem kis része volt annak, hogy már évek óta formálgathatja, építgetheti, alakítgathatja csapatát. Volt ideje, lehetősége arra, hogy a nyári válogatott programok mellett a klubok versenyszezonjában is dolgozhatott csapatával, és járhatott felkészülési tornákra is, amelyeken kiütköztek a hiányosságok. S amint az eredmény mutatja, hatékonyan, színvonalas szakmai munkával töltötte együtt az időt a stáb és a csapat.

Önmagában persze egy jó felkészülés nem garancia a sikerre. A szakvezetésnek magán a (világ)versenyen, kiélezett helyzetekben fontos döntéseket kell hozni, ráadásul nem egyetlen meccsben, hanem egy hosszú sorozatban kell gondolkodni, s ennek megfelelően használni a rendelkezésére álló "humán erőforrást", azaz a játékoskeretet.

Fontos döntés lehet adott esetben egy csere, de döntés az is, hogy egy időkérésnél az edző milyen hangnemet, stílust használ játékosaival szemben. A Japán ellen játszott negyeddöntő első 5-6 percében 17 pontot kapott a csapat, ami ha - ez persze egy nagyon elméleti számítás - ez végig így megy, akkor az 136... Ekkor Mészárosné Kovács Andrea érthetően időt kért, s villámló szemekkel alaposan leteremtette lányait, vélhetően jóval nagyobb intenzitású védekezésre próbálva őket ily szuggesztív módon rávenni. Hogy ez mennyire sikerült? Nos, a negyed végén 19, a meccs lefújásakor pedig csupán 51 pont állt az ázsiai rivális neve mellett. Ugyanakkor akadtak mérkőzések, amelyeknél a végjátékhoz közeledve elkezdett kapkodni az együttes, bizony több labdát is eladtak a lányok. A belül vélhetően fölöttébb ideges, bosszankodó szakvezető ekkor angyali nyugalmat erőltetve magára higgadtan magyarázott, próbálta megnyugtatni lányait - teljes sikerrel, ugyanis a szoros végjátékokat mind megnyerte a csapat.

Ami pedig az egész sorozatban való gondolkodást illeti, nos, a két, hosszabbításban megnyert csoportmeccs, az előző vb bronz és az amerikai kontinens ezüstérmese, a kanadai, majd az éppen előttünk Eb-ezüstérmes házigazda cseh válogatott elleni találkozó után jött egy szünnap, majd egy - mivel már megnyerték a lányok a csoportot - Korea elleni tét nélküli találkozó, majd egy edzőmeccsnek sem igazán jó nyolcaddöntő Egyiptom ellen. Nos, ezeken a meccseken a kulcsemberek nem játszottak, csak 15 perc körül, vagy annál is kevesebbet, s a kiegészítő játékosok bizonyíthattak. E két meccs után jött egy pihenőnap a végjáték, a negyed és elődöntő előtt. Így aztán a meghatározó játékosok gyakorlatilag négy napot pihenve, frissen várták a végső küzdelmeket, ugyanakkor a kiegészítő embereket is abszolút "tűzben tartotta" a szakvezetés. Két okból is nagyon fontos volt tehát az első két napon szerzett két hosszabbításos diadallal kivívott csoportgyőzelem. Az egyik, hogy a nyolc közé jutásért könnyű ellenfél várt lányainkra, a másik pedig hogy a legjobbakat ennek köszönhetően nyugodtan pihentethették edzőink, így Korea ellen például a vélhetően címeres mezben élete meccsét játszó Kuttor Enikő 14 pontos 19 lepattanós dupla-duplával zárt, miközben Kiss Virág 16, Dubei Debóra és Studer Ágnes pedig mindössze 11-11 percet játszott. Egyiptom ellen pedig szinte mindenki nagyjából egy félidőnyit játszott, de ez az összecsapás azért sem fizikálisan, sem mentálisan nem követelt olyan koncentrációt, amely jelentős igénybevételként fogható föl, tehát ez a meccs sem nagyon "amortizálta" játékosainkat.

MIBŐL LESZ A MENTÁLIS ERŐ

Amiben ez a társaság talán a legszignifikánsabban elütött a közelmúltban kudarcot valló magyar korosztályos válogatottaktól, az a tartás, a mentális erő s az a végtelen nyugalom, talán mondhatjuk, magabiztosság volt, amellyel lányaink végig játszották a vb-t. A közelmúltban "álltak már fejre" úgy csapataink, hogy az elején nagy hátrányba kerültek, aztán volt, hogy jó kezdés és jelentős vezetés után jött föl az ellenfél, s amikor fordított, tört meg a magyar csapat. Ez az U17-es válogatott is került hasonló szituációkba. A már említett Japán elleni meccs mellett a bronzmérkőzésen is igen jelentős hátrányból kellett visszakapaszkodni. Ez utóbbi második negyedének közepén 30-15-re vezettek a csehek... A félidő már csak 36-35 volt!

Megítélésem szerint két fő oka volt annak, hogy ez a társaság mentálisan ennyire erős volt, s hogy a krízishelyzetek ennyire szinte a maximumot hozták ki a csapatból. Az egyik, hogy az együtt töltött évek során a szakvezetés alaposan meg, pontosabban kiismerte a lányokat, tehát Mészárosné Kovács Andrea nagyon jól tudta, kire milyen körülmények között számíthat, ki az, aki adott szituációban extrákkal, bravúr megoldásokkal tudja segíteni a csapatot. A másik dolog pedig az, hogy ez a társaság azért tele van átlagon felüli mentális erővel, versenyzői adottságokkal bíró kosarasokkal. Erre az egészre a legjobb példa talán Studer Ági esete a csehek elleni hosszabbításos csoportmeccsen. A szekszárdi lány a rendes játékidő végén kihagyott két büntetőt, s ennek is volt szerepe abban, hogy a házigazda cseh csapat hosszabbításra mentette a találkozót. Ilyen előzmények után lehet, nem sok edző hagyta volna fent a pályán, viszont ha már mégis fent maradt, ezek után nem sok játékos lett volna képes arra, amit Studer művelt a túlórában... Mészárosné Kovács Andrea fent hagyta, erre Ági a hosszabbításban dobott 12 magyar pont közül 8-at vállalt, megdicsőült a túlórában, s győzelemre vezette a csapatot... A magyar válogatott egész vb-szereplését meghatározó, hatalmas lökést, önbizalmat adó óriási győzelem volt!

De említhetnénk a két All Star játékost is. Volt, hogy Dubeinek három negyeden át nem ment a dobás, aztán a záró etapban bevágott 3 triplát, s "behúzták" a meccset lányok. Kiss Virág pedig a két utolsó meccsen alkotott óriásit. Az amerikai óriások, fizikálisan döbbenetesen erős centerek között ért el 1 pattanó híján dupla-duplát, a bronzmeccsen pedig a dupla-dupla mellett kiélezett helyzetekben rezzenéstelen arccal, egy rutinos, 28-30 éves profi magabiztosságával értékesítette sorozatban a büntetőket.

AMIBEN A LEGJOBBAK VOLTAK

Amit még feltétlenül ki kell emelni a csapat kapcsán, végignézve a meccseket, és tudva az eredményt, talán nem "lövünk" nagyon mellé, ha azt állítjuk, két dologban a mieink voltak a legjobbak az egész vb-n. Az egyik a csapatvédekezés. Bár e tekintetben akadtak hullámvölgyek, amikor ki-kihagyott a koncentráció, de élmény volt nézni, ahogy a lányok védik a 2-2-ket, ahogy csapat szinten együtt mozogva helyezkednek, s hatástalanítják az ellenfelek próbálkozásait. A másik pedig a rendezetlen védelem elleni szituációknak a tiszta ziccerekig való "lebontása". Ennek kapcsán egy olyan játékosról kell külön is szólni, aki talán nem volt annyira a figyelem középpontjában, az ellenfelek sem elsősorban rá figyeltek, mégis egy hihetetlenül fontos láncszeme volt a csapatnak mind támadásban, mind pedig védekezésben. Nagy Dorottyáról van szó, aki, noha belső, magas poszton játszik, véleményem szerint irányító játékintelligenciájával rendelkezik, s e képességét abszolút a csapat érdekeinek rendelte alá. Négyes poszton szereplő játékostól egy világbajnokságon az 1.3-as gólpassz és szerzett labda átlag minimum figyelemre méltó. Előbbit a remek helyzetfelismerő képességének s jó passzkészségének, utóbbit pedig messze átlagon felüli anticipációs készségének köszönheti.

Összességében, hogy e két "műfajban" ilyen remek volt U17-es válogatottunk, azért óriási elismerés illeti a szakmai stábot, hiszen egy olyan csapatnál, ahonnan a 12 játékos 7 csapatból érkezik, ezt így összerakni hatalmas szakmai teljesítmény.

CS, MINT CSAPAT

A szakmai értékeléshez végezetül annyit: ennek a csapatnak a legnagyobb ereje éppen a "csapatságában" volt. A mieinkkel szemben nem igazán lehetett úgy felkészülni, ahogy esetleg riválisaink gondolkodhattak, jelesül: "ha Dubei Debórát és Kiss Virágot megfogjuk, megverjük a magyarokat". Mert ha ez történt, akkor jött Aho Nina, Studer, Nagy, akadtak remek sorozatai Weninger Virágnak. Kuttor Enikőt nyugodtan nevezhetjük a csapat "Ázsia szakértőjének", hiszen Korea ellen 14 pontos és 19 (!) lepattanós, Japánnal szemben, a negyeddöntőben pedig 10 pontos, 14 lepattanós dupla-duplával járult a sikerhez, Böröndy Vivien fontos pillanatokban villant, Horváth Krisztina pedig a bronzmeccsen éppen akkor tett hozzá sokat a csapat összteljesítményéhez, amikor az első félidő hajrájában ma divatos kifejezéssel élve visszajöttek lányaink a meccsbe.

KOSÁRLÁZ ÉS KÖSZÖNET

Zárszóként annyit: ez a kis társaság két héten át kosárlázban tartotta a sportágat szeretőket, s rengeteg örömöt szerzett a sportág barátainak. A vezetőség, a stáb és a játékosok is rengeteget dolgoztak e gyönyörű eredményért. Sándor Ádám technikai vezetőnek pedig itt is szeretnénk megköszönni a csapat eredményeinek közzétételéhez a segítséget a sok remek fotó formájában. A vezetői hozzáállás hasonló volt a csapatéhoz. Ehhez egy apró adalék: amikor érkezett egy kép, amelyen ő is rajta volt, megkérdeztük: na, ezt most ki csinálta, a válasz az volt: "egy biztonsági őr az én telefonommal".

Úgy gondoljuk, az egész magyar kosárlabda társadalom óriási köszönettel tartozik az U17-es válogatott vezetőinek, szakmai stábjának és játékosainak a csehországi csodáért. A gratuláció és a sok-sok köszönet pedig távolról sem fejezi ki, mit is ért el, mekkora elismerést szerzett hazánknak e CSAPAT - játékosokkal, edzőkkel, vezetőkkel egyetemben.

A magyar csapat játékosainak világbajnoki statisztikája:
http://www.fiba.com/world/u17women/2014/Hungary

Foto, Slide - fiba.com