Faragó Péter: Posztonkénti egyéni képzés - Az irányítók

Egy új bloggal jelentkezünk, melyben Faragó Péter, az NB I B MVP-je osztja meg gondolatait az egyéni képzésről, benne gyakorlati tanácsokkal.

Egy kis felvezetéssel szeretném kezdeni, ebben írok nektek az egyéni képzéshez való hozzálláásomról, az írásom motivációjáról és arról, hogy mit látok én személy szerint tendenciának itthon, illetve nemzetközi szinten.

Szerettem volna már régebben is leírni a tapasztalataimat és megosztani veletek, Önökkel. Az egyéni képzés mára nem csak a kosárlabdában, de más sportokban is az egyik legfontosabb elemmé nőtte ki magát.

Természetesen eltekinthetünk tőle, de ha úgy döntünk, hogy alkalmazzuk és jól alkalmazzuk és megfelelő időben alkalmazzuk, akkor érezhető lesz a fejlődés. Fontosnak tartom, hogy leírjak általános észrevételeket, élethelyzeteket. Azért vagyok kénytelen általánosítani, mert pár kivételtől eltekintve sajnos ugyanaz megy, mégha páran úgy is gondolják, hogy rájuk nem vonatkozik az általánosítás.

Még mindig látok mérkőzéseket, amin 13-15 éves srácok játszanak, zónát védekeznek, mindenféle bonyolult támadási taktikákat futtatnak, de se labdát kezelni, se vezetni, se dobni nem tudnak. Fogalmuk nincs a védekezésről, az 1-1 elleni védekezésről, besegítésről, nem tudnak egy jó passzt adni ütemre. A másik jelenség, amikor egy egyébként is béna csapaton egész pályás letámadást végrehajtva nyerünk 125-2 arányban, mert még az alapvonali bedobásaikat is elvesszük és jól végezve a munkát hátradőlhetünk, hogy most bizony ezeket megvertük 100 ponttal, nagyon jók vagyunk…

Örök kérdés és minden külfölditől megkérdezik, aki hazánkba látogat, hogy miben más az ő országának utánpótlása, mint a miénk. Majd érkezik a válasz és mi azt vonjuk le belőle, hogy más ország gyerekei akceleráltak, meg ott több tehetség születik. A legfontosabb dolog, hogy élvezze a gyerek a játékot. Sajátítsa el az alapokat és még mindig élvezze a játékot. Bontakoztassuk ki egyéni képességeinket. Fontos, hogy ha tudunk, mindig versenyezzünk vagy versenyeztessük a gyerekeket sok meccsen keresztül.

Egy valamit értsünk meg. Saját tapasztalatból mondhatom, hogy mellbevágó élmény, mikor először találkozunk más ország játékosaival, akik ugyanakkora sztárok, mint amilyennek mi itthon hisszük magunkat. Majd képzeljük el, hogy minden országban van 10-15 ilyen beállítottságú játékos. Majd képzeljük el, hogy ezek közül is mindegyik játékos akar lenni, de olyan nagy a szórás, hogy csak pár lesz belőle az. Képzeljük el, hogy minden nap órákat dolgoznak keményen, ismerik a játékot, jók technikailag és fizikailag is. Nagyon jók mentálisan, mert megértették, hogy mekkora a szórás, és hogy mennyit kell dolgozni. És megértettek még valamit. Amiket leírtam az előbb, az az ALAP.  Mi nekünk is rendelkeznünk kell az alap tulajdonságokkal, erre készüljünk is mentálisan.:)

Ezekben az írásokban posztonként írom majd az elvárásokat, és hogy mit miért érdemes csinálni. Minden pozíciónak külön sajátosságai vannak. Úgymond elvárásai. Más elvárások vannak hazai szinten, más Európában és más az USA-ban. Ezeknek a kosártrendeknek kellene megfelelni. Minden játékos hoz, tanul valami egyedit a saját kosárkultúrájából. Ahhoz, hogy megfeleljünk a trendeknek, bizony képeznünk kell magunkat, illetve játékosainkat.

Magyarországon hajlamosak vagyunk azt nézni, hogy a gyerek mit nem tud. Máshol arra építkeznek, amit tud. Szoktam hallani néha beszélgetéseket edzők között, akik megállapítják a 14-16 éves gyerekről már akkor, hogy nem lesz belőle semmi vagy éppen nagyon nagy játékos lesz. Van erre egy amerikai mérték, ez az upside. Magyar fordításban kicsit nyersen a játékosban rejlő fejlődési lehetőséget nézi. Természetesen lehet látni a gyerkőcön, hogy ő nagyon magas lesz vagy már most jól kezeli a labdát, de bizony az upside fogja eldönteni, hogy mire hivatott.

Valljuk be, ez sem több puszta találgatásnál. A külső körülmények, a játék szeretete, a családi háttér, a munkára, fejlődésre való hajlam dönti el úgyis igazán, hogy lesz e belőle valami vagy sem. Tehát az edzők és a játékos saját dolga fejlődni és tágítani a korlátait. Erősíteni az erősségeket és foglalkozni a gyengeségekkel.

Muszáj példákat felhoznom, hogy tisztában legyen mindenki  a nemzetközi elvárásokkal. Az egyéni képzés sokat segíthet a játékos fejlődésében. Fel kell mérjük, hogy játékosunk hol tart és hova tart. Sosem azt kell figyelembe venni, hogy mit látok bele én vagy más a játékosba és szerintem mi lehet belőle. Figyeljük meg a játékost, mit szeret csinálni, mik a dinamikus sztereotípiák nála. A játékosok figyelése és megfigyelése nélkül sose kezdjünk hozzá. A foglalkozások hossza se legyen 1 óránál több, mert ennél hosszabb idő alatt már nehéz odafigyelni a minőségi munkára.

Posztképzés:

Irányítók. (Point Guard, Guard)

Az irányítóknál sem fogok fontossági sorrendet állítani, mert mindegyikre kell időt szakítani.

Labdavezetés:
Nem számít, hogy hányszor tudod leütni láb között vagy esetleg hát mögött, ha nem tudod áthozni mérkőzésen a labdát agresszív védő ellen. Megfelelő labdabiztonságot kell tanítani.

Ahová futsz vagy váltasz irányt, oda kell mennie veled a labdának is.

Meccssebességen gyakoroljunk minden esetben edzésen is, hogy ne jelentsen akadályt védővel szemben átvinni a labdát és szervezni a játékot úgy, hogy közben kontrolláljuk a labdát is.

Nagyon jók a kétlabdás gyakorlatok erre és a labdavezető szemüveg, amíg meg nem szokja a játékos, hogy nem a labdát nézi. Ha ketten vannak, egy támadó és egy védőjátékos, az a legjobb a gyakorlásra, mert a támadó megérzi a távolságokat is. Megtanulja, hogy ha túl közel üti le test előtt akkor belepiszkálnak. Mikor üsse le hát mögött, mikor fedezze lepörgéssel a labdát. Ha tudjuk, csináltassuk tehát védővel a feladatokat.

 

Elzárásba vezetés:
Apró, de annál fontosabb szegmens. Meccseken nagyon sok helyzet elmegy pontatlan elzáráshasználat miatt és nagyon sok faltot is szednek össze a centerek rossz blokkokkal.

Gyakorolnunk kell az ütemezést, az időzítést és a távolságokat. A center támadófaltja sokszor irányító-hiba, mert nem várják meg, amíg megjön a zárás.

Elzárásoknál úgy haladunk, mint a síelő a bóják közt. Lehető legkisebb távolságot hagyva, megfelelő szögben. Ide jók a zsámoly, illetve testmagasságú bóják kerülésére alapuló feladatok.

 

Labdakezelés:
A labdakezelésnél már figyeljünk arra, hogy mennyiségi gyakorlatokat is csináljunk, fáradjon el a kéz, a csukló, a váll. Egy technikai elemet (láb között, test előtt, hát mögött) gyakoroljunk akár 50-100 ismétlésszámig. Labdakezelési és ügyességi gyakorlatokat mennyiségi labdavezetéssel érhet el a játékos. Ennek fontos szerepe lesz, nem árt, ha az irányító labdaügyes is, könnyen vált majd irányt labdával, jobban cselez, arról nem beszélve, hogy egy idő után az idegrendszer automatikusan rááll, és ha esetleg hibát vét, akkor ösztönből is jó helyre fog nyúlni a labdáért!

Kiemelten fontos dolog még, hogy a játékos tudjon labdavezetésből dobásra emelkedni, illetve passzolni ebből. Ehhez lábmunka is szükséges, de erről később.

 

Passzolás:
Na ez az, amit sosem láttam, hogy tanítanak. Nem elég megpasszolni a helyzeteket, pontosan is kell passzolni. Az elzárás-leválásos játékban elengedhetetlen a pontos pattintott passzok tudása és a betörés-kiosztásoknál a dobóhoz menő kézbe passzok akár mozgásból is. Nem a lábához, nem a feje fölé, hanem pontosan hozzá.

Ezeket a passzokat mind mozgásból tanítsuk, ami nehezebb, de a mérkőzésen az oldal, meg alapvonali bedobáson kívül nincs nagyon helyből passz.

Gyakorlásnál modellezhetünk betörést és passzt mozgó támadótárs felé. Modellezhetünk elzárás után pattintott passzt lefelé és kifelé váló társunknak. Hasznos feladat még az on point passzok gyakorlása is. Pattintott passz egy bizonyos területre vagy két bója közé. Többféle átadás gyakorlása dobásra elmozgó társnak, amivel a passz ütemezését is fejlesztjük.

 

Dobás:
A dobóedzések tartalmazzanak minőségi és mennyiségi részt is. Egy minőségi sorozatot maximum 7-8 teljes intenzitású dobásig végeztessünk, mert különben már fárad a játékos és romlik a technika. A mennyiségi dobásokat nyugodtan csinálhatjuk 50-100 ismétlés között, kell idő az idegrendszernek is, mire adaptálódik.

A mai kosárlabda európai vonulata eltolódott a ziccerek és triplák oldalára, alig van jó középtávolizó csapat vagy emberke. Hiába számolták ki, hogy ez a legrosszabb százalékú dobás, ennek ellenére egy irányító közép távoli játékkal is tudjon nyomást gyakorolni a védőkre. Ha csak triplát dob, akkor kisegítéssel vagy csapdázással elveszik ezt a fegyverét, ha a betöréseket erőlteti, akkor a center lapos kisegítés után a gyűrű közelében várja majd megnehezítve ezzel a dolgát.

Adjunk feladatot az ellenfélnek, használjuk a labdavezetésből közép távoli dobásokat is. Hasznos fegyver.

Labdavezetésnél tartsuk meg az egyensúlyunkat, ha felkapjuk belőle dobásra a labdát. A minőségi dobásoknál minden alkalommal meccsszituációban érezzük magunkat, és emellett az intenzitás mellett menjünk a feladat után büntetőt dobni, nem 10-et, hanem 2 büntetőt vagy 3-at, mint mérkőzésen, koncentráltan, fáradtan, emelkedett pulzussal.

Használjunk irányváltásból dobást, visszalépős tempókat. Ezek lábmunkája látható a videón.

IDE KATTINTVA érhetők el a videók!


Védekezés:
Védekezésből nincs mennyiségi gyakorlat, ezt jegyezzük meg. Nem fogunk fejlődni attól, hogy 15 kört megyünk védő lábmunkában, sem attól, hogy guggolva támasztjuk a falat. A védő lábmunka az pár méter, utána futás, után lépések, majd megint védő lábmunka és így tovább.

Nem született még olyan védő, aki lelábazott volna egy sprintelő támadót. A legfontosabb, hogy támadásonként arra a pár másodpercre koncentráljunk, amit lábmunkával kell megtennünk. Besegítéseknél, passzsáv védésénél, egy-egy elleni védekezésnél. Ez a pár másodperc viszont kőkemény lábmunka legyen.

Amit meg kell tanulni az az, hogy nem használunk keresztező lépést és nem szökdécselünk fel-le védekezés közben.

Gyakorolnunk kell továbbá az előre vagy oldalra futásból védőlábmunkába való átmenetet. Ez az úgynevezett Close Out (magyar nyersfordításban: ráközelítés, lezárás). Amikor pozíción kívülről, esetleg besegítő pozícióból rohanunk ki egy támadóra letiltani a dobását, betörését. A távolság megválasztása, az egyensúly, s hogy ne rohanjunk túl, rendkívül fontos.

 

Döntéshelyzetek:
Ezek elé is kell állítani egy játékost, nem csak meccseken, hanem edzésen is.

Védő ellen mikor vegye fel a labdát, mikor passzoljon, mikor dobjon, mikor cselezzen.

Mutathatunk neki irányt labdavezetésben, hogy merre menjen, amire rögtön reagálnia kell.

Labdavezetésből hirtelen felvett dobások, illetve a védekezés által diktált szituációk.

 

Versenyhelyzetek:
Én szerintem, ha a játékos versenyző típus, akkor ettől nyugodtan eltekinthetünk, mert magának állít fel limiteket és ezekhez képest lesz szomorú vagy ideges.

Olyan játékosoknál, akik rettegnek a versenyhelyzettől, nyugodtan állíthatunk limiteket a dobásnál, amivel mérjük a sikerességét (soha sem a technika rovására).

Előbb utóbb mindenki szeretne sikeresebb lenni és visszaigazolást kapni a fejlődéséről, ami számokban előjön az edzéseken is idővel, de a legnagyobb visszajelzés természetesen a mérkőzésen visszaadni mindazt, amit gyakorolt a játékos.

 

Összefoglalva az irányítóposzt:
Ha a játékos irányító beállítottságú, akkor a meglévő játékintelligenciája mellé a fentebb felsorolt dolgokat kell fejlesztenie, hogy nemzetközileg használható legyen. Amennyiben a játékosnak egyéb adottságai is vannak, például jól játszik termete ellenére a gyűrű alatt pozícióban, úgy használjuk ki ezeket is. Tudnia kell pontosan passzolni, védekeznie hasonló posztos játékos ellen, labdát kezelni, védelmet megbontani, labdavezetésből és kapott labdából egyaránt dobni.

Szándékosan kihagytam egy dolgot, a betörésből való befejezéseket. A mai kosárlabdában a gyűrű alól is be kell tudni fejezni, de e nélkül is meg lehet élni jó pick and roll és középtávoli, illetve passzjátékkal. Az, hogy ki mennyire találja fel magát a gyűrű alatt, az ügyesség kérdése.

A következő részben a dobóhátvédek, bedobók képzésével foglalkozom. Akinek kérdése vagy észrevétele esetleg kritikája van, ne legyen rest írni vagy megkeresni!!

Ezen a linken eléritek a publikus facebook oldalamat, ahol számos gondolatot, aktualitást megosztok a kosárlabdával és személyes tapasztalataimmal kapcsolatosan is.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus