Egy 7. és egy 10. hely Hollandiából

Amatőr játékosokból álló, tehát tanulás mellett kosarazó egyetemi bajnokcsapatainknak, ha nem is teljesen profi csapatok, de jó néhány élvonalbeli játékossal, profi kosarassal felálló együttesek ellen kellett megpróbálni helytállniuk - és ez sikerült is.

Kezdjük a hölgyekkel. A corvinusos - a továbbiakban közgázos - lányoknál nagyon kevésen múlt, hogy nem kerültek be a legjobb nyolc közé. A német válogatott (!) játékosokkal felálló tavalyi egyetemi Eb-ezüstérmes Bochum ellen egy jó negyed kevés volt. A másik csoportellenfél a Bécsi Egyetem csapata volt. Ez az együttes ugyan amatőr, de játékosai az osztrák élvonalban szerepelnek, pontosabban egy, a tavaly rendezett közép-európainál alacsonyabb színvonalú, osztrák és szlovák csapatokat tömörítő ligában lett 5. Ha magában a játékban nem is, a kiélezett végjátékban azért megmutatkozott, hogy a bécsi lányok talán több magasabb hőfokú mérkőzésen, szoros végjátékban szerepeltek, mert a hajrában kevesebbet hibázva, mint a közgázos lányok, a maguk javára tudták fordítani a meccset.

Hajszálon múlt tehát, hogy nem a 8 közé, hanem az alsóházba kerültek a fővárosi lányok.

Ott két magabiztos győzelemmel kezdtek, majd az alsóház döntőjén a tavalyi egyetemi Európa-bajnok belgrádiakkal csaptak össze. A belgrádi együttesről azért jó tudni, hogy kivétel nélkül élvonalbeli játékosokból állt, ketten közülük a magyar élvonalban játszottak az előző szezonban. Nos, a szerbekkel - akik kapcsán joggal vetődhet fel a kérdés, mit kerestek az alsóházban -  is partiban voltak a lányok, pár perccel a vége előtt csupán 5 pont volt a különbség, a végére a riválisnak vissza kellett vinni a pályára csapata legjobbjait, s csak így tudott végül 16-tal nyerni.

Ennek kapcsán még annyit hadd jegyezzünk meg: egyénileg amatőr, tanulás mellett kosarazó lányaink semmivel sem tűntek gyengébb kosarasoknak, mint mondjuk a két nálunk profiskodó szerb lány. Női utánpótlás válogatott csapataink remekeltek a nyáron. Az emberben felvetődik a kérdés, mi szükség van olyan légiósokra, akik tudásra nem, csak a több edzés miatt erőnlétben jobbak amatőr magyar diáklányoknál... A magyar női szakágnak sokkal hasznosabb lenne, ha a fiatal tehetségek egész sora kerülne mélyvízbe - úgy persze, hogy közben a további egyéni képzésükről sem feledkeznének el a szakmai műhelyekben... Lehet, nem azonnal hozna eredményt, de a szakág felemelkedéséhez elengedhetetlen lenne, hogy ne középszerű külföldiek vegyék el a helyet tehetségeink elől...

 

Ami a férfi tornát, s benne a DEAC csapatát illeti, a debreceniek parádés "huszárvágással", a tavalyi egyetemi Európa-bajnok Split legyőzésével indították a tornát. És ezen a meccsen nem csak Nagy Botond 41 pontja s 10 triplája volt kiemelkedő. Az előző évi spliti Eb-hez képest jó volt látni a debreceni srácok fejlődését, előrelépését. A torna színvonala magyar viszonyokra vonatkoztatva valahol az A és a B-csoport határán mozgott, a litván-török finálé simán "elment" volna  a magyar bajnokság élvonalában mondjuk egy, az 5-8 helyek valamelyikéért zajló meccsnek.

Szóval "Boti" a tornán megmutatta, hogy ilyen erősségű mezőnyben is képes kiemelkedőt nyújtani. De jó volt látni, mennyit lépett előre centerben Reizer Roland, aki egyre magabiztosabban mozgott a palánkok alatt. Nagy Botond öccse, Benedek, ha pontban nem is mindig, de védekezésben, labdabiztosságban kezd felnőni. Az egyetlen élvonalbeli múlttal rendelkező játékos, Pék Dávid tavaly nem szerepelt, de most Nagy Botond mellett a csapat másik vezére volt - amint az el is várható tőle. Kiss Lajos is villant, s Tóth Lóránt, aki tavaly még nem fért be a csapatba, ő is nagyot játszott. E két utóbbi reményteljes 2 méteren felüli srác leginkább a horvátok elleni bravúrból vette ki szépen a részét, nekik a sorozatterhelés még sok volt, ráadásul a remek szerkezetű török csapat elleni meccs után az önbizalmuk is jelentősen csökkent, s ez a románok elleni csatában meg is látszott.

A debreceniek remekül felkészültek a tornára, szenzációs meccsel indították a sorozatot és megmutatták: nagyon sok fantázia, további fejlődési potenciál van ebben a társaságban.

Mindent egybevetve mind a közgázos lányok, mind pedig a debreceni fiúk számára roppant hasznos volt e kifejezetten nívós torna - amelynek színvonalához nagyon nem illett, hogy a csapatok fél órákat-órákat várjanak nap nap után a buszokra, vagy kilométereket gyalogoljanak az étkezőhöz - amely inkább volt egy étkez(tet)és elleni vétkezőhely -  vagy a mérkőzésekre...

Fotók, Slide: Práczki Péter/MKOSZ