Ma kezd a Vasas az EYBL U16-os nyolcasdöntőjében!

Rögtön Pasaréten volt az első alapszakasz-torna, melyet újoncként is magabiztosan, veretlenül nyert meg a Vasas Akadémia. Milyen benyomások értek akkor benneteket szakmai, illetve rendezési szempontból?

Radics Balázs: Sok nemzetközi tornát rendezünk, de azért ez különleges volt, hiszen ezzel a szervezettel ilyen formában még nem volt dolgunk. Az külön pozitívum, hogy eredményes is volt maga a viadal számunkra, ugyanakkor jó tanulópénz is volt ez nekünk. Az akkor Budapestre érkező csapatok képviselői az angol helyett inkább oroszul tudták megértetni magukat, ezzel együtt flottul ment minden, nem kaptunk semmiféle panaszt, egyetlen malőr volt csupán, mivel a körszállóban a litván Aisciai gárdája csinált egy látványos tűzriadót.
A szakmai dolgokra visszatérve azt fontos elmondani, hogy a litván válogatott több, mint fele ott volt a csapatokban ezen a tornán, fel tudtuk mérni, hogy hol tartunk hozzájuk képest, ezzel teljesült is a megmérettetés egyik legjelentősebb célja számunkra.

Sárosi Bulcsú: A csapat szempontjából is nagyon hasznos volt a torna, remek motivációt is jelentett ez a játékosok számára, érzésem szerint többen erőn felül produkálva hozták le a tornát, s rég látott elánnal ütköztek, meglepően jó sebességgel csináltak mindent a pályán. Hatalmas segítség volt az, hogy ez a társaság az utóbbi két évben már több hasonló színvonalú nemzetközi tornán is megmérettethette magát. A litvánokat ezzel a stílussal meg is tudtuk verni, ráadásul számos játékos felhívta magára a figyelmet nemzetközi szinten is, valamint a válogatott szakmai stábja számára is.

Hogyan csapódott le ez az egész a játékosokban? Ők várták-e a szezon elején, hogy ilyen sikerek állhatnak előttük?

S. B.: Szerintem evés közben jött meg az étvágy, megpróbáltunk minél több meccset nyerni, s a hosszútávú célunk az volt, hogy a nyolcasdöntőbe bejussunk, ami végül a vártnál hamarabb és könnyebben sikerült is. Korábban azt gondoltuk, hogy egy 50 százalék körüli mérleg elég lehet ehhez, de szerencsére ennél sokkal jobbat tudtunk felmutatni. Lépésről lépésre haladtunk előre és nem gondolkodtunk nagyon előre, csak a konkrétan előttünk álló feladatokat akartuk minél jobban megoldani. Ennek eredményeként sikerült az otthoni tornát megnyerni, majd Lengyelországban is csupán egy vereséggel az élen végezni, így az egész mezőny első helyezettjeként utazhattunk Rigába, a harmadik torna helyszínére, ahol a mostani nyolcasdöntőt is játsszák az ide bejutók.

Jött a már említett lengyelországi viadal, ahol szintén hasonlóan eredményes volt a csapat és idegenből is elhozta az első helyet, többek közt a CSZKA Moszkvát is legyőzve. Mennyiben volt az más kihívás, mint a pasaréti állomás?

R. B.: Teljesen másfajta koncentrációt igényelt a körülmények kizárása, illetve az, hogy akkora már ismerték a csapatunkat és tudatosan, taktikusan készültek is ellenünk a riválisok. Nyilván nem mindegy, hogy a srácok itthon vagy idegenben vesznek részt egy többnapos megmérettetésen és biztos is vagyok benne, hogy ha az a rendezvény Magyarországon lett volna, akkor még magabiztosabban értük volna el az első helyet, de az is igaz, hogy ha az első tornát nem nálunk kellett volna megvívni, akkor elképzelhető, hogy becsúszott volna egy-két vereség is, azaz nem kis előnyt jelent ilyenkor a hazai pálya, ezt érezhettük Rigában is, ahol nagyon jó csapatokkal játszottunk.

S. B.: Nekem a legfőbb differencia abban nyilvánult meg, hogy a második torna jóval komolyabb taktikai háborúkat hozott, mint az első. A nyitányon a saját stílusunk miatt is igyekeztünk minél több dolgot úgymond erőből megoldani, ami működött is. Lengyelországban már érződött, hogy jobban tisztelnek is minket az ellenfeleket, mondhatni tartottak tőlünk, a csapatok többsége valamiféle taktikai csellel, ötlettel próbált hozzánk közelebb férkőzni, s hiába voltak ügyes játékosaink, az ilyen helyzetekre csak ott a helyszínen tudtunk felkészülni, reagálni, egyszerű, érthető megoldásokkal kellett operálnunk, de ez jobbára be is jött.

A harmadik tornán ott kellett helyt állni a gárdának, már biztos döntő-résztvevőként, ahol a Final Eight is megrendezésre kerül, azaz a lettországi Rigában. Milyen várakozásokkal érkeztetek ide és melyek voltak a legfőbb tapasztalatok, melyekkel távoztatok?

S. B.: Az én meglátásom szerint ez volt a legerősebb nemzetközi megmérettetés, amin eddig részt vettünk. Természetesen az idegenben való fellépés is nehezítette a helyzetet, s itt olyan magasan jegyzett, s komoly játékerővel rendelkező csapatokat ismerhettünk meg, melyek a végelszámolásnál is ott lehetnek. Kicsit nehezebben kezdtünk a vártnál, de szépen nyertük a meccseket, s a második napon voltunk a csúcson, ám délelőtt kicsit belealudtunk a meccsbe, viszont a második félidőre szépen visszahoztuk magunkat az észtek ellen. Meg lehetett volna nyerni az alapszakaszt, mivel a Riga legjobb játékosa hiányzott ez alkalommal, ám nem tudtunk felnőni a feladathoz, idegeskedtünk, kapkodtunk, elvesztettük az önbizalmunkat, nem jó dobóhelyzeteket választottunk, s azt a hátrányt vittük magunkat, melyet az elején összeszedtük.

Csapatépítés szempontból viszont hasznos volt ez a megmérettetés is, szélesítettük a taktikai repertoárunkat is. Érdekesség, hogy kevés néző volt kint, igaz több, mint Lengyelországban, csak a hazai alakulat mérkőzéseire mentek ki viszonylag többen. Azért ennek oka lehet, hogy ez a lett társaság részben az egy évvel idősebbek közt is hasonló eredményességgel szerepel, s talán ez a viadal már annyira nem volt érdekes a helyiek számára, s vélhetően tisztában voltak azzal is, hogy itt lesz a döntő is. Ők egyébként sokkal jobban kezelték ezt a szituációt, az esélyesség terhét tökéletesen elviselték és ők voltak képesek a saját javukra fordítani ezt a helyzetet, nem pedig mi.

R. B.: A hangulat miatt nekem is maradt hiányérzetem, de szakmailag nagyon hasznos torna volt ez, ámbár meg kell jegyezni, hogy a mezőny két legjobb játékosa hiányzott az ellenfeleknél. Megint számunkra új kosárlabdakultúrát láthattunk testközelből, felvehettük a versenyt ezzel a stílussal is, ráadásul csapatépítésben is léphettünk előre egyet, s fontos, hogy lássunk nálunk jóval jobb vagy másabb stílusban kosárlabdázó társaságokat is és a mi srácaink megtapasztalják, hogy miért is kell folyamatosan a legnagyobb koncentrációval csinálniuk mindent a pályán. Néha le kell hozni őket a földre és meg kell nekik mutatni, hogy hiába ügyesek és eredményesek, azért még bőven van hova fejlődniük.

A gárda most nyerte meg az U16-os országos bajnokságot, melyet hazai környezetben, könnyedén tudott abszolválni. Mennyire volt ez jó felkészülés a rigai nyolcasdöntőre, illetve milyen állapotban utazott el a gárda Lettországba?

R. B.: Sokkal nehezebb úgy játszani, hogy ha egy csapat görcsös a nagyobb tét viselése miatt, pláne, hogy ha az ellenfele felszabadultan tud kosárlabdázni, ezért remek tapasztalat volt az, hogy otthon, nagyobb közönség előtt kellett hoznunk, amit tudunk. Nagyon lassan lendült bele a társaság, az erőlködés volt a jellemző, s egy olyan 70-80 százalékos teljesítménnyel behúztuk a győzelmet.

Az előzmények ismeretében pont azt várom a csapattól, hogy felszabadultan játsszunk és meg tudjuk mutatni, mire vagyunk képesek. A Klapeida ellen kezdjük az egyenes kieséses, de vígaszággal "enyhített" tornát, s a három litván válogatottal felálló ellenféllel szemben mindenképp győzni akarunk, utána viszont már minden győzelem komoly fegyverténynek számítana, de győzni szeretnénk, ugyanakkor ezt elvárásként nem támaszthatjuk a srácokkal szemben, lépésről lépésre kell haladnunk. A húzóembereinknek ez remek alkalom lesz arra, hogy megmutassák magukat és szerencsére jó állapotban is van a társaság, dacára annak, hogy féltünk ettől a helyzettől, viszont eddig úgy fest, hogy előnyünkre tudtuk fordítani azt, hogy közvetlenül előtte kellett megvívnunk az országos döntőt. Itt lesz velünk fehérvári vendégjátékosunk, Fülöp Bence is, aki most ugyan nem tudott külön készülni velünk, de a játékainkat ismeri, ennek most nem szabad problémát jelentenie.

S. B.:  A magyar bajnoki küzdelmek során örülök annak, hogy meg tudtuk valósítani, amit előzetesen elterveztünk, azaz fokozatosan jöttünk fel csapatként és egyénileg is, hiszen bármennyire is furcsán hangozhat, tudatosan készültünk arra, hogy ezzel az országossal készüljünk is a rigai fináléra és mindenki egészséges, valamint pihent legyen.

Egyénileg az MVP-nek választott Joel Nshimba mellett Chester Lewis-t emelném ki, aki - akárcsak két éve, most is - egy gyengébb elődöntő után remekelt a döntőben és hátán vitte a társaságot, s klasszis teljesítményt nyújtva irányított.

A mi águnkat nehezebbnek gondolom itt az EYBL-en, a CSZKA Moszkva helyett a másodosztály, szintén lett bajnoka került be a legjobb nyolc közé, mi pedig ha nyerünk a Klapeida ellen, akkor a Sabonis - Fryshuset csata győztesével kell játszanunk a döntőbe jutásért.

IDE KATTINTVA KÖVETHETŐ A VASAS - KLAPEIDA NEGYEDDÖNTŐ ÉLŐ STATISZTIKÁVAl 14:15-TŐL!

Fotó: Mester Botond - kosarsuli.hu